Jó volt a munkájában, ezért még több munkát kapott. Végül egy bohócban ismert magára – mit akar a munkaellenes mozgalom?

Penny története jól példázza, milyen változásokat hozhat egyesek életében a munkaellenes mozgalom. A fiatal szövegíró esetét a Vice mutatta be, onnan indulva, hogy keményen dolgozott egy kreatív ügynökségnél. „Mivel jó voltam a munkámban – dobpergés –, még több munkával jutalmaztak” – magyarázta.

Penny önmagát nagy teherbírású, versengő típusnak tartja, csakhogy amikor 25 éves lett, úgy érezte, a munkamorálja egyre romlik, feletteseitől sem támogatást, sem elismerést nem kapott, pedig látástól vakulásig dolgozott. A koronavírus-járvány alatt talált rá Reddit közösségi weboldalon az r/antiwork nevű aloldalra – ma lényegében ez a munkaellenes mozgalom székhelye.

A csoportban Penny talált egy mémet, amely egy férfit ábrázol, akit folyamatosan bohóccá maszkíroznak. A smink felhelyezésének négy állomását ábrázolja a kép, minden egyes lépéshez tartozott egy rövid szöveg is: „1. talán ha keményen dolgozok, 2. az elvárásokon felül teljesítek, 3. és soha nem veszek ki egy szabadnapot vagy betegszabadságot sem, 4. a cég mindezt észreveszi, és elismer.” A szövegíró magára ismert a bohócban, pár hónap után pedig közölte a vezetőséggel, hogy felmond. Azóta szabadúszó, és önmaga osztja be az idejét.

Továbbra is tagja a csoportnak, amelyet gyakran látogat, hogy emlékeztesse magát: nincs egyedül a céllal, hogy olyan életet folytasson, amelyet nem kizárólag a munka ural. Azt hangsúlyozza, hogy szerinte két arca van a mozgalomnak:

egyesek szerint egyáltalán nem kellene dolgoznunk. Mások szerint csak jobb körülményekre van szükségünk.

Hozzá képest Hubbard a keményebb vonalhoz tartozik.

Az 56 éves nő történelemtanárként dolgozott, amikor demenciát állapítottak meg az anyjánál. Ekkor felmondott, hogy az egész napos ápolás miatt hazaköltözzön. Később pedagógusként nem tudott elhelyezkedni, végül egy boltban dolgozott tovább. A nőt erős politikai elköteleződés jellemzi, tagkönyve van az amerikai Kommunista Pártban, és kifejezett céljának tartja, hogy a mozgalom visszatérjen eredeti szellemiségéhez. Szerinte nem baj, ha egy tag bátorságot gyűjt a csoportban, és szerez egy jobb állást, ahol kedves a főnök, de azért hozzáteszi: a kapitalizmus az ő szemében ettől még nem lesz emberarcú.

Milyen irányba mennek?

Az amerikai munkaellenes mozgalmat 2013-ban alapították. Az akkori tagokat a következő kérdés foglalkoztatta leginkább: hogy nézne ki egy olyan társadalom, ahol nem egyre többet, hanem keveset dolgoznának az állampolgárok?

A mozgalom szempontjából az elmúlt másfél évtizedben négy esemény bír nagyobb jelentőséggel:

1. A 2008-as gazdasági válság után felerősödtek az antikapitalista hangok.
2. Bernie Sanders 2016-os elnökjelölti kampánya beemelte az újbaloldali témákat az amerikai közéletbe. A Demokrata Párton belüli rivalizálás a centrista piacpártiak és a demokratikus szocialisták között serkentette az érdeklődést olyan ügyek iránt, mint az egészségbiztosítás vagy épp a munkahelyek demokratizálása.
3. 2020-tól a koronavírus-járvány számos munkavállalóra komoly terhet rakott. Emiatt az r/antiwork tagsága nagyobb lendülettel kezdett nőni.
4. 2021-ben közel 5 millió amerikai mondott fel munkahelyén. Abban számos szakértő egyetért, hogy több dolgozó azért döntött így, mert a válság miatt átértékelte a munkahelyéhez fűződő viszonyát.

Az utolsó ponthoz köthető Anthony Klotz, a Texasi Egyetem oktatójának véleménye, aki azt jósolta, hogy a járvány felmondási hullámhoz vezethet. Klotz szerint nemcsak az alacsony fizetések és a rossz munkakörülmények sarkallták kilépésre a dolgozókat.

A másik tényező a kiégés volt: az emberek kimerültek érzelmileg

– véli a professzor. A kiégésre szerinte egyetlen gyógymód létezik: a pihenés, a feltöltődés. „Az otthoni munkavégzés megváltoztatta az emberek önképét. Nagyon sokszor határozzuk meg úgy magunkat, hogy mit dolgozunk. A pandémia alatt mindannyian több időt szántunk a családunkra, a hobbinkra. Ezért gondolom azt, hogy sokan rádöbbentek: több vagyok, mint a munkám.”

Amíg 2019-ig az r/antiwork 13 ezer főt számlált, a követők száma 2021-re csaknem 2 millióra duzzadt.

A bővülés ideológiai eklektikát is eredményezett: a tagság politikai nézetvilága olyannyira nem egységes, hogy egy kérdőíves kutatás szerint a közösség negyede nem is tartja magát baloldalinak. A felmérés azt is kimutatta, hogy a válaszadók fele jelenleg is teljes munkaidőben dolgozik. Ahogy Hubbard példája mutatta: az anarchista és masszív baloldali törzsbázis azzal szembesült, hogy az újonnan érkezők többsége mérsékeltebb, ez pedig belső vitákhoz vezetett.

A fő törésvonalat jelenleg is az jelenti, hogy amíg egyesek a távlati célt, a munkaközpontúság visszaszorítását tartják elsődlegesnek, addig mások kisebb-nagyobb eredményekkel is elégedettek lennének. Ez magasabb bért vagy a munkavállalói jogok erősödését jelentené a többi közt.

A tagság alternatívákban gondolkodó része az alapjövedelem, a négy napos munkahét vagy éppen az automatizáció pozitív hatásaiban bízik, azaz olyan reformokat sürget, melyek közül Magyarországon több is ismert.

Tényleg azt várják el, hogy mások fizessenek helyettük?

A munkaellenes gondolatok megerősödéséről Prinz Dániel közgazdász azt mondja a 24.hu-nak: a járvány alatt sokan vesztették el az állásukat, ezért a munkára kevésbé tekintettek úgy, mint önértékelésük alapjára. Többen „úgy érezhették, ideje átértékelniük az életüket, más lehetőségek után nézni.” Az otthonról való munkavégzés, az egzisztenciális fenyegetettség vagy éppen a piaci keresetnél magasabb összegű állami támogatások is befolyásolhatták azt, ahogyan megváltozott a munkához való viszony az USA-ban – magyarázza a szakértő.

Arról a három célról – munkaidő-csökkentés, alapjövedelem, automatizáció – is faggattuk a közgazdászt, ami mellett számos tag elkötelezett. Prinz szerint

1. A munkaidő-csökkentés a piacgazdaságba is integrálható, hiszen az ötnapos munkahét amúgy viszonylagos újdonság. „Nem látom okát annak, amiért a 40 órás munkahét ne csökkenhetne tovább.” Erre számos országban épp zajlanak a kísérletek.
2. A feltétel nélküli alapjövedelem hatalmas adóemelést igényelne, számos kormányzati programot szorítana ki a költségvetésből. Válságkezeléshez jobb eszköz a garantált minimumjövedelem. Hozzátette, látható, hogy a munkavállalók helyzete a munkaerőpiacon javult az elmúlt hónapokban: nagy a munkaerőhiány, emelkednek a bérek. A cégek küzdenek a dolgozókért, nem a dolgozók az álláslehetőségekért.
3. Egyelőre nincs elégséges bizonyíték arra, hogy az automatizáció összességében csökkentené a munkahelyek számát.

Magáról a mozgalomról azt mondja Prinz, egy online közösségben szembesülhetnek azzal az emberek, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel, de a csoport problémafelhívó szerepe sem mellékes. A közgazdász azonban hangsúlyozza: fontos, hogy változást csak a való életben is létező közösségek érhetnek el. Prinz szerint megfontolandó,

mennyiben arról van szó, hogy vannak emberek, akik nem akarnak dolgozni és ezért nem dolgoznak? Ez nyilván mindenkinek az egyéni döntése, de kérdés, mennyiben várnák el, hogy mások tartsák el őket valamilyen formában, ami már nem csak egyéni döntés kérdése.

Egy magyar tag tapasztalatai

Bár a Goldman Sachs komoly kockázatnak tartja a munkaellenes közösséget, amely a bank elemzői szerint munkaerőpiaci problémákat okozhat, ennek ellenére mégis kevés konkrét cselekvés kötődik a tagsághoz. Egy azonban biztos: 2021-ben egy Kellog’s elleni túlterheléses támadással akadályozták meg, hogy a cég lecserélje sztrájkoló dolgozóit.

Habár online szakszervezetnek túlzó lenne az alredditet hívni, jelentőséggel még bírhat: ha Sanders irányvonalát követők súlya nő a Demokrata Párton belül, a tagság ennek a tömbnek potenciális szavazótáborát jelentheti. A csoportként lebonyolított akciók helyett a követőkre inkább az eszmecsere jellemzőbb.

A 24.hu talált egy magyar tagot is, aki nem emlékszik, honnan hallott a mozgalomról, de – ahogy mondja – „amint rátaláltam, egyszerűen ott ragadtam.” Szerinte aki dolgozott életében, annak munkával kapcsolatos rossz tapasztalata is van, de a családban látható példák is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki árnyalt képet alakítson ki a munka világáról. „Korábban dolgoztam szállodában, ilyen-olyan diákmelóban, kis cégnél, ahol a úgymond a vendég az első, bár ezeken a helyeken főleg a fizetés volt a probléma.”

Forrásunk azt mondja, azokhoz a támogatásokhoz, amelyekhez mi hozzászoktunk – társadalombiztosítás, szabadság, betegszabadság – az USA-ban szinte semmi sem jár alapból. Neki ez volt az egyik legmarkánsabb felismerés a csoportban. Épp ezért a hazai viszonyokról is máshogy gondolkodik ma már: „Elkezdtem jobban értékelni, ami itt alapvetően jár, még akkor is, ha kevés, ha a minősége nem jó, mert egy lábtörés ellátása legalább nem feltétlen döntene nyomorba.”

Szerinte hasznos lenne idehaza is egy online közösség, ami az r/antiwork mintáját követve segíti a munkavállalókat, viszont „akiknek a leginkább szüksége lenne rá, azok zömmel nem használják ezt a platformot, így nem is alakult ki rá a megfelelő igény” – magyarázta. Szerinte a mozgalom „sokaknak segített javítani a körülményein. Azzal, hogy elmondták, mit várhat el a munkáltatójától, hogyan fordulhat az illető szakszervezethez, és milyen jogai vannak, esetleg a tagok arra bátorították, hogy váltson, mert az akkori körülményeinél jobbat is tud találni, ha akar.”