A vér és a méz földjén [filmpremier]

Angelina Jolie filmje a boszniai háborúról csak a háborús emberi tapasztalatnak van híján. Többek közt.

Korábban a témában:

Angelina Jolie filmje már elkészülte idején betört a magyar médiába, hisz sok részét itt forgatták. Az ENSZ jószolgálati nagykövete, színésznő, Brad Pitt hitvese úgy gondolta, megtalálta azt a témát, ami miatt elkezdi rendezői karrierjét (korábbi dokumentumfilmes projektje más tészta) – ez pedig a boszniai háború 1992 és 95 között. Azon belül is egy furcsa szerelmi történet egy bosnyák festőnő és egy szerb rendőr között, mely a háború kitörésének estéjén kezdődik, és nagyjából a háború végéig tart.

Az egyértelmű, hogy Jolie utánanézett a témájának, tanulmányozta a háborús bűnöket, megnézte a dokumentumfilmeket, lelkiismeretesen felkészült. Nem is a filmnek szentelt energiák, fáradozások tűnnek kevésnek. Igazából ott van a baj, hogy A. J. nem rendező. Meg ott, hogy Amerikából, Hollywoodból ezt a történetet nem lehet megérteni. Hogy a háború természetét nem olyan könnyű megérteni. És végül egy ilyen filmnél nem szabad politikai korrektségre törekedni.

Már az első szónál baj van: a szerb színészek angolul beszélgetnek egymás közt. Egy ilyen filmben, ahol oly nagy hangsúly van a kulturális-etnikai különbségeken, nem szabad lemondani az eredeti nyelvről. Sajnos a történet elveszti kelet-európai jellegét (vagy nem is volt neki soha), az Ikarusok, bosnyák és szerb nóták még nem feledtetik, hogy a dialógusok olyan hollywoodian jellegtelenek, elhangozhatnának Los Angelesben, Berlinben, de leginkább egy minél több piacot meghódítani szándékozó hollywoodi produkcióban. A karakterek? Elég fontos szerepük lenne, elvégre egy háború az emberekre kifejtett hatásában drámai igazán – főleg egy ilyen borzalmas polgárháború, mint a jugoszláv, ahol Európa közepén egy konszolidált ország nemzetiségei estek egymásnak egyik napról a másikra, szomszéd fordult szomszéd ellen – az ilyesmi enyhén szólva nyomot hagy az emberben. Főleg, ha “mellesleg” több más nővel együtt elrabolják katonai rabnőnek, akin időnként átmegy a fél jugoszláv hadsereg, vagy ha megölik a kisbabáját, egyáltalán, háborúban lenni három és fél éven keresztül, a nyomot hagy a lelkeken – és ennek a “nyomnak” igazából nyomát sem látni a filmben. 

Jolie nem hagy teret a karaktereknek, helyette drámainak szánt szituációkat kreál, melyekben megpróbál olykor beletúrni a térség bonyolult és feszültségektől terhes múltjába (reménytelen kísérlet), megpróbál magyarázni, sorsokat kettétörni, de ebbe is beletörik a bicskája. És akkor a megvalósításról, a suta, rossz ívű, rossz beállítású jelenetekről, a rosszul instruált, olykor rosszul kiválasztott színészekről még nem is beszéltünk. 

Úgyhogy sajnos ez a film nemcsak nem mélyíti el azt a tudást, amit a háborúról a filmek által megszereztünk, igazából mintha nem is tudná felfogni, mi az a háború. Anélkül pedig történhet bármi a filmvásznon, üres és hiteltelen marad a végeredmény. Kár, mert amúgy a rendező szándékai és erőfeszítései tiszteletet érdemelnek. 

Kinek ajánljuk: azon Brad Pitt-rajongüknak, aki képesek két órát ülni öt másodpercért.

Kinek nem: akik szerint egy ilyen tragédia értőbb rendezőért kiált.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Creative Worker. Listen Music. Working. Ideas. Light Bulb. Glasses. Laptop. Comfortable. Project. Sit. Brainstorm. Young Guy. Businessman. Work. Office. Businesspeople. Workplace. Inspiration.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.