Lassan tíz éve, hogy a 2015-ös nagy menekültválság a migrációt az Európai Unió egyik legfontosabb politikai kihívásává tette. Egy évtized alatt jelentősen változott Európa hozzáállása a migrációhoz, de a földrajzi elhelyezkedés miatt a kihívások továbbra is nagyon hasonlóak.
Az EU két éve nagyrészt elfogadott egy új, minden korábbinál szigorúbb menekültügyi paktumot, ám ennek bizonyos részeiről még mindig tárgyalnak, a megállapodást még nem alkalmazzák a gyakorlatban, miközben a tagországok problémái semmit nem enyhültek.
A célországok – leginkább Németország, az északi államok és Franciaország – azt szeretnék, ha az Európába érkező menekülteket elosztanák, mert ebben az esetben nem náluk telepedne le mindenki. Olaszország szintén azt szorgalmazza, hogy azok a menekültek, akik náluk jutnak be Európa területére, máshova kerüljenek – már csak azért is, mert a legtöbben itt szállnak partra. A tranzitországok – mint korábban Magyarország vagy a belarusz határ miatt jelenleg Lengyelország – azt szeretnék, hogy náluk egyetlen migránst se helyezzenek el. Ezek a belső feszültségek megjelennek ugyan a migrációs paktumban, de ennél is fontosabb változásnak tűnik, hogy
És itt kapcsolódik ehhez kérdéshez az a napokban alkalmazni kezdett megállapodás, amit Albánia és Olaszország kötött egymással. A két ország még 2023-ban egyezett meg arról, hogy menekültközpontokat hoznak létre Albániában, hogy az Olaszország partjainál elfogott menekültek ügyét itt kezeljék.
A megegyezés arról szól, hogy azokat a menekülteket, akiket a tengerből mentenek ki Olaszország partjainál, és akik úgynevezett biztonságos országokból jönnek, nem Olaszországba viszik – ahogy a nemzetközi jog elvárná –, hanem Albánia adriai partjaihoz.