Hirtelenjében nem emlékszem egyetlen olyan filmre sem, amelyben ne lett volna legalább egy, csak egyetlenegy pozitív figura. Az Állítsátok meg Terézanyut! filmes feldolgozásával ismertté vált Bergendy Péter perfekt műfaji filmjében senki nem méltó a néző szeretetére, odaadására, A vizsga c. thriller mégis eléri, hogy a történet különböző pontjain szorítsunk a hősökül választott nyomorult férgekért. Hogy ne vegyék észre őket, hogy sikerüljön valami amúgy visszataszító stikli, hogy rájöjjön a felettes, hogy ne jöjjön rá. Mire? A semmire. A bornírt játszadozás értelmére.
1957-et írunk ugyanis, amelynek karácsonyán a titkosrendőrök egymás ellenőrzésével múlatják az időt. Át kell világítani az állományt az ellenforradalom után, s csak az maradhat az embereket megfigyelő, róluk adatokat gyűjtő, s ezen adatok alapján az egész társadalmat részben ellenőrző, de ami még fontosabb: a legmélyebb rétegekig korrumpáló testület kötelékében, aki a vizsgán átmegy. A vizsga, persze, titokban folyik, s annak során a kipécézett tartótisztet magát provokálják – aki a dolgos hétköznapokon áldozatos odaadással igyekszik ugyebár a spiclinek beszervezett szerencsétlenekből minél több információt kigyötörni bizonyos megfigyelt személyekről és közösségekről –, s hozzák döntési helyzetekbe, amikben bizonyítania kell a hálózathoz (párthoz, Kádárhoz, ehhez az egész rohadt vircsafthoz) való hűségét. S a film legvégéig nem tudjuk meg, vajon ki vizsgáztat kit. Nem számítanak érdemek és odaadás, szakértelem és ravaszság: mindenki megmérettetik. S természetesen az bukik meg, akiben valahol, csak egyetlen pillanatra is föléled a hóhér mögött az ember.
Bergendy filmje, miközben maximálisan eleget tesz a thriller műfaji követelményeinek – az első perctől az utolsóig fenntartja a feszültséget, kézzel fogható a fenyegetettség, és sosem onnan érkezik, ahonnan várnánk –, egyúttal remek korrajzot is nyújt.
A vizsga a legkevésbé sem emlékeztet az Oscar-díjas A másik emberre: talán nem éri el annak mélységeit, de valódi karaktereket vonultat fel, a történetnek tétje van és olyan reménytelenül depresszív végkicsengése, amely segít megérteni valami lényegeset a Kádár-kor közösségromboló sötétségéből.
A végtelenül cinikus karrieristának megismert alosztályvezetőnek Kulka János súlyt és mélységet ad. Felfedezettje, a tartótiszt Nagy Zsolt vacak kis törtető, aki nem csak másokat vesz rá árulkodásra, de maga sem habozik elárulni még azt sem, akinek azt a kis lábszagú hatalmat köszönheti, amit fényes pályafutásként él meg. A film igazi nagy alakítása azonban Scherer Péteré. Aki úgyszólván összenőtt a piti és ügyetlen kisember vígjátéki figurájával, most pedig ott süvít jelenlétében a minden percben tudatosan megtagadott ember-mivolt. Itt is valami kis mitugrász tanítványnak tűnik, ám csak az alkalomra vár, hogy az irányítást kezébe vehesse, s a maga fanatikus világának képére formálhassa a dolgokat.
Ahogyan éppen az effélék bukkantak fel egyszer csak a semmiből, akkor, a bukott szabadságharc után, a maguk meg nem élt életével, be nem vallott vágyaival; a saját kisszerűségük, gerinctelenségük, tehetségtelenségük miatt mások örömén, tehetségén, szabadságán elégtételt venni akaró, hatalommal felruházott senkik, akik egy egész ország mindennapjait mérgezték egy évszázad harmadán át.
Nem ajánljuk: volt spicliknek, tartótiszteknek, és azoknak, akikben a „Kádár-rendszer”, a „munkás-paraszt hatalom” s egyéb hívószavak kellemes érzetekkel társulnak.
TPP
A vizsga – színes magyar thriller, 2010. Rendezte: Bergendy Péter. Szereplők: Kulka János (Markó Pál), Nagy Zsolt (Jung András), Scherer Péter, Hámori Gabriella, Elek Ferenc, Haumann Péter. 90 perc. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Hazai bemutató: október 13.
