A vér és a méz földjén [filmpremier]

Angelina Jolie filmje a boszniai háborúról csak a háborús emberi tapasztalatnak van híján. Többek közt.

Korábban a témában:

Angelina Jolie filmje már elkészülte idején betört a magyar médiába, hisz sok részét itt forgatták. Az ENSZ jószolgálati nagykövete, színésznő, Brad Pitt hitvese úgy gondolta, megtalálta azt a témát, ami miatt elkezdi rendezői karrierjét (korábbi dokumentumfilmes projektje más tészta) – ez pedig a boszniai háború 1992 és 95 között. Azon belül is egy furcsa szerelmi történet egy bosnyák festőnő és egy szerb rendőr között, mely a háború kitörésének estéjén kezdődik, és nagyjából a háború végéig tart.

Az egyértelmű, hogy Jolie utánanézett a témájának, tanulmányozta a háborús bűnöket, megnézte a dokumentumfilmeket, lelkiismeretesen felkészült. Nem is a filmnek szentelt energiák, fáradozások tűnnek kevésnek. Igazából ott van a baj, hogy A. J. nem rendező. Meg ott, hogy Amerikából, Hollywoodból ezt a történetet nem lehet megérteni. Hogy a háború természetét nem olyan könnyű megérteni. És végül egy ilyen filmnél nem szabad politikai korrektségre törekedni.

Már az első szónál baj van: a szerb színészek angolul beszélgetnek egymás közt. Egy ilyen filmben, ahol oly nagy hangsúly van a kulturális-etnikai különbségeken, nem szabad lemondani az eredeti nyelvről. Sajnos a történet elveszti kelet-európai jellegét (vagy nem is volt neki soha), az Ikarusok, bosnyák és szerb nóták még nem feledtetik, hogy a dialógusok olyan hollywoodian jellegtelenek, elhangozhatnának Los Angelesben, Berlinben, de leginkább egy minél több piacot meghódítani szándékozó hollywoodi produkcióban. A karakterek? Elég fontos szerepük lenne, elvégre egy háború az emberekre kifejtett hatásában drámai igazán – főleg egy ilyen borzalmas polgárháború, mint a jugoszláv, ahol Európa közepén egy konszolidált ország nemzetiségei estek egymásnak egyik napról a másikra, szomszéd fordult szomszéd ellen – az ilyesmi enyhén szólva nyomot hagy az emberben. Főleg, ha “mellesleg” több más nővel együtt elrabolják katonai rabnőnek, akin időnként átmegy a fél jugoszláv hadsereg, vagy ha megölik a kisbabáját, egyáltalán, háborúban lenni három és fél éven keresztül, a nyomot hagy a lelkeken – és ennek a “nyomnak” igazából nyomát sem látni a filmben. 

Jolie nem hagy teret a karaktereknek, helyette drámainak szánt szituációkat kreál, melyekben megpróbál olykor beletúrni a térség bonyolult és feszültségektől terhes múltjába (reménytelen kísérlet), megpróbál magyarázni, sorsokat kettétörni, de ebbe is beletörik a bicskája. És akkor a megvalósításról, a suta, rossz ívű, rossz beállítású jelenetekről, a rosszul instruált, olykor rosszul kiválasztott színészekről még nem is beszéltünk. 

Úgyhogy sajnos ez a film nemcsak nem mélyíti el azt a tudást, amit a háborúról a filmek által megszereztünk, igazából mintha nem is tudná felfogni, mi az a háború. Anélkül pedig történhet bármi a filmvásznon, üres és hiteltelen marad a végeredmény. Kár, mert amúgy a rendező szándékai és erőfeszítései tiszteletet érdemelnek. 

Kinek ajánljuk: azon Brad Pitt-rajongüknak, aki képesek két órát ülni öt másodpercért.

Kinek nem: akik szerint egy ilyen tragédia értőbb rendezőért kiált.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

NEW YORK - APRIL 26: Robert Morgenthau, District Attorney of New York County, poses for a portrait in a courtroom next to a flag of New York State on April 26, 2000 in New York City, New York. (Photo by Karjean Levine/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.