Személyes karrierje szempontjából a legjobbkor választották meg az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az észt Kaja Kallast. A hazájában megtépázott népszerűségű tallinni politikusnő ugyanis erre hivatkozva lemondhatott miniszterelnöki posztjáról, és egyfajta „politikai menekülőúton” vonulhat be Brüsszelbe. Ott pedig elfoglalhatja az EU „külügyminiszteri” posztját, egyúttal az Európai Bizottság alelnöke is lehet Ursula von der Leyen helyetteseként.
Belpolitikai varázsából, kisugárzásából jókorát veszített az utóbbi időben az „észt vaslady”, aki három és fél évig irányította miniszterelnökként a balti országot. A Vaslady kifejezést először az egykori brit miniszterelnökre, Margaret Thatcherre alkalmazták a nyolcvanas években. A konzervatív-liberális gazdaságpolitika, a „thatcherizmus” adott mintát a kilencvenes évek észt gazdasági reformjaihoz – ezt nem más, mint az ország akkori miniszterelnöke, Mart Laar, az Isamaa nevű konzervatív-nacionalista párt vezetője hangoztatta akkortájt. Ebben a gazdaságpolitikában kulcsszerepet játszott az Észt Nemzeti Bank akkori elnöke, egy bizonyos Siim Kallas is, akinek a lányát aztán most, harminc évvel később vasladynek nevezi a német sajtó.
A hetvenes-nyolcvanas évekbeli brit reformokat vaskézzel végrehajtó Thatcher nyomába lépve Kaja Kallas 2021 és 2024 közötti észt miniszterelnökként számos népszerűtlen intézkedést hozott, ám az elért eredményei messze elmaradtak a brit mintakép sikereitől: a balti állam gazdasága két éve folyamatosan hanyatlik, a GDP (bruttó hazai termék) 2022 eleje óta esik.
A legutóbbi negyedévben, idén április és június között például 1,7 százalékos volt a GDP zsugorodása, de tavaly 3 százalékkal esett a bruttó hazai termék. Az infláció az utóbbi időben megint emelkedésnek indult – 2,5 százalékról 3,5 százalékra nőtt –, de 2023-ban például 9 százalék fölötti volt. A lakossági fogyasztás gyenge volt az idei első negyedévben, a munkanélküliség pedig 6,4–7,4 százalék között mozog.
Az észtek tehát nem nézték jó szemmel Kallas kormányzását.
Észtországban az a vélemény, hogy mennie kellett. Mindenki egyetértett abban, hogy kell neki valamit keríteni Európában
– fogalmazott Viljar Veebel, a tartui székhelyű Baltic Defence College kutatója. Már csak a lakosság 16 százaléka támogatta Kallast egy 2024-es év eleji felmérés szerint, újraválasztására pedig semmi esély sem volt – magyarázta a kutató.
Mindeközben a NATO leköszönő főtitkára, Jens Stoltenberg nemrégiben megdicsérte Észtországot azért, mert hozzájárul az észak-atlanti szövetség biztonságához, és GDP-jének három százalékát költi katonai kiadásokra. Igaz, egy csökkenő GDP-ről van szó, miközben az észt gazdaság az energiaszektor problémáival, az inflációval, a versenyképesség romlásával és a beruházások elmaradásával küzd.
Nemzetközi szinten tehát jobban elismerik Kallas teljesítményét, mint odahaza. Így, miután megszavazták Európa vezetői, hogy ő legyen az EU új „külügyminisztere”, a politikusnő távozott az észt miniszterelnöki posztról. Ezt nemcsak az ellenzék, hanem valószínűleg saját párttársai, és főleg a koalíciós partnerei fogadhatták nagy megkönnyebbüléssel. Lemondásának hivatalos benyújtása után ő maga vallotta be az észt sajtónak, hogy nagyon nehéz időkben kellett az országot irányítania. Kormányzásáról úgy nyilatkozott, hogy „tele volt válságokkal”, s hozzátette, hogy
ezek nem voltak igazán szép idők.
Ezzel arra is utalt, hogy Oroszország szétrombolta a biztonsági rendszerüket az Ukrajna elleni agressziójával. Mint magyarázta: nem volt más választásuk, kemény döntéseket kellett meghozniuk – és itt nyilván azokra az adóemelésekre (például az áfaemelésre) gondolt, amelyek elengedhetetlenné váltak a költségvetés egyensúlyának fenntartásához.
Kaja Kallas 2021 óta állt a tallinni kabinet élén, 2023 óta pedig harmadszorra is új összetételű koalícióban kellett kormányoznia a balti államot. A tavalyi választások óta a szociáldemokratákkal és a liberális „Észtország 200” (É200) nevű párttal együtt volt hatalmon. A Reformpárt tavaly még győztesként ünnepelt az általános választások után, a voksok 31 százalékát megszerezve. (Ez relatív győzelem volt, ezért kellett koalícióra lépniük két másik párttal.)
