Orbán Viktor miniszterelnök szerdán Strasbourgban, az Európai Parlamentben (EP) mutatta be a magyar soros elnökség programját. A bemutatót mindenki vitaként emlegette, ahol a kormányfő először került szembe Magyar Péterrel. Kettejük találkozójáról valóban születtek erős képek, de volt egy ennél fontosabb összecsapás is az EP-ben.
Az, hogy egy tagállam bemutatja a soros elnökségi programját, általában viszonylag unalmas attrakció. Ilyenkor a közös ügyek intézésének prioritásait sorolják fel, amelyekre az Európai Bizottság és a parlament képviselői sok dicsérettel és enyhe kritikákkal szoktak reagálni. Ebben a szituációban a soros elnökséget betöltő tagállam azt igyekszik megmutatni, hogy a közös érdeket szeretné képviselni, és képes is rá, mert kompetens és hatékony bürokráciája van.
Orbán is részben valami hasonlót szeretett volna bemutatni. Annak az európai államfőnek az imázsát vette fel, akit sokszor félreértenek, pedig régóta van a helyén, ezért pontosan látja azt, hogy milyen problémákkal küzd a kontinens. Például azzal, hogy csökken az unió versenyképessége. A két olasz európai államférfi, Mario Draghi és Enrico Letta jelentéseire hivatkozott, összekötve ezeket a saját, az unió működésével kapcsolatos kritikus véleményével.
De megérkezett a válasszal Ursula von der Leyen.
Azt láthatjuk, hogy az unió egyik kormánya az ellenkező irányba megy, egyre távolodva a közös piactól. (…) Hogy tud egy kormány több európai befektetést bevonzani, ha ezzel párhuzamosan diszkriminálja az európai cégeket és jobban adóztatja őket másoknál? Hogyan tud európai cégeket bevonzani, ha egyik napról a másikra exportkorlátozásokat vezet be? Hogyan bízhatnak az európai cégek egy kormányban, ha mondvacsinált indokokkal vizsgálja őket, visszavonja az engedélyeiket, ha a közbeszerzések nagy része egy kis csoporthoz megy? Ez bizonytalanságot teremt és aláássa a befektetők bizalmát. Eközben Magyarországot lehagyták a közép-európai szomszédai az egy főre jutó GDP-t tekintve. Magyarország az unió szívében fekszik, a gazdaságának is ott lenne a helye. A magyar embereknek élveznie kellene a közös piac előnyeit
– fogalmazott beszédében az Európai Bizottság újraválasztott elnöke. Az üzenet egyértelmű: el lehet játszani a tapasztalt államférfit, aki aggódik Európa gazdaságáért, de mindezt hiteltelenné teszi az, hogy az Európai Bizottságban is tudnak a Spar ügyéről, a külföldi kiskerekeskedelmi láncok extraadóztatásáról, Tiborcz Istvánról és Mészáros Lőrincről, az építőiparban alkalmazott exportkorlátozásokról, amelyek szintén nyugati érdekeltségeket érintenek (a cementgyárak felvásárlására az állam tett már kísérletet), és ők is látják, hogyan teljesít a magyar a lengyel, a román és a cseh gazdasághoz képest.
Ez a hangnem eddig ismeretlen volt az ilyen típusú meghallgatásokon. Raádásul Von der Leyen csak ezután hozta fel azt, hogy Magyarország továbbra is Oroszországtól veszi az energiát, és vonta kérdőre Orbánt amiatt, hogy a mögötte ülő politikai igazgatója, Orbán Balázs a megadásról értekezett egy esetleges orosz agresszió esetén.
Ehhez képest Manfred Weber kritikája nem tűnt annyira élesnek, pedig ebben is fontos mondatok hangzottak el. Az európai pártcsaládok általában igyekeznek direktben nem beleavatkozni a tagállamok politikájába,