Magyarországon sokan felkapták a fejüket, amikor megalakult a szlovák szakértői kormány. Nem csupán a magyar nemzetiségű kormányfő miatt, hanem azért is, mert további két magyar származású tárcavezetője is lett az új kabinetnek. Hogyan emlékszik vissza a felkérésre, és mi motiválta, hogy elfogadja a miniszteri kinevezést?
Február-március környékén jött a telefonhívás. Ekkor már több mint két éve dolgoztam a tárcánál, korábban a stratégiai beruházásokkal foglalkozó részlegnek voltam a főigazgatója. Jól ismerem a minisztériumot, kevés dolog tud meglepni. Viszont tudatosítottam azt is, hogy hol lehet további sikereket elérni. Ez volt a fő motivációm, hogy elvállaltam ezt a pozíciót: pontosan tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. Szerettem volna változtatni dolgokon, és ebből a pozícióból erre lehetőségem is van. Nemcsak az EU-s alapokkal, hanem a digitalizációval, informatizációval kapcsolatos projektekben is. Volt egy hosszabb időszak, amikor nem tudtuk, hogyan alakul a helyzet. Május közepén azonban megszületett a döntés, hogy a régi kormány nem folytathatja a munkát, ekkor teljes gőzzel belekezdtünk az új időszakba.
Az új kormány magyar származású tagjai nem magyar pártokból érkeztek, egyikük sem kisebbségi politikus. Viszont az ön édesapja, Balík László tizenkét évig volt a Magyar Közösség Pártja járási elnöke. Önben nem merült fel, hogy valamelyik magyar pártban politizáljon?
Az utóbbi években főleg szakmai dolgokkal foglalkoztam, kevésbé politizáltam. Elgondolkoztam volna egy olyan ajánlaton, amely szakmai dolgokkal kapcsolatos. Édesapám az MKP-n belül azok közé tartozott, akik világos elképzelésekkel rendelkeztek arról, milyen konkrét intézkedésekkel lehetne az országot fejleszteni.
Ilyen megkeresés nem történt a magyar pártok részéről? Akár az együttműködésről, akár arról, hogy az ő színükben folytassa a munkát?
Nem, ilyen nem volt. Én a múltban foglalkoztam egészségüggyel, beruházásokkal és innovációval is. Ha jött volna egy ilyen ajánlat, elgondolkoztam volna a dolgon, persze azt nem állítom, hogy el is fogadtam volna.
És a pályája során vissza tud emlékezni olyan alkalomra, amikor a magyar származásának valamilyen megkülönböztetett jelentősége volt? Például találkozott valaha magyarellenességgel?
A karrierem során nem mondhatnám. Nyilván gyerekkoromban, az iskolában voltak konfrontációk, de ezek nem voltak annyira súlyosak. Később inkább azzal találkoztam, hogy nagyon sokan pozitívumként tekintettek a magyarságomra. Volt, hogy előnyt jelentett.
Miben?
Nálunk van egy olyan mondás, hogy ahány nyelvet beszél valaki, annyi ember. Szerintem így tekintettek rá azok is, akik előnyt láttak ebben. Beszélek magyarul, de angolul, németül és franciául is. Éltem Magyarországon, megértem a magyar kultúrát. Ez egy pluszt jelent, szerintem ettől gazdagabb vagyok.
Az elmúlt években történt előrelépés a szlovák közéletben a tekintetben, hogy könnyebb az érvényesülés a magyarok számára?
Szerintem az a tény, hogy van magyar nemzetiségű miniszterelnökünk, pénzügyminiszterünk, beruházási miniszterünk, azt mutatja, hogy ez már nem különösebben téma a szlovák közéletben.
Nyilván húsz éve ez nem történhetett volna meg. Most már – főleg egy szakmai kormányban – az legfontosabb, hogy szakmai háttérből jöjjenek a politikusok, a miniszterek, és nem az, hogy milyen nemzetiségűek. Szerintem ez már a múlté.
Azért kérdeztem, mert sokáig aktívan jelen volt a szlovák közéletben a magyarellenesség. Felteszem, Ján Slota a haját tépi, amikor azt látja, hogy a szlovák kormánynak három magyar tagja van, ám ezzel szemben a szlovákiai magyarság számára minden bizonnyal ez büszkeséget, inspirációt jelent. Ön szerint Szlovákiában a magyar nemzetiségű tisztviselőknek van-e megkülönböztetett felelősségük abban, hogy a szlovákiai magyarság ügyét képviseljék – attól függetlenül, hogy egyébként kisebbségi politikusok-e?
Nem, én a szlovák kormánynak vagyok a része. Én ugyanúgy képviselem Szlovákia északi és déli, illetve keleti és nyugati részét. Ugyanannyira fontosak a szlovák-lengyel kapcsolatok, a határközi projektek, mint a szlovák-magyar programok. Ilyen különbséget nem teszek. Nyilván nagyon jól ismerem a beruházási környezetet a déli régiókban. Pontosan tudom, milyen beruházásokra lenne szüksége a déli országrésznek: egy autópálya például segítené a fejlődést.
Inkább szakmai alapon közelít a szerepéhez? Tehát inkább a déli országrész infrastruktúra-fejlesztése foglalkoztatja, mint az etnikai kérdések?
Pontosan. Nagyon sokat járom a régiókat. Az első naptól fogva sok időt töltöttem Kassán, Eperjesen, Felső-Nyitrán, Besztercebányán, Trencsénben, de voltam az önök miniszterével, Szijjártó Péterrel is a magyarországi Neszmélyen. Tehát próbálom megtartani az egyensúlyt.
Van még szerepe az etnikai politizálásnak a szlovák politikában? Hiszen bizonyos értelemben önök is a származásuktól függetlenül tudtak magas pozíciókig eljutni, miközben azt látjuk, hogy a szlovákiai magyar pártok jelentősége, támogatottsága folyamatosan csökken.
Az aktuális számok szerint Szlovákiában 8–10 százalék a magyar nemzetiségűek aránya. Szerintem nagyon fontos, hogy ezek az emberek képviselve legyenek a parlamentben. Ez a mostani ciklusban nem sikerült, meglátjuk, hogy milyen lesz a helyzet a következő választások után. Örülnék, ha egy kisebbségi párt is része lenne a szlovák parlamentnek és a szlovák kormánynak úgy, ahogy Romániában. Két éve nagy elvárással és bizakodással figyeltem a Szövetség (Aliancia) megalakulását, ami azt mutatta, hogy a szlovákiai magyarok nyitottak az együttműködésre, de ez nem járt sikerrel. A következő választáson több magyar párt is próbálja képviselni a magyarságot. Meglátjuk, ez sikerül-e, de a mostani közvélemény-kutatások szerint egyetlen magyar párt sem lesz a következő parlamentben. Ez szomorú lenne.
Tehát úgy gondolja, hogy még mindig vannak olyan ügyek, melyeknek az adekvát képviseletét egy etnikai alapú párt képes ellátni?
Igen, és azt is fontosnak gondolom, hogy kultúrával, nyelvvel, nemzetiséggel foglalkozzanak magyar pártok. De én azt hiszem, hogy az még fontosabb, hogy a programjukban gondolkodjanak arról is, hogy a kölcsönös barátságot hogyan lehet Szlovákia minden lakosának javára fordítani. Nagyon fontos az, hogy egy szlovákiai magyar párt is szakmai dolgokkal álljon elő. Tudjon konkrét projektekről, tervekről beszélni az egészségügyben, a közlekedésben, az oktatásban, és ne csak a kulturális és nyelvi dolgokkal foglalkozzon.
Tavaly februárban a Nemzeti Tanács enyhített a kettős állampolgárságról szóló törvényen, de a felvidéki magyarok továbbra sem lehetnek magyar állampolgárok anélkül, hogy a szlovák állampolgárságukról lemondanának. Ön mit gondol erről?
Ha kettős állampolgárságról beszélünk, akkor ne csak a szlovákiai magyarok állampolgárságról, hanem a szlovákiai csehekéről, szlovákiai amerikaiakéról is beszéljünk. Nézzünk utána, hogy működnek az ilyen törvények külföldön: Németországban, Csehországban, Lengyelországban. Elemezzük a környező államok jó gyakorlatait, és ez alapján állítsuk be a saját szabályainkat, ne érzelmi alapon. Próbáljunk inspirációt szerezni olyan államoktól is, mint Finnország, ahol svéd kisebbség él és kiterjedt jogokkal rendelkezik. Hogyan működnek a kapcsolatok ott? Próbáljuk ezeket a gyakorlatokat a mi régiónkba is applikálni.
Hogy jellemezné a szlovák kormány kapcsolatát a magyar kormánnyal? A pozsonyi V4-csúcson találkozott ugyan a két kormányfő, viszont ez nem kétoldalú eszmecsere volt. Ekkor már bő egy hónap telt el Ódor Lajos kinevezése óta.
Mindkét fél tisztában van a jószomszédi viszony értékével, valamint azzal, hogy a kölcsönös együttműködés, amely a tiszteletre, párbeszédre és a közös megoldások keresésére épül, mindkét ország állampolgárainak előnyére válik. Ódor Lajos miniszterelnök munkakapcsolatban áll Orbán Viktorral, néhány lehetőség is volt a találkozásukra. Július elején járt a külügyminiszterünk, Miroslav Wlachovsky Budapesten, ahol Szijjártó Péterrel találkozott. Én a múlt héten találkoztam a magyar külügyminiszterrel, amikor megnyitottuk az új kompjáratot Neszmély és Dunaradvány között. Baráti, szakmai, tiszteletteljes a viszony a magyar állammal, nagyon pragmatikusan tekintünk ezekre a kapcsolatokra.
Hogy látja, a magyar kormány keresi az együttműködési pontokat? Számomra úgy tűnik, hogy az önmagát nemzetinek definiáló magyar kormány aktívan azért nem forszírozza a szomszédos ország magyar származású kormányfőjével, tárcavezetőivel a kooperációt.
Ha van konkrét téma, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy találkozzunk. Ezt tapasztalatom azóta is, hogy másfél hónapja miniszter vagyok. Ha vannak konkrét témák, akkor tudunk találkozásokat szervezni, és már szerveztünk is. Szeptember végéig, illetve októberig lesz több lehetőség arra, hogy beszéljünk és találkozzunk a magyar kormánnyal.
A magyar kormány számos óvodát, iskolát, templomot újít fel Szlovákia magyarlakta részein. Önnek régiófejlesztési, beruházási miniszterként mi a viszonya ehhez?
A beruházással kapcsolatos dolgokat közösen kell megbeszélni. Ahogy említettem, múlt héten nyitottunk meg egy közös projektet, a Dunaradvány és Neszmély közötti kompot. Ezt együttműködve, dialógus alapján készítettük elő, ami a kulcs ahhoz, hogy a jövőben is erős, jó, közös projekteket valósítsunk meg, és hogy elkerüljük az esetleges félreértéseket. Ha fenntartjuk a kommunikációt, keressük a megoldásokat, az mindkét országnak a javára válik.
Tehát, ha jól értem, a magyar kormánynak ez a tevékenysége, hogy felvidéki iskola-, illetve templomfelújításokat végez az országhatárain túl, nem jelent konfliktuspontot vagy érdekkülönbséget?
Nem mondhatnám, hogy az elmúlt másfél hónapban, mióta miniszter vagyok ez konfliktus lett volna. Mi azt várjuk el, számunkra az volna az előnyös, ha a beruházási projektekről közösen egyeztetnénk, hogy elkerüljük a meglepetéseket. Fontos, hogy a szlovákiai beruházások egy dialógus folyamán valósuljanak meg.
Az ukrajnai háború kapcsán a két kormány gyökeresen eltérő álláspontot képvisel. Orbán szerint azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra volna szükség, Ódor ezzel szemben azt mondja, hogy Ukrajnát minden rendelkezésre álló eszközzel, így fegyverszállításokkal is segíteni kell. Megjelenik bármilyen szinten ez a fajta nézetkülönbség a kapcsolatukban?
Ezt a témát nem érintettük a beszélgetéseim során. Mindkét országnak megvan a hivatalos álláspontja.
Ahogy a magyar kormány ismeri a szlovák kormány álláspontját, úgy mi is ismerjük a magyart, de erről további vitákat nem folytattunk. Próbálunk olyan témákra fókuszálni, melyek összekötnek minket.
Egy júniusi felmérés szerint már csak a szlovákok 40 százaléka hiszi azt, hogy Oroszországot terheli az elsődleges felelősség az ukrajnai háborúért. Tavaly ez a szám még 50 százalék fölött volt. Hogy viszonyul ahhoz, hogy a kormányétól eltérő nézetek egyre inkább jelen vannak a társadalomban, ami a szeptemberi előrehozott választásokon akár az ukrajnai háborúról radikálisan máshogy gondolkodó erőket is hatalomba juttathat?
Erről a kérdésről a mi kormányunknak – és nekem személyesem is – egyértelmű a véleményem. Ezt próbáljuk tényekkel, objektíven alátámasztani. Demokráciában élünk, így azt is akceptálni kell, hogy vannak más vélemények. Az a fontos, hogy a véleményünket objektív információk alapján alakítsuk ki. Ha az embereink dezinformációkra, hoaxokra hagyatkoznak, az nem jó. A mi kormányunknak fontos a dezinformációk, hoaxok elleni küzdelem, ezeket konkrét projektekkel is igyekszünk visszaszorítani, és hiteles, objektív információkkal ellátni az embereket. Az, hogy ezek alapján az információk alapján az emberek milyen véleményt alakítanak ki, már rajtuk múlik.
És hogy halad a dezinformáció megfékezése? Értek el sikereket ezen a fronton?
Nem csak Szlovákiában, más államokban is teret nyernek a dezinformációk. Nekünk az a dolgunk, hogy a visszaszorításukra minél hatékonyabb megoldásokat találjunk. Az északi államokban, Finnországban, Svédországban, a balti államokban ez ugyanúgy probléma, mint nálunk. Számunkra az a fontos, hogyan tudunk megküzdeni ezzel a helyzettel. Erre vannak konkrét megoldásai, projektjei a kormánynak.
Nem érzi azt, hogy jelen vannak olyan politikai erők is Szlovákiában, melyek ezeket a dezinformációs narratívákat igyekeznek felhangosítani?
Igen, ez egy szomorú dolog. Mi egy szakmai kormány vagyunk, tények, adatok alapján próbálunk döntéseket hozni.
Ez viszont egy politikai konfliktus.
Igen, de nekünk nem az a motivációnk, hogy jó pontokat szerezzünk a politikában, hanem az, hogy objektíven tudjuk informálni a szlovák közvéleményt. Teljesen eltérő a motivációnk a politikai pártokétól, amelyek a szeptemberi választásokra akarnak jó pontokat szerezni.
Kanyarodjunk rá a 2024-es költségvetésvetésre, amely a kormányuk egyik legfőbb feladata. Hogy halad ez a folyamat?
A pénzügyminisztérium fokozatosan megkezdi a költségvetés előkészítését. Mivel az adósságfékről szóló alkotmányos törvényt kell alkalmazni, a költségvetésnek kiegyensúlyozottnak kell lennie, tekintettel az államadósság jelenlegi, magas szintjére. Nem gondoljuk, hogy ez egy könnyű feladat, fokozatosan próbáljuk ezt a helyzetet konszolidálni. Szerintem minden évben valamilyen emészthető mennyiségben kell lépéseket megtenni, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, mint a görögök. A számok egyértelműen azt mutatják, hogy a kiegyensúlyozott költségvetés rossz hatással lenne a gazdaságra. Van egy törvény, amit be kell tartanunk, de az új kormánynak lehetősége lesz arra, hogy új költségvetést készítsen.
A következő kormány két évig mentesül az adósságfék szankciói alól. Látok itt egyfajta ellentmondást. Önöknek törvényi kötelezettsége kiegyensúlyozott költségvetést készíteni, de a következő kabinet ezt nem köteles figyelembe venni. Mennyiben dolgoznak most potyára?
A következő kormány valószínűleg egy rendes költségvetést fogad el, de mi be akarjuk, és be is fogjuk tartani a törvényt. Nyilván ha egy ilyen költségvetést betartanak – ahogy azt említettem –, az negatív hatással lenne a gazdaságunkra, gazdasági visszaesés következne be. Recesszióba is kerülhetnénk. Vannak becslések, miszerint a GDP körülbelül 4 százalékkal csökkenne, és -2,7 százalékra esne vissza. Ez a munkaerőpiacon is problémát okozhatna, akár 45 ezer ember is elveszíthetné a munkahelyét.
Horváth Mihály, az új szakértői kormány pénzügyminisztere szerint Szlovákia történelmében az államháztartás helyzete még soha nem volt ilyen rossz, 5 milliárd eurónyi költségvetési hiányt kéne kezelni. Ebből azt szűröm le, hogy a büdzsé elsősorban konszolidációs intézkedéseket tartalmaz majd. Emiatt kell-e esetleg jegelni, elkaszálni beruházási projekteket?
Ezek a tárgyalások most kezdődnek. Nyilván nehéz lesz a tárgyalás a pénzügyminiszterrel, nekünk is vannak digitalizációval kapcsolatos stratégiai projektjeink, és a beruházásokhoz szükségünk lesz az állami forrásokra. Erről még nem folytattunk beszélgetéseket, de nagyon kemény tárgyalásokra kell készülnünk. Nagyon komoly a beruházási hiány az országunkban, főleg az egészségügyben és az oktatásban. Nehéz helyzetben lesznek a miniszterkollégáim, de Horváth Mihálynak is nehéz lesz lefolytatni ezeket a beszélgetéseket. Az is fontos tényező, hogy Szlovákia még ezekben a hónapokban is meríti az előző programozási ciklus EU-s forrásait, ezekben pedig az államnak önrészt kell vállalnia. A nagy összegű uniós támogatás felhasználása mellett ez is negatívan hat a költségvetésre, meg kell találnunk a forrásokat rá. Ha arról beszélünk, hogy Szlovákia még próbálja megmenteni azokat az EU-s alapokat, melyeket felhasználhatunk az év végéig, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy ennek is lesz negatív hatása a költségvetésre.
Említene olyan projekteket, melyekért ezeken a nehéz beszélgetéseken a végsőkig elmegy?
Az egészségügyről biztosan nagyon sokat fogunk beszélni. Vannak EU-s alapok, melyeket szeretnénk felhasználni. A 2020-as évben a helyreállítási alapból valósult volna meg a pozsonyi kórház felépítése. A kormányunk megvizsgálta, be lehet-e fejezni az építkezési munkálatokat 2026-ig, ameddig a helyreállítási alap pénzeit ki kell meríteni. Arra jutottunk, hogy ezekből a forrásokból már nem tudjuk felépíteni, viszont megpróbáljuk az állami költségvetésből finanszírozni. Ez egy olyan stratégiai projekt, melyről biztosan beszélni fogunk, de emellett az infrastruktúra-hiány is jelentős.
Ezt a területet miniszteri kinevezésekor is említette. Akkor arról beszélt, hogyha elindíthatna új projekteket, gyorsvasutat és autópályát építene.
Igen, az szerintem egy szomorú helyzet, hogy Pozsony és Kassa, Szlovákia első és második legnagyobb városa nincs összekötve autópályával. Végigjártam Lengyelországot, Németországot, Magyarországon is többet utaztam, és azt kell mondani, hogy ezekben az országokban is alapnak számít, hogy az Észak és Dél, Kelet és Nyugat össze van kapcsolva. Nálunk ez még mindig nagy hiányosság.
Korábban már szóba kerültek az uniós pénzek. Az Állami Számvevőszék szerint az előző, uniós programozási ciklusból Szlovákia a keret 35 százalékát még mindig nem használta fel. A pénzek nagy része így sem fog elveszni, ám Ódor Lajos szerint fennáll a veszélye annak, hogy ebből 800 millió eurót nem tudnak lehívni. Vannak olyan uniós forrásból megvalósuló beruházások, melyeket veszélyeztet a források elvesztése?
Az uniós alapok felhasználása top prioritás a kormányunknak. Pillanatnyilag 3,8 milliárd eurónyi összeget nem használtunk fel a körülbelül 14,5 milliárdos teljes büdzséből. Ebből a csomagból nagyjából 1,1 milliárdot fordítunk az energiaválság kompenzálására és 350 milliót az ukrajnai menekültválság kezelésére. Tehát körülbelül 2,5 milliárd euróról beszélünk, amire már megvannak a szerződések. A projektek tehát folyamatban vannak, és ennek az összegnek egy jelentős része minden bizonnyal el is megy rájuk. Azonban van egy olyan feltétel, hogy a pénzeket az év végéig fel kell használni. Ez azért problémás, mert vannak nagyon rizikós projektek, melyek, lehet, hogy nem lesznek befejezve.
Tud mondani ilyen projekteket?
Több ilyen is van a környezetvédelmi programban, vannak mindenféle egyetemi projektek. Két pozsonyi egyetem projektje is nehéz helyzetbe került. Vannak kisebb projektek is, melyek a hátrányos helyzetű roma közösségekkel foglalkoznak. Ezek vannak most a rizikós zónában.
Magyarországon az uniós pénzek egészen más kontextusban jelennek meg. A magyar kormány elköltené az uniós forrásokat, csak nem kapja meg azokat. Segítsen megérteni, hogy maradt ennyi felhasználatlan uniós forrása Szlovákiának?
Nemcsak a magyarok, de a csehek és a lengyelek sem nagyon értik ezt a helyzetet. A problémát abban látom, hogy az utóbbi években a saját kezünket kötöttük meg. Olyan szabályokat alkottunk, melyek lassítják a merítést.
Pápábbak vagyunk a pápánál csak azért, hogy kiszűrjük a rosszhiszemű pályázatokat. Ezáltal olyan szigorú szabályokat, fékeket építettünk be a rendszerbe, melyekkel a jóhiszemű pályázók életét is megnehezítjük, és az eredménynél jobban a folyamatokra összpontosítunk.
Több okból állt elő ez a helyzet. Országos és regionális szinten is gyenge a tervezés. Fontos a hosszú távú, stratégiai tervezés a beruházásoknál, ám ez nálunk hiányzik. A beruházások rangsorolása is fontos, amit nem viszünk mindig végig. Komoly problémák vannak a közbeszerzés felépítésével, túlbiztosított a projektek ellenőrzése. Szlovákiában az ellenőrző ellenőrzi az ellenőrt. Probléma továbbá, hogy a programidőszakban későn kezdjük el meríteni az alapokat. Az én prioritásom, hogy az új ciklusban már az elején elkezdjük felhasználni a forrásokat. Emiatt is hirdettünk meg több kiírást, pályázati felhívást. Jelenleg százmilliós értékben vannak kint felhívások, de az év végéig ez néhány milliárd euróra fog nőni.
Beszéljünk kicsit a szlovák-magyar közös fejlesztésekről. Az Interreg program első felhívásában 50 millió euróra lehet környezetvédelmi programokkal, összességében pedig 160 millió euró körüli keret áll rendelkezésre a szlovák-magyar határvidék fejlesztésére. Hogy haladnak ezek a programok?
Szlovákia déli járásaiba nem csak az Interreg programból, hanem más uniós alapokból is érkezett támogatás. A mostani ciklusban hat operatív program keretében több mint egy milliárd euró értékű projektet hagytak jóvá a déli régiók számára. A projektek közül a környezetvédelmi, az integrált infrastruktúra és a regionális program volt a legfontosabb. Nagyon sok beruházás ment a csatornák és szennyvíztisztító telepek építésére a déli falvakban. Próbáltunk a mostani időszakban a kórházak korszerűsítésére és a szükséges orvosi felszerelésekre fókuszálni. A komáromi kórház sürgősségi osztályát 9 millió euróból újítottuk fel. De sorolhatnám a beruházásokat több kórházban is: Érsekújváron, Galántán, Dunaszerdahelyen, Losoncon és Rimaszombaton. Ezen kívül húsz integrált egészségügyi központ épült, átlagosan 850 ezer euró értékben a dél-szlovákiai településeken. Sokat fektettünk a másod- és harmadrendű utakba is. A közös uniós beruházási alapokból a mostani időszakban 183 millió euró lett felhasználva, de még több projektet fogunk megnyitni Magyarországgal. Három közúti hidat az Ipoly felett, egy kerékpáros hidat a Duna felett, illetve egy határon átnyúló utat adunk át a mostani programidőszakban. Emellett 848 kilométernyi kerékpárutat és túraútvonalat építettünk, és támogattuk a zselízi Esterházy-kastély műemlékét. Ebben a ciklusban a felhívások főleg a turizmusfejlesztésre, társadalmi innovációra, minőségi oktatásra, egészségügyi intézményekre és hulladékgazdálkodásra fókuszálnak.
És milyen a közös munka a magyar féllel?
Nagyon jó. Folyamatos, szakmai alapú, baráti egyeztetés zajlik.
Az önök mandátuma addig szól, amíg megalakul az új kormány, amire vélhetően valamikor ősszel kerül sor. Adja magát a kérdés: mik a tervei a kormányzati részvétel után?
Pillanatnyilag teljes mértékben a miniszteri munkára összpontosítok – az uniós alapok mentésére, az új EU-s alapok indítására és a régiófejlesztés átalakítására. Azt sem tudjuk, mikor állhat munkába az új kormány. Annyit tudunk, hogy szeptember 30-án lesznek a választások. Azután szükségem lesz egy hosszabb szabadságra. Most nem azon gondolkozom, hogy mi lesz azután, hanem azon, hogy min tudok változtatni a minisztériumban, az országban.
Számolnak azzal, hogy elhúzódnak az esetleges koalíciós tárgyalások, ami akár hónapokkal is prolongálhatja az ügyvivő kormány hivatali idejét?
Megtörténhet, hogy szeptember 30-a után két héttel feláll az új kormány, ahogy az is, hogy mindez hosszabb időbe telik majd. Ezzel számolunk, de nyilván mi sem tudjuk megmondani, hogy ez mikor fog bekövetkezni.
De arra készen állnak, hogy ezt a munkát még folytassák, amíg arra szükség van?
Teljesen mértékben készen állunk.
Szeptember 30-án elmegy szavazni?
Úgy tervezem.
Elárulja, hogy kire adja a voksát?
Azt nem.
És a jövőben előfordulhat, hogy találkoznak a nevével a választók a szavazólapon?
Nem gondolkoztam ezen. Számomra a jövőben is az lesz a prioritás, hogy bármit is csináljak, azt szakmai alapon tegyem. Tehát ha bekövetkezne is ilyesmi, a szakmai munkára fogom összpontosítani az energiáimat.
Olyan ambíciói nincsenek, hogy frontpolitikus legyen?
Gyakran mondják, hogy soha ne mondd, hogy soha. Én is ezzel fejezném be.
