Különös mellékvágányai vannak a szlovákiai kampánycsendnek. Az ország szombaton választ új parlamentet, csütörtök hajnaltól azonban tilos kampányolni, sőt közvélémény-kutatásokat közzétenni is a mainstream médiában. Ami kijön az éterbe, kiskapukon keresztül érkezik, a Facebookon terjed vagy szájról szájra (a kutatást ugyanis el lehet végezni, az eredményeket pedig e-mailben elküldhetik a a feliratkozóknak, kikerülve a tévéket, újságokat, rádiókat, hírportálokat).
Ahogy beszámoltunk róla, a legfrissebb ilyen kutatás magyar szempontból roppant gyászos képet mutat: a tavalyi EP-választás kudarca után
A Hidat a megkérdezettek 3,9, az MKP vezette Magyar Közösségi Összefogást (MKÖ) pedig 3,5 százaléka támogatja a felmérés szerint. Ez jól mutatja, egy egységes magyar listának lenne esélye bejutni a szlovák parlamentbe, még akkor is, ha páran pont a – meg nem valósult – teljes összefogás miatt nem szavaznának a magyar egységre.
Arra voltunk kíváncsiak, hogy a szlovákiai magyar pártok kríziséről a helyiek, elmentünk hát a révkomáromi (azaz komárnói) piacra és a Selye János Egyetem környékére, valamint Dunaszerdahely központjába kérdezősködni.
A komáromi piacon karakán és megkeseredett véleményekkel találkoztunk. Az egyik húsárut kínáló árus – miután Orbán stadionépítéseit kritizálta – rátért arra is, vajon miből van az oligarcháknak pénzük, „a paraszt meg nyalhatja a falat, mert nincs mit zabálni”. Szavazni nem fog, őt nem érdekli már az egész (és ezt a fásultságot tapasztaltuk több helyen utunk során). A nyelvi viták őt nem zavarják,
el vannak ájulva attól, hogy ha Szlovákiában vagy, akkor szlovákul beszéljél. Nemhogy jobb legyen az ország, segítsük a szegény parasztokat… Ha a falat nyalom, beszélhetek angolul, akkor is a falat fogom nyalni.
Egy másik piaci árus, egy hölgy, ellenben biztos elmegy voksolni, rendszeres szavazó. „Az egész politikából ki vagyunk ábrándulva” – utalt rá, hogy a környezetéből viszont sokan nem szavaznak. Ennek pedig az az oka, hogy a magyar pártok nem tartanak össze. Kérdésünkre elmondta, ő „magyar pártra” szavaz, tehát az MKÖ-re, ebben az állítólagos Fidesz-közeliség sem zavarja. Ez később is nyilvánvalóvá vált, a magyar párt alatt mindenki az MKP-t és MKÖ-t érti.
„A Hídra, igen, igen” – motyogta maga elé egy idősebb úr, miközben ültetni való hagymát adott el egy fiatalembernek. Nem úgy tűnt, hogy a pártvezér, Bugár Béla vonzza, hiszen „ő is egy kicsit… hogyan mondjam, kapzsi”. Az már fontos érv volt, hogy az előző választásokon bekerültek a parlamentbe, szóval kellően erősek és esélyesek a magyarság képviseletére. Aztán mi lesz, ha nem kerül magyar párt a szlovák parlamentbe? „Erre nehéz felelni, mert az előrejelzések nem feltétlen azonosulnak a valósággal. Az ember sokszor szavazás előtt gondolja meg magát.” Ha mégis bekövetkezne, az rossz lenne szerinte, „nem lenne, aki előrevigye a magyarságot.”
Mit mond az ifjúság?
A Selye János Egyetem hallgatói között vegyes véleményeket hallottunk. Volt olyan lány, aki elítélte „ezt az egész nemzetiségi skatulyázást”, hogy ki a szlovák, ki a magyar. Hozzátette lazán: „elsősorban mindenki legyen ember és csá!” Ő nem is az alapján szavaz, hogy magyar pártról vagy jelöltről van-e szó, ezért az sem zavarná, ha magyar párt nem jutna be a parlamentbe. Ő nem fog szavazni, mert Magyarországon él már, és a szavazás napján sem lesz Szlovákiában (amúgy rendszeres voksoló). Mellesleg szóba került a szélsőjobboldal vezető személyisége, Marian Kotleba is, akiről a lány véleménye simicskaian profán volt:
Ő egy geci.
Egy csapat MKÖ-szimpatizáns fiatalba is belefutottunk, ők nagyon reménykednek a parlamentbe jutásban. Szerintük nem igaz, hogy a Magyar Koalíció Pártja népszerűtlenebb már a szlovákiai magyar fiatalok körében, „inkább az van, hogy nem mennek el szavazni az emberek.” Kiderült, egyik évfolyamtársuk az MKP szervezője, ő nagyon kampányol a körükben. A társaság egyik lány tagja szerint a fiatalok közt is ugyanolyan kedvelt az MKP, mint az idősebbek közt. A Hídra azt mondták, ugyan a sok szlovák kilépése miatt már nem igazán vegyes párt, „de a szlovákok felé jobban húznak, meg akarnak felelni nekik”. Szerintük a Híd nem aknázta ki a lehetőségeit kormányon, a lány pedig nekünk szegezte a kérdést a Híd-logó színére utalva:
valljuk be, kire fogunk szavazni: egy narancssárga rikító vagy egy piros-fehér-zöld pártra?
Ahhoz már hozzászoktak, hogy az MKP nem jut be a parlamentbe. Szerintük az MKP anno kezdeményezte a bejutási küszöb 4 százalékra levitelét, de a Híd ezt nem támogatta. Most a Híd is megissza ennek a levét. Az MKÖ és a Híd összefogása az utóbbi párt miatt nem jött létre, állították, vállalhatatlan feltételeket szántak ugyanis (a közös lista helyeinek zömét hidas politikusok kapták volna). Az MKP Fideszhez kötődése nem zavarja őket, sőt egyikük szerint „ez még pozitív is”.
Szerdahely hangja
A nagy képen a szeles dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin tér népe se változtatott. „Az összes magyarnak el kell menni szavazni, ha el akarunk érni valamint” – mondta egy dolga után siető középkorú férfi. Ha nem szavaznak az emberek, akkor „a kisebbség el lesz nyomva”. Szerinte annyiból is számít a magyar parlamenti képviselet, hogy jobban lehet központi forrásokat a déli, magyarlakta területekre csatornázni. Máskülönben ezek a pénzek mennek északra. Summa summarum, „amíg otthon fogunk ülni a seggünkön, nem változik semmi”.
Egy idős úr annyit mondott, elmegy választani és az MKP-ra szavaz, „mert jobb, mint a Híd”. Bár azt hozzátette, „sajnos a Híd fog megint bejutni”. De szerinte „ha bekerül az MKP, akkor is csak másodlagos párt lesz, nem lesz kormányon, hiába tesz javaslatokat, azokat leszavazza a többi”.
Az utolsó alanyunkkal, egy idős hölggyel meglepően kezdődött beszélgetésünk:
– Nemigen jó a híre [a Hídnak] itt, pedig a Bugár innét származik.
– Bugárt tetszik kedvelni?
– Bugár a rokonom.
Azt nem árulta el, milyen fokú a rokonság, de azt mondta, hogy Bugár Béla bizony „megtagadta a magyarságát, pedig minden felmenője magyar volt”. Fölvetettük, hogy a Híd elnöke látszólag ápolja a hagyományokat, mire jött a válasz, miszerint „csak a szentes ünnepeket”. Az MKÖ-szavazó nőt a pártszövetség azzal fogta meg, hogy kommunikációjában a magyarságot emelte ki.
Magyar képviselet pedig igenis kell a parlamentbe, ő is tapasztalja a hétköznapi életében, hogy „egyre jobban szlovákosítanak el mindent”, egyre több boltban csak szlovák felirat van a korábban színmagyar Dunaszerdahelyen is. „Ami eladó ház van falun is, csak szlovákok veszik meg” – tette hozzá. Ráadásul sok a vegyes házasság is.
A néhány megkérdezett véleménye alapján az a kép rajzolódott ki, hogy aki jobboldalibbnak tekinti magát és fontos számára a magyarsága, az az MKÖ-re adja majd a voksát. Azonban aki az etnikai kérdéseket másodlagosnak tartja a megélhetési vagy épp emberi okokból, az leszavaz a Hídra, vagy akárki másra is a szlovák pártokból. Merthogy az várható, hogy a felvidéki magyarok megcsömörlöttek a (helyi magyar) pártok csatározásaitól, és képesek akár szélsőjobbra (Kotlebáék), akár liberális baloldalra (Progresszív Szlovákia) is leszavazni.
