Októberben az Olasz Testvériség, a Liga és a Forza Italia koalícióra lépésével megalakult az új olasz kormány, melynek egyik fontos ígérete a fekete-tengeri illegális bevándorlás megfékezése volt. Az őszi választáson legtöbb szavazatot szerző posztfasiszta Olasz Testvériséget, és immár a kormányt is vezető Giorgia Meloni – Itália első női miniszterelnöke – még a beiktatási beszédében is szót ejtett a kérdésről:
Az elmúlt években szörnyű képtelenség volt megfelelő megoldásokat találni a különböző migrációs válságokra; túl sok férfi, nő és gyermek halt meg a tengeren, miközben megpróbáltak eljutni Olaszországba. Túl sokszor mondtuk azt, hogy »soha többé«, hogy aztán újra és újra megismételjük. Ez a kormány ezért egy olyan úton akar járni, amelyet eddig nem nagyon jártak be: megállítani az illegális indulásokat, végre felszámolni az embercsempészetet a Földközi-tengeren.
Illetve azt is elárulta: nem tartja elvetendő gondolatnak, hogy Észak-Afrikában hozzanak létre olyan „hotspotokat”, ahol még a menekültek Olaszországba érkezése előtt elbírálhatják a menedékkérelmeket.
A kormányalakítás idején négy olyan, civil szervezetek által működtetett hajó is a tengeren volt, amely a vízből kimentett menekülteket szállított (a német zászló alatt hajózó Humanity 1 és Rise Above, valamint a norvég zászló alatt hajózó Geo Barents és Ocean Viking). Az új kormány pedig rögtön deklarálta, hogy senkit nem engednek leszállni ezekről a hajókról, ha kikötnek az olasz partoknál (bár ez nem teljesen így alakult aztán), illetve felvetették, hogy azokba az országokba kellene küldeni ezeket az embereket, amilyen zászló alatt hajóznak az őket szállító járművek.
November 15-én pedig Meloni és az új kormány belügyminisztere Matteo Piantedosi – a bevándorlókat segítő civil szervezetek hajóit korábban belügyminiszterként szintén vegzáló Matteo Salvini egykori kabinetfőnöke – még azt is felvetette, hogy a jövőben közigazgatási eljárás keretében lefoglalják majd a civil szervezetek menekülteket szállító hajóit, amelyek Olaszország szerint illegálisan közlekednek a Földközi-tengeren, miközben Róma megtiltotta nekik, hogy olasz vizekre lépjenek. (Hasonló a Ligát vezető Salvini belügyminiszterségével fémjelzett időszakban is történt.)
Végül több hajó is kiköthetett Szicíliában – de volt, amelyikről válogattak
Elsőként az SOS Humanity által üzemeltetett, kiemelt képünkön is látható Humanity 1 köthetett ki november 6-án a Szicília keleti partvidékén található Cataniában, de a hajó fedélzetén lévő, nagyrészt életveszélyes csónakokból megmentett, főként Líbiából érkező menekülttel nem bántak túl méltóságteljesen.
(Ehhez az akcióhoz Orbán Viktor is gratulált az új olasz kormányfőnek Twitteren.)
A hajón maradó felnőtt férfiak éhségsztrájkba kezdtek, illetve a menedékkérelmüket is eljuttatták a helyi bíróságra. A nagy médianyilvánosság hatására végül őket is szép csendben leengedték a hajóról még azelőtt, hogy pár nappal később felhorgonyzott volna. A Humanity 1 jelenleg is várja a következő mentőakciót Spanyolországban.
Hasonlóan jártak el az Orvosok Határok Nélkül Geo Barents nevű hajó utasaival, aki előzetesen másfél hetet vártak arra, hogy a hajó kiköthessen Cataniában, majd még további három napot a kikötőben, amíg november 7-én bárki is leszállhatott. Az 572 menekült közül első körben csak 357-et engedtek le a hajóról az orvosi vizsgálat után (köztük egy terhes kismamát és több mint ötven, felnőtt kísérő nélkül utazó fiatalkorút).
A többiek itt is éhségsztrájkba kezdtek, és voltak olyanok is a traumák elől is menekülő utasok közül, akik annyira nem bírták a kilátástalannak tűnő bezártságot, hogy inkább leugrottak a hajóról. A három férfi közül az egyik visszaúszott a hajóhoz, a másik kettő pedig a kikötőbe úszott, ahol éhségsztrájkba kezdtek. Egyikőjük egy nap után olyan rosszul lett, hogy orvosi ellátásra szorult, a másik viszont folytatta az éhségsztrájkot.
„A hajón töltött napok után már kezdtem megőrülni. Az volt az érzésem, hogy a testem és az álmaim szétesnek. Hálás vagyok minden segítségért, amit a fedélzeten kaptam, de nem bírtam tovább ezt a helyzetet” – emlékezett vissza a tétlenül álló hajón töltött napokra az egyik ugrást választó utas a dokkban egy segítségére siető önkéntesnek. A férfi az ENSZ menekültügyekkel foglalkozó honlapja szerint azt is elmesélte, miért indult útnak.
„Azért hagytam el Észak-Szíriát, hogy biztonságos életet biztosítsak a családomnak. Négy lányom van, akiket hátrahagytam, remélve, hogy hamarosan csatlakozhatnak hozzám Európában, egy biztonságos helyen. A legfiatalabb még csak hatéves.
Az elmúlt években szemtanúi voltak, ahogy bombák hullottak a városunkra, és most nem tudnak iskolába járni a térségben továbbra is fennálló bizonytalanság miatt.
Fegyveres csoportok vannak mindenütt, váltságdíjért embereket rabolnak. A helyzet kicsúszott az irányításunk alól, és én minden nap féltem az életüket. Egyszerűen csak egy olyan helyet szeretnék találni, ahol nem kell félniük, és ahol biztonságban érezhetik magukat. Ez az én álmom, és nem hagyom, hogy bárki elvegye tőlem.”
A férfi tiltakozása végül eredményes volt, mivel ő is csatlakozhatott a járműről leszállított társaihoz, november 8-án pedig a hajó összes többi utasának is engedélyezték a hatóságok, hogy leszálljanak.
A Franciaországban kikötő hajó diplomáciai hullámokat vert
A harmadik Szicíliában kikötő, Rise Above nevű hajót átküldték a sziget nyugati felére, és november 11-én végül a hatóságok engedték leszállni a fedélzetén tartózkodó 89 menekültet – akiknek a fele fiatalkorú volt, köztük jó pár csecsemővel.
A negyedik hajó, a francia SOS Mediterranée nevű szervezet által üzemeltetett Ocean Viking pedig még nemzetközi vizeken volt, amikor elkezdődött a menekültmentő-hajók olaszoroszági vegzálása, ezért a kapitány úgy döntött, hogy Franciaországba mennek. Végül november 10-én érkeztek meg Toulon kikötőjébe. A hajó négy súlyos állapotban lévő utasát a mentők még aznap helikopterrel kórházba szállították, másnap pedig a 230 utas – köztük 57 gyerek – is leszállhatott.
A francia belügyminiszter szerint tizenegy EU-tagállam is felajánlotta – köztük Németország, Luxemburg, Bulgária és Portugália –, hogy segítenek a menekültek befogadásában. Gérald Darmanin később azt is elárulta, hogy az első nap az utasok közül 44 kiskorú és 60 felnőtt menedékkérelmét bírálták el pozitívan, és további 44 utas kérelmét utasították vissza – akiket a tárcavezető elmondása alapján visszaküldenek oda, ahonnan jöttek, amint az egészségük megengedi.
Miután kiderült, hogy az Ocean Viking végül Franciaországban köt ki, Daramin „érthetetlennek” nevezte Róma álláspontját, majd arról beszélt, hogy a hajó „minden kétséget kizáróan Olaszország keresési és mentési zónájában volt”, és „Olaszország feladata lett volna, hogy azonnal kijelölje azt a kikötőt, amely befogadja”.
A francia kormány ülése után a tárcavezető azt mondta, az incidensnek nyilvánvalóan „rendkívül súlyos következményei lesznek az Olaszországgal fenntartott kétoldalú kapcsolataikra”. Valamint azt is elárulta, hogy már befagyasztották azt az uniós programot, amelynek keretében 3500 Olaszországba érkező menekültet fogadott volna be Franciaország.
Az olasz kormány tagjai ugyanakkor nem tartják jogosnak a francia kollégáiktól érkező bírálatokat. Matteo Piantedosi belügyminiszter szintén az „érthetetlen” kifejezést használta, csak ő Franciaország reakciójára értett ezt, valamint emlékeztetett arra, hogy hazája idén eddig 90 ezer menekültet fogadott be.
Antonio Tajani külügyminiszter, a Silvio Berlusconi által fémjelett Forza Italia politikusa „aránytalannak” nevezte a francia reakciót. A korábbi belügyminiszter, Matteo Salvini – aki most a közlekedési tárcát vezeti, és miniszterelnök-helyettes is – pedig csak annyit posztolt az üggyel kapcsolatban Twitteren, hogy „Ez az európai szolidaritás”. Giorgia Meloni kormányfő pedig azt nyilatkozta, hogy
A bevándorlási vészhelyzet európai kérdés, és mint ilyen, az emberi jogok és a jogszerűség elvének teljes tiszteletben tartásával kell kezelni.
