Osztrák közéleti személyiségek, üzletemberek, írók és művészek intéztek pár hete nyílt levelet az államfőhöz, a kormányhoz, a törvényhozáshoz és Ausztria egész lakosságához. Az aláírók közül a legbefolyásosabb Othmar Karas, az Európai Parlament (EP) első alelnöke, az ÖVP, a konzervatív Osztrák Néppárt politikusa. Rajta kívül korábbi – főleg néppárti – miniszterek, illetve magas rangú katonatisztek és diplomaták javasolják, hogy kezdődjön végre valódi vita az ország biztonságpolitikai helyzetéről. A nyílt levelet a nemzetközi sajtó úgy értékeli, hogy Ausztriában ismét felvetődött a NATO-csatlakozás kérdése – bár a belépést konkrétan az aláírók meg sem említik.
A levél a nagyobbik kormányzópárton, a Zöldekkel együtt Ausztriát irányító ÖVP-n belüli megosztottságot is jelzi. Othmar Karas három kérdésben is szembe megy ugyanis Karl Nehammer kancellárral, saját párttársával:
- A „nyugatos” Karas nyitott az osztrák biztonságpolitika átgondolására. Nehammer viszont az „örökös semlegességhez” ragaszkodik, ami a Kremlnek alighanem tetsző álláspont. „Ausztria semleges volt, Ausztria semleges, és Ausztria semleges is marad” – mondta tavaly márciusban, a háború kitörése után a kancellár. Nehammer egy hónapra rá Vlagyimir Putyint is meglátogatta, amit erősen bíráltak Nyugaton.
- Karas kritizálta azt is, hogy a két alsó-ausztriai ÖVP-s politikus, Nehammer és Gerhard Karner belügyminiszter pár hónapja megvétózta Románia és Bulgária schengeni csatlakozását.
- Karas reagált arra is, hogy Nehammer és Karner „bázistartományában”, Alsó-Ausztriában az ÖVP lepaktált a szélsőséges FPÖ-vel. Karas szerint az „nem megy”, hogy a tartomány európai ügyeit részben az az Udo Landbauer (FPÖ) intézheti majd, aki közismerten EU-ellenes politikus.
Mindez összefügg a többi pártban zajló folyamatokkal is, hiszen Ausztriában nem a NATO kérdése, hanem a migráció, az oltásellenesség, az infláció és az energia ára foglalkoztatja a lakosságot. amely a hagyományos bevándorlásellenes szólamok mellett most már a szociális elégedetlenséget és az oltásellenességet is meglovagolja. Így két tartományban (Alsó-Ausztria és Karintia) is előre tört a regionális választásokon. Az FPÖ úgy véli, hogy a Kreml elleni – szerintük nem hatékony – európai szankciók áldozata az osztrák lakosság. Ukrajnát korrupt államként írják le, és Ausztria semlegességét támogatják.
A baloldalon legerősebb SPÖ-n belül válsághoz vezetett, hogy a párt jelentős veszteségeket szenvedett az említett választásokon. Így megrendült Pamela Rendi-Wagner pártelnök helyzete a szociáldemokraták sorain belül. Ráadásul a szocdemek burgenlandi tartományfőnöke, Hans Peter Doskozil immár „trónkövetelőként” lép fel. A Burgenlandban jelentős támogatottsággal rendelkező politikus kikényszerítette, hogy tavasszal gyakorlatilag előválasztást tartsanak a párt vezetőjéről, azaz a következő választások kancellárjelöltjéről. Doskozil (akit a magyar kormánysajtó Orbán Viktor „szoros szövetségesének” tart) programja – saját hívei szerint – a dán baloldalt mintázza, így immár az osztrák szociáldemokratákon belül is nyíltan megjelent a migrációellenes álláspont.
E folyamatok közül Magyarország számára a legfontosabb Ausztria esetleges NATO-csatlakozása lenne. Karas és a „nyugatos” ÖVP-s politikusok e témához kapcsolódó, idén közzétett nyílt levele nem is az első. Az Ukrajna elleni tavaly februári orosz támadás után hasonló levelet hoztak nyilvánosságra – igaz, akkor még csak negyvenen voltak a támogatók. Azóta a számuk száz körülire bővült.
A nyílt levelet aláírók listáján a liberálisok közül a legfontosabb személy Az Új Ausztria és Liberális Fórum (NEOs) társalapítója, a médiamenedzserként is ismert Veit V. Dengler. Ő svájci és német sajtókonszernek vezetőségében tűnt fel korábban, amúgy Ausztriában, Magyarországon és Finnországban nőtt fel. A „radikális liberális” Dengler álláspontja nem meglepő – Twitter-oldalát nézve egyértelmű, hogy NATO-párti, de megosztja Volodimir Zelenszkij ukrán elnök posztjait is.
Dengler és a nyílt levél másik aláírója, Rainer Nowak publicista egy közös véleménycikket is közölt a Der Standard nevű bécsi lapban. Eljátszottak azzal a furcsa és félelmetes gondolattal, hogy ha Putyin megtámadná Ausztriát, a semleges országnak a segítségére sietne-e bárki is. Arra jutottak, hogy senki sem kockáztatná magát és a lakosságát, hogy fegyverrel álljon ki Bécs mellett.
A gondolatkísérletük egyébként nemcsak furcsa, hanem irreális is, hiszen és Putyin alighanem utoljára támadná meg az alpesi államot.
Ennek persze Dengler és Nowak is tudatában van, sőt szerintük az orosz elnök titkos szövetségesként tekint az alpesi országra. Ugyanis az államelnököt leszámítva (Alexander Van der Bellenre, a zöldek politikusára utalnak) szinte a teljes osztrák politikai elit a Kremlben udvarolt korábban – írják.
Külön kiemelik a pár éve megbukott Kurz-kormány korábbi külügyminiszternőjét, aki még le is térdelt Putyin előtt. A Szabadságpárt által jelölt „független” politikus, Karin Kneissl ugyanis meghívta Putyint az esküvőjére, táncolt a Kreml urával, majd egy látványos pukedlivel rukkolt elő. Kneissl a Kurz-kormány bukása után, 2020-tól kezdve dolgozott a Russia Today orosz propagandamédiának, majd bekerült a Rosneft (Rosznyeft) orosz olajmamutvállalat igazgatótanácsába is, ahonnan tavaly májusban mondott le, több hónappal az Ukrajna elleni háború után.
Ám Dengler és Nowak véleménycikke, illetve Karas, Dengler és konzervatív, illetve liberális híveik sokkal visszafogottabb nyílt levele sem valószínű, hogy fordulatot hoz az osztrák NATO-tagság ügyében. A nyílt levélre reagálva a baloldali ellenzéki SPÖ elnöknője, Pamela Rendi-Wagner gyakorlatilag a semlegesség mellett állt ki, ugyanúgy, ahogy tavaly Nehammer ÖVP-s kancellár. Az ellenzéki FPÖ pedig kifejezetten Ukrajna támogatása ellen van, ráadásul a szélsőséges Szabadságpárt a Profil című osztrák lap tényfeltárói szerint akár Oroszországtól is kaphat pénzeket.
Ausztria jelenleg legnépszerűbb pártja, a Szabadságpárt 2016-ban ráadásul még barátsági szerződést is kötött Putyin Egységes Oroszország pártjával. Így az FPÖ bizonyosan nem NATO-párti álláspontot képvisel, hiába minősítette a putyinistákkal kötött egyezményt később „halott papírnak” Herbert Kickl, aki 2021 óta a Szabadságpárt élén áll.
A nyílt levél szerzői mindennek dacára hangsúlyozzák: a 2022. május 8-ai, azaz tavalyi első levelük óta az európai helyzet gyorsan megváltozott, amit jelez, hogy Svédország és Finnország a korábban hosszú ideig tartott semlegességi álláspontjukon változtatott, míg az osztrák alkotmányjogi alapelvek és biztonságpolitikai doktrínák anakronisztikusak (Ausztria 1995-ben lett az EU tagja, később pedig a svédekhez és a finnekhez hasonlóan a NATO békepartnerségi programjához is csatlakozott). Úgy vélik: az osztrák Bundesheer nincs felkészülve arra, hogy az országot megvédje. A titkosszolgálatok sincsenek megfelelően felszerelve szerintük, de még a releváns információktól is el vannak vágva. (Nyilván itt – kimondatlanul – a NATO-n belüli információáramlásra utalnak.)
Kérdéseikre, felvetéseikre a megoldást a két nyílt levél támogatói nem adják meg, s a NATO neve is csak Finnország és Svédország kapcsán szerepel a második írásukban. Így mindössze a biztonságpolitikáról szóló viták kezdeményezéséről, egy új osztrák biztonságpolitikai doktrína szükségességéről írnak. Ez nem véletlen, ugyanis Ausztriában nem népszerű a NATO-tagság. Erre a Politico vendégszerzője, Liam Hoare, a Moment Magazine európai szerkesztője és a „The Vienna Briefing” hírlevél szerzője hívja fel a figyelmet. Hoare mégis úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy Ausztria csatlakozzon a NATO-hoz.
A cikkszerző úgy véli: nemcsak Németország változtatott az Ukrajna elleni orosz invázió nyomán korábbi álláspontján, és immár tankokat ígér Kijevnek, hanem még Budapest és Ankara is felpuhulni látszik a finn és a svéd NATO-csatlakozást eddig akadályozó álláspontjához képest.
Ezzel szemben Ausztriában nem kezdődött meg semmiféle újragondolás. Bécs megszavazta ugyan az európai szankciókat, de az „örökös semlegességre” hivatkozva nem vesz részt semmiféle fegyverszállításban. Közben Hoare szerint az orosz gázimport Ausztriában immár megközelíti a háború előtti szintet, decemberben például az oda érkező gáz 71 százaléka indult el Oroszországból.
A Politico vendégszerzője kiemeli azt is: az osztrák parlamentben csak a NEOs, a liberálisok kérdőjelezik meg Ausztria semlegességét, amióta megindult a háború Ukrajna ellen. Hoare ennek a magyarázatát abban látja, hogy a semlegesség volt az ára annak, hogy Ausztria visszanyerte a négyhatalmi megszállás után a függetlenségét 1955-ben. Az osztrák államszerződés 1955-ös megkötése után kivonult Ausztriából a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország hadereje is.
Hoare véleményével egybecseng egy tanulmány, amelyet két magyar történész jegyez. (Egyikük azóta oktatáspolitikus lett.) Fiziker Róbert és Maruzsa Zoltán 2011-es munkájukban ugyanis azt írják: annak az ára, hogy a hidegháborút vívó nagyhatalmak frontvonala nem Bécsen és az osztrák tartományokon át húzódott (azaz megszűnt a szovjet megszállási zóna is Ausztriában), a semlegesség volt. Ám a nagyhatalmak a semlegesség kérdését nem az államszerződésben rögzítették. Ehelyett az osztrák kormánnyal abban állapodott meg a „négy nagy” (USA, Nagy-Britannia, Szovjetunió, Franciaország), hogy Bécs „saját akaratából” az alkotmányban rögzíti a semlegességet. A tanulmány szerzői ezt nem sejthették, de ez ma kapóra jöhetne az osztrák NATO-pártiaknak, hiszen így feltehetően nem kellene négy nagyhatalom engedélyét kérniük az „örökös semlegesség” törléséhez az alaptörvényükből.
Hoare emlékeztet arra is, hogy ma már – ha nem katonai ügyekről van szó – az osztrák külpolitika egybeesik az EU külpolitikai vonalával. Ebben nincs teljesen igaza, hiszen elsősorban Ausztria akadályozta meg nemrégiben Románia és Bulgária schengeni csatlakozását – amit a román sajtó részben a kormányzó ÖVP körüli háttéremberek rendkívül jó orosz kapcsolataival magyarázott. Nehammer néppárti kancellárt is támadták ekkor Bukarestben.
Érdekes egyébként, hogy Nehammer kancellár románokat és bolgárokat sújtó vétójával szemben a párttársa, Othmar Karas EP-alelnök már akkor is különvéleményt hangoztatott. Karas szerint a schengeni bővítés megakadályozása sem oldja meg azt a problémát, amire a kancellár és az ÖVP-s belügyminiszter, Gerhard Karner hivatkozott, azaz a menedékkérők rohamait nem ez fogja megállítani.
Felmerült – bár ezt Nehammer pár hónapja cáfolta –, hogy a román és a bolgár schengeni csatlakozást azért vétózták meg, mert Alsó-Ausztriában választások közelegtek. Hiába próbált azonban az osztrák kancellár nacionalista húrokat pengetni, pártja nagyot veszített a tartományi választáson. A jobboldali radikális FPÖ pedig hatalmas sikert ért el az infláció, az energiaválság, az oltásellenesség és a migráció témáin „zongorázva”, sőt, az ÖVP kvázi-koalícióra kényszerült itt a Szabadságpárttal.
A regionális gyűlésben az FPÖ helyi vezetője, Udo Landbauer múlt csütörtökön szinte győzelmi beszédet tartott az alsó-ausztriai képviselők előtt. Pedig csak tartományfőnök-helyettes lesz Johanna Mikl-Leitner mögött, de máris „új kezdetről” szónokolt, illetve a haza, és a „saját lakosság” érdekvédelméről. Sőt Donald Trump „America first” jelszava nyomán meghirdette a „Niederösterreich zuerst”, azaz „Alsó-Ausztria az első” jelszót is.
Érdekes, hogy az idegenellenes helyi FPÖ-vezér, Udo Landbauer, a neve ellenére részben iráni származású (anyai ágon), ami láthatóan nem zavarja a xenofóbiában. Például az évek óta kormányzó ÖVP-s tartományfőnöknőt egy alkalommal „Muszlim-Mama-Mikl”-ként emlegette, mivel szerinte „kényszeriszlamizációt folytat”. Landbauer amiatt támadta Miklt, mert az alsó-ausztriai óvodákban a képzési terv szerint idegen kultúrák ünnepeit ünnepelték volna meg, de még ételekből és zenéből is „idegen” választékot kellett volna kínálni. (ha ezt kötelezően nem is írják elő, egyedi döntéssel lehetne ezt az iskolai vezetésnek bevezetnie).
Maga Mikl-Leitner nyögvenyelősen azzal érvelt amellett, hogy miért kellett összefognia most Landbauerékkel, hogy eredetileg az SPÖ-t akarták partnernek, de a szocdemek nem voltak készek a kompromisszumra. Az SPÖ-n belül ugyanis immár szakítópróbáig jutottak a belső viták a migráció miatt. Burgenland tartományfőnöke, Hans Peter Doskozil a hagyományos szocdem irányzatoktól eltérően erőteljes határvédelmet és bevándorlásellenes politikát javasol.
Mindez érdekes helyzeteket eredményez: Doskozilt ugyan fogadta már Orbán Viktor is a budai Várban, és dicsérgették is egymást a migráció ügyében elfoglalt álláspontjuk kapcsán, de nemrég Szijjártó Péter volt kénytelen felhívni a burgenlandi vezetőt, hogy miért vezettek be szigorúbb határellenőrzést az osztrák-magyar határon.
Doskozil azonban nem az Orbánnal és Szijjártóval folytatott tárgyalásokra koncentrál. Gyakorlatilag kampányt indított Pamela Rendi-Wagner SPÖ-elnöknő ellen, és határozottabb politikát kér számon rajta. Közben a bal- és jobboldali demagógiát keverve, szociális juttatásokat és erőteljes migrációellenes lépéseket ígér. A teljes népesség körében Doskozil népszerűbb Rendi-Wagnernél, de a szocdemeknél az utóbbinak nagyobb a támogatottsága.
Márpedig az SPÖ elnökségéről a példátlan belső viták nyomán most egy belső szavazás hivatott dönteni. Eredetileg úgy tűnt, hogy Rendi-Wagner és Doskozil közül választhatnak a párttagok. Szombaton aztán kiderült, hogy összesen hetvenhárman jelentkeznek a szocdemek pártelnöki tisztére. Az SPÖ-n belüli káosz megoldása alighanem a következő hetekben várható, hiszen ennyi jelölt között példátlan dolog lenne választani. A hírek szerint felmerült, hogy a jelölteknek esetleg támogatókat kéne gyűjteniük az induláshoz. Még érdekesebb, hogy hirtelen 9000 új tag lépett be a szociáldemokratákhoz. Mindez jelzi, hogy ellenzéki előválasztásszerű szavazást tartani – korábbi példák nélkül – nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában sem egyszerű.
Kiemelt képünkön Herbert Kickl, a jobboldali Ausztria Szabadságpárt (FPOe) vezetője beszédet mond a koronavírussal kapcsolatos korlátozások és az oltási mandátum ellen tiltakozó emberek gyűlésén 2022. január 9-én.
