Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerdán elmondta évértékelő beszédét, amely leginkább egy olyan parancsnok háborús szózatára hasonlított, aki nem teljesen ura saját csapatainak. Az Európai Unió ugyanis krízishelyzetben van, amit a koronavírus-válság csak felerősített.
Von der Leyen ezt részben el is ismerte a beszédében, amikor szorosabb egészségügyi felkészültséget kért a tagországoktól, amelyek szerinte sokszor hátráltatták a járvány kezelését azzal, hogy saját maguknak halmozták fel az egészségügyi felszerelések készleteit. Közben viszont valójában az történt, hogy végre kiderült, hol rejtőzik a valódi hatalom az Európai Unióban, és mennyire erős az unió a krízishelyzetben. A válasz az, hogy nem igazán: amikor fontos döntéseket kellett hozni, a tagállamok maguk hozták meg őket, gyakran utolsóként értesítve az uniót, amelynek semmilyen hatása nem volt a dolgok menetére.
Közben azt sem érdemes elfelejteni, hogy 2020 szeptemberében továbbra is egy teljesen bezárt kontinens közepén élünk, a nyitott határok biztosítására született unió pedig annyit sem képes elérni, hogy a tagországok legalább egymással harmonizálják a beutazási szabályaikat.
Nem is véletlen, hogy legfontosabb célokként von der Leyen is politikailag majdhogynem marginális ügyekről beszélt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a klímavédelem és a karbonsemlegesség (az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását legalább 55 százalékkal kell csökkenteni 2030-ig) ne lenne fontos, csak azt, hogy a valódi politikai erő nem ezekhez kell, és nem is a digitális piac szabályozásához, amely a másik kedvenc projektje a bizottságnak.
A beszéd Magyarország számára valójában fontos része azt a vitát érinti, amelyet éppen most folytat le az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács, az unió három vezető szerve. Erről korábban hosszabban is írtunk, a lényege az, hogy a nyár végi uniós csúcson a tagállamok vezetői szándékosan homályos megfogalmazással állapodtak meg arról, hogy mi legyen az uniós támogatások jogállami feltételekhez kötésével.
Erre azért volt szükség, mert a tagállamok egyenként is bármikor megvétózhatták volna a megegyezést, ami így is nagyon nehezen jött össze, Lengyelország és Magyarország számára pedig a jogállami kitétel nagyon kényes pont. Azzal, hogy szinte semmi konkrétum nem került be a megegyezésbe, és még a feltételek is puhultak kicsit, a magyarok és a lengyelek otthon sikerként kommunikálhatták a megegyezést.
Most a részletek kidolgozása folyik, és az alapján, amit von der Leyen elmondott, az Európai Parlament már most hatással volt a jogállami mechanizmusra. A parlament néhány hete állt ki egy négypontos követeléssel, a nyílt levelet minden nagy párt frakcióvezetője aláírta, és a többi között azt sürgették benne, hogy a jogállami eljárás elindulása szigorodjon vissza az eredeti elképzeléshez.
Akkor ugyanis az szerepelt benne, hogy ha jogállami problémákat látnak egy országnál, automatikusan felfüggesztik a támogatásokat, és arról szavaznak, hogy újraindítsák-e őket. Az elfogadott megegyezésben azonban már az szerepelt, hogy csak akkor indul el az eljárás, ha a tagállamok vezetői megszavazzák. A parlament ezt a módosítást szeretné visszacsinálni, de erről pontos részleteket egyelőre nem mondott el von der Leyen.
A másik követelésük az volt, hogy a jogállami eljárás alapját az az évente megjelenő riport képezze, amelyet az idén raktak össze először, és amely a tagországok jogállami helyzetét vizsgálja úgy, mint ahogy a gazdasági helyzettel kapcsolatban teszik régóta. A jelentés szeptember végén jelenik meg, és Magyarország valószínűleg nem szerepel majd benne fényesen. Von der Leyen most arról beszélt, azt szeretné, ha ez a jelentés lenne az alapja a tanács, a bizottság és a tagállamok közötti vitáknak, közvetlenül azután, hogy kijelentette, a jogállamiság nem absztrakt fogalom, hanem ez védi meg a népet a hatalmasoktól.
Arról is beszélt, figyelni fognak arra, hogy a hatalmas koronavírus-segélycsomagot megóvják a korrupciótól és a csalásoktól. A beszédben nyíltan ugyan nem kötötte össze a támogatásokat a jogállami elvárásokkal, de annyira egy kontextusban beszélt a kettőről, hogy nehéz lett volna nem ezt kiolvasni a szavaiból. Ráadásul az, hogy a bizottság elnöke nyíltan beállt a parlament egyik követelése mögé, önmagában is erős üzenet.
Kiemelt kép: Olivier Hoslet /POOL /AFP
