Ismerik a viccet: három fogyatékkal élő utazik a vonaton, azaz egy mikrobuszon, hogy elveszítsék a szűzességüket Spanyolországban? Ez nem vicc, a három fiatalember valóban azért indul el viszontagságos útjára, mert máshogy nem lenne esélye karnyújtásnyi távolságba hozni azokat a hullámzó didkókat, amelyekre a főcím alatt a tengerparti futás közben fókuszál a kamera. És legfőképp azok, akiknek tényleg reménytelenül messzinek tűnnek a fenti domborulatok. A három fiatal (egy szinte teljesen béna, egy vak és egy tumor miatt deréktől lefelé béna) egyedül tervezik megtenni az utat – a szexuális felavatódás mellett nyilván azt is óhajtván, hogy kilépjenek a szülők óvó, segítő búrájából, azaz végső soron a fogyatékosság sajnálatból épített karanténjából. Ergo és magyarul: élni szeretnének.
A téma szküllája és karübdisze eléggé világos: mennyire lehet érzékenyen, de nem lesajnálóan, pozitívan, de nem hazugan, illetve viccelődve, de nem tahón elmondani mindezt. Geoffrey Enthoven rendezőnek majdnem tökéletesen sikerül, egy vígjátékhoz képest lényegében nagyon jól. Emberi lényeket láthatunk, akiknek személyiségére ráütötte bélyegét a többségi társadalomtól való különbségük, hendikepjük, akik vágyódnak, és áhítják az életet egészen emberi és alapvető módon, de akik önzők és rosszmájúak, keserűek (illetve túlérzékenyek) is tudnak lenni.
Északról délre (a tengerparta) menni mindig is az élni elkezdeni metaforája volt (nemcsak a filmművészetben), és aki idáig eljut már többet tett, mint aki élethosszig szépen meghúzza magát kockázatmentesen középosztálybeli gondjai-örömei között.
A film kulcsa a három főszereplő, akiket a rendező másfél éves(!) keresés után talált meg, s akik rengeteg gyakoroltak tolószékeikkel (illetve a vakot játszó egy speciális szemüveggel) – egyikük vásárolni is eljárt, majd, miután senki nem segítette fel a járdára, szépen kikötözte magát, és visszaváltozván egészséges emberré, felnyalábolta a széket a járdára a járókelők teljes megdöbbenésére.
Amúgy azt tudták, hogy a valóságban Spanyolországban minden piros lámpás ház akadálymentesítve van?
Kinek ajánljuk: normális vígjátékra vágyóknak – akik szeretik a rokkant jó poénokat (párdon)
Kinek nem: akik jól elvannak ilyen-olyan osztálybeli, kockázatmentes gondjaik-örömeik közt
Hasta la Vista – színes, feliratos, belga vígjáték, 108 perc, 2011, rendező: Geoffrey Enthoven, forgatókönyvíró: Pierre De Clercq, Asta Philpot, Mariano Vanhoof, operatőr: Gerd Schelfhout, producer: Mariano Vanhoof, vágó: Philippe Ravoet, szereplő:Tom Audenaert (Jozef), Gilles De Schrijver (Lars), Robrecht Vanden Thoren (Philip), Isabelle de Hertogh (Claude), Kimke Desart (Yoni), Johan Heldenbergh (Maarten), Karlijn Sileghem (Lisbet)
Hazai bemutató: 2012. április 27.
Forgalmazza a Mozinet
