Szia Anyu! Rövid autókázás után tegnap délelőtt érkeztünk meg Velencére az EFOTT-ra. Nagyon meleg van, szikrázóan süt a nap. A sátorállítás nem ment zökkenőmentesen, mert rakoncátlankodott az egyik tartórúd, de végül szerencsésen megoldottuk a problémát. Több ezer fiatal szórakozik a Velencei-tó partján, kedves velünk mindenki.
40 fok: szakad rólunk a víz, lerohad a lábunkról gatya, így érkezünk meg az EFOTT-ra csütörtökön délelőtt. A beengedés viszonylag könnyen megy, az elhelyezkedés viszont annál nehezebb. Csurig megtelt a Velencei-tó partján fekvő kemping, amely a fesztivál helyszínéül szolgál. Legalább félórába telik, mire találunk helyet a sátrunknak, azt is a leghátsó sarokban, murvás talajon. Nem kényelmes, de hát ez van. Ennek ellenére a szervezés profi: egymást érik a látnivalók, a programok, a kajáldák, a piáldák, ráadásul a vízes blokkok is kulturáltak. A társaság főképp a húszas évei elején járó egyetemistákból, főiskolásokból áll, elvétve látni egy-egy idősebb fesztiválozót – hiába, ez az EFOTT.
Fotók: MTI / Marjai János
A sátorállítás után ittunk egy üdítőt. Bonyolult volt a fizetés, mert készpénzzel nem, csak külön feltöltőkártyával lehet rendezni a számlákat. A frissitő után lementünk hűsölni a partra. A víz kellemes hőmérsékletű, napozás közben hallgattuk a hangszórókból szóló zenét. Élvezte mindenki a napsütést.
Lecuccolás után bedobunk egy sört, vagyis bedobnánk, de elzavarnak minket a fizetéshez elengedhetetlen feltöltőkártyáért. Még jó, hogy a hat feltöltőpontból csak egyetlenegy van nyitva ebédidőben; az is a bejáratnál. Az első sör azonban bőven megér újabb 20 perc sétát a 40 fokban. Sörike után a part felé vesszük az irányt a vízben hűsölés reményével, de sajnos csalódnunk kell: a Velencei-tó meleg és iszapos. A zene viszont kifejezetten jó (diszkós tüc-tüc annak, aki szereti), a lányok pedig merészen rázzák a tangájukat a hímnemű egyedek legnagyobb megelégedésére.
A fürdőzés után összeszedtük magunkat, hogy felkészüljünk az első eseményre. A Paddy And The Rats nevű ír népdalokat rockos stílusban feldolgozó együttes koncertjét szemeltük ki, de elszüttyögtük az időt, ezért lekéstük őket.
A sátor romokban. Eltört az egyik rúd. Fasza. Kérünk egy jókora kést a közelben regnáló zöldségestől, így átmenetileg sikerül megszerelni az alkalmi kecót, de végül megadja magát az egyre jobban feltámadó szélnek. A gyülekező felhők árnyékában veszünk egy új sátrat. Kicsi, olcsó, egyrétegű, de a célnak megfelel. Végre nyugodtan belevetjük magunkat a Paddy And The Rats-koncertbe. Azaz nem vetjük, mert lekéstük a fenti kálvária miatt… Amúgy látatlanban állítjuk, hogy szuper volt, és nem azért, mert ismerjük a dobost.
Picit várnunk kellett a következő koncertig, addig elszürcsöltünk egy limonádét a forróságban. Közben sűrű fekete felhők gyűltek össze fölöttünk, és eleredt az eső, ezért hamarabb behúzódtunk a sátorba, ahol Korda Gyuri és Balázs Klári lépett fel.
A következő kiszemelt koncert: Korda Gyuri és Balázs Klári a BME-sátorban. Sörivás, amíg el nem kezd durván szakadni az eső. Bemenekülünk a sátorba a villámok és a szupercella elől. Itt éppen az ARBAT nevű formáció próbál oroszos ritmusokat dalolni, de a stekker kétszer is lecsapódik. Nem baj, ők folytatják hangosítás nélkül is, az énekes pedig jobb híján vízipuskából locsolja a népre a vodkát. Elég vagány. Egy csávó megjegyzi mellettünk: „Kurva nagy szerencséjük van, hogy esik, különben nem lenne itt senki.”
Gyuri bácsi és Klárika fergeteges koncertet adott. Anyu, ezt te is nagyon szeretted volna. Sajnos az áramszünet többször is megszakította az előadást, de a páros rutinosan felülkerekedett a problémákon.
Gyuri bá és Klárika félelmetes formában érkezik a BME-sátorba. Bent a slágerek záporoznak, míg kint az eső változtatja sártengerré a kempinget. Ez be is tesz néha a koncertnek, többször is elmegy az áram, de senkit sem zavar: Gyuri bácsit még mindig imádja a közönség. Hogy mi a titka? Egyszerű a válasz: valóban szórakoztató. Reptér, Lady N, Ma-ma-ma Maria – együtt skandálja mindenki. Hogy miért? Mert jó, mert buli és mert Korda Gyuri. Kit érdekel, hogy playbackről nyomja az öreg, miközben ugrál, löki a poénokat, kacsint a csajokra és árad belőle a szeretet. Egyedül Klárika szólórésze ülteti le a partit, de ez kötelező elem – sajnos. A végén még egy élőben éneklés is belefér Kordának: a Nem vagyok James és nem vagyok Bonddal zárul a koncert. Nem értjük, miért nem csinál ilyet gyakrabban. Már nem olyan selymes a hangja, mint régen, de jól áll neki. Összességében mi megvettük a produkciót, ahogy a guminővel tomboló pasas is a szomszédunkban. „Nagy színpad, nagy színpad!”
Az idő nagyon elromlott, de viszonylag száraz lábbal átértünk a Dr. Alban-koncertre Kordáék után. Tudod anyu, ő az a fogorvos a kilencvenes évekből, aki az életéről énekel.
Átverekedjük magunkat a dagonyán a szomszédos sátorba. Itt már mindenki Dr. Albanra izzítja magát, az áramszünet persze nem marad el. A svéd fogorvos két táncossal és egy vokálos csajjal lép fel. Kicsit el van tévedve, mert egy nagy „Ahoj!”-jal köszönt minket. (Persze nem vagyunk meglepve, jó pár éve egy Friderikusz-showban „Davaj, davaj!”-jal tüzelte az embereket.) Alban pörög a színpadon, énekelteti a slágereit: It’s my life, Sing halleluja – tombol a nép. A hitgyüli egyébként szerződtethetné a popipar Németh Sándorát: ritkán látni ilyen sokaságot egyszerre fennhangon fohászkodni az Úrhoz.
Utolsó állomásunk a Tankcsapda koncertje volt. Ők játsszák azt a számot, hogy „nézd meg jobban, hogy élnek anyádék”. Biztos megvan neked is. Kicsit késett a fellépés a vihar miatt, de végül nagyon jó kis bulit tartott az együttes. Remekül éreztük magunkat.
Lukács Laciék koncertje egy órát késik a vihar miatt, pedig a rajongók már egy órával a hivatalos kezdés előtt a színpad előtt állnak. Majd nagy „Tankcsapda” felirat jelenik meg a kivetítőn. Villannak a metálvillák, indul a pogó az első sorokban. Az együttes régi és új számokkal operál. Szívünkhöz a Nevem rock és a Mennyország tourist áll a legközelebb. A tagcsere szerintünk felturbózta a bandát, kifejezetten energikusan nyomják le a szettet, a közönség meg hangos éltetéssel hálálja meg a bulit. Kedvünket csak egy lökdösődő bunkó rontja el, de nem jön ki velünk bunyózni, pedig hívjuk.
A Tankcsapda után még táncoltunk egy kicsit, ittunk egy kólát és korán lefeküdtünk aludni. Ma szikrázó napsütésre ébredtünk. Zárom is soraimat. Nemsokára írok megint. Addig is puszillak! Nagyinak üzenem, hogy ne hozza utánam a kalácsot, a kolbászt meg az ivólevet!
A viszki-sör kombó megteszi hatását, úgyhogy csapda és egy kis lötyögés után bezuhanunk a minisátrunkba. Örömmel konstatáljuk, hogy kitartott a kis aranyos: alig ázott be.
A kezdeti nehézségek ellenére jól zárult a nap. Az EFOTT-on, nem titkoltan, a buli az első szempont. A szervezők és a fellépők hozzák is a kötelezőt. Várjuk az előttünk álló éjszakákat. Nektek sem késő kijönni, viszont számoljatok azzal, hogy sátorhely már alig van!
A firkász a hátsó sarokból még jelentkezik.
