Tudta-e, hogy a Németországba és Norvégiába érkező orvosok 9-9 százaléka magyar diplomával rendelkezik? És hogy ezzel mindkét országban a negyedik helyet foglaljuk el mint „orvosexportőrök”? Ez persze csak az EU-n és az Európai Szabadkereskedelmi Térségen belüli mozgásokat regisztráló statisztikák alapján állítható, azaz például a Szíriában végzett orvosokra nem terjedt ki az adatgyűjtés.
Ugyanakkor Ausztriában 11 százalékkal a második helyen állunk, ha az odaérkezőket tekintjük, ahogyan Szlovákiában is „ezüstérmesek” a magyar orvosi diplomával letelepülők. Ám hangsúlyoznunk kell azt is: a diplomák kiállítási helyéről gyűjt adatokat az EU, nem az orvosok nemzetiségéről.
Szlovákiában az érkezők 93 százaléka cseh diplomával rendelkezik, és mindössze 4 százalékuk magyar végzettségű, más „nem nagyon jár arrafelé”. Ami a szakdolgozókat illeti, e sorok írója, amikor két éve a Csallóköz „magyar központjában”, Dunaszerdahelyen, a helyi kórházban készített riportot, ott elmondták, hogy régebben a szlovákiai magyar nővérek jártak át Győrbe dolgozni, de az utóbbi időben megfordult az irány, és a magyarországi magyar ápolók járnak át hozzájuk dolgozni.
Hozzánk viszont elsősorban délkeleti szomszédunk diplomájával érkeznek az orvosok. Az ide dolgozni jövők 71 százaléka román, 15 százaléka pedig német diplomát szerzett. (Az utóbbiak körében gyaníthatóan magyarok is lehetnek, akik kint tanultak.) Öt százalékkal a szlovákok állnak a lista harmadik helyén egyébként – tőlük tehát mi is „importálunk” orvosokat.
Bár a statisztikák mindig torzítanak, az orvos- és nővérhiány immár rendkívül aggasztó méreteket ölt itthon. Erről a héten még a kormányhoz közeli Magyar Nemzet is beszámolt. Így egyre több kórház kényszerül bérnővérek, bérbe vett műtősök és más ápolószemélyzet „kölcsönzésére”. A Magyar Nemzet a Népszavával egybehangzóan írt arról, hogy az Állami Egészségügyi Ellátóközpont szerint az egészségügyben aktív munkavállalóként 108 ezer ápolót tartanak nyilván. Ám aggasztó, hogy a középfokú végzettségű betegápolók hiányzanak: 2017-ben 3300 betöltetlen álláshely volt, tavaly viszont már 3800. Az ápolók egytizede, a szülésznők negyede hiányzik, de a mentőtiszteknél is minden hetedik-nyolcadik állás üresen áll.
A helyzet más kelet-európai országokban sem más. Még Szlovéniában sem, ahonnan az elvándorlás a statisztikák szerint nagyjából feleakkora, mint Magyarországról. (Az EU rendszere szerint az 504 magyar orvosi végzettségű szakemberrel szemben Szlovéniából 45 távozott 2017-2018 között. De Szlovénia ötödakkora lakosságú, mint Magyarország – ebből számolható ki az említett arány.)
Tehát még Szlovéniában is óriási feszültségeket okoz az orvosok elvándorlása. Áprilisban kezdtek ömleni a hírek arról, hogy a kétmilliós országban negyvenezer ember maradhat ellátatlanul, legalábbis családorvosi szempontból, mivel Kranj környékén az összes háziorvos egyszerre felmondott. Ez a 40 ezres létszám Szlovénia lakosságának két százaléka, ráadásul a fejlettebb, északnyugati régióról van szó – nem a keleti végekről…
Mindezek után tárgyalások kezdődtek a szlovén orvosszakszervezetek és a kormány között, de Marjan Šarec miniszterelnök legfrissebb nyilatkozata szerint nem enged a zsarolásnak. (A távozni szándékozó 23 családorvos felmondási ideje két hónap, addig nyilván még változhat a helyzet délnyugati szomszédunkban.) Mindenesetre a kranji események után Ptujban és Celjében, két másik közepesen nagy szlovén városban is hírek terjedtek orvosok felmondásáról. A második legnépesebb településen, Mariborban is elégedetlenek a doktorok.
Fotó: Jussi Nukari / Lehtikuva / AFP
Szlovéniában ugyanúgy rendszeresen beszámol a média az orvosok elvándorlásáról, mint nálunk. Az emiatt bekövetkező esetleges szakmai problémákról korábban elsősorban a gyermekkardiológiai és szívsebészeti osztályok kapcsán szóltak a hírek. E részlegeken komoly létszámhiány lépett fel az ország nagyvárosaiban. Emiatt azt a híres szlovén szívsebészt kérték fel szakmai tanácsadásra, akiről nemrég film is készült, és aki Texasban dolgozik. Igor Gregoric professzort a film szerint egy magyar vezetéknevű nő segítette asszisztensként-titkárságvezetőként az USA egyik legnagyobb szövetségi államában, a Texasi Egyetem houstoni klinikáján. Az interneten rá lehet keresni a fizetésére: Gregoric jelenleg évi 604 ezer dollárt keres, azaz körülbelül 170 millió forintot.
Mindezek után nyilvánvaló, hogy a magyaroknál általában jobban kereső szlovének körében is nagy az elvándorlás. A magyarnál sokkal rosszabb helyzetben lévő Romániában pedig időnként katasztrofális a helyzet. Ott már szinte megszokott, hogy az ország fejletlenebb, északkeleti részében alig van orvos.
A Romania Insider nevű román hírportál szerint ötből négy román orvos (84 százalék) már fontolgatta életében, hogy elhagyja hazáját. A nővéreknél ez az arány 74 százalékos, vagyis négyből hárman morfondíroztak ugyanezen. Egyelőre az ottani béremelések sem változtatták meg alapvetően a helyzetet. Elsősorban azért, mert iszonyatosan rosszak a munkakörülmények délkeleti szomszédunkban. Így tehát egy tavaly szeptemberi felmérés szerint is az orvosok egynegyede (24 százaléka) és a nővérek egyötöde (19 százaléka) tervezi, hogy emigrál Romániából.
Bulgáriában az éves kivándorlás az orvosok körében 450 főre tehető, míg a nővéreknél ez a szám eléri az ezret is. Az elvándorlók elsődleges célja Nyugat-Európa. A rezidensek fizetését összehasonlítva az egyik lap arról írt, hogy egy bolgár fiatal orvosnő Németországban 2500 eurót kap, Bulgáriában viszont csak kétszázat havonta – a szakorvosi vizsga letételéig.
Romániából és Bulgáriából egyaránt hiányoznak a háziorvosok – ez minden beszámoló élére kívánkozó megfigyelés. Jelenleg Romániában 11 250 a számuk, negyedével kevesebb, mint hét évvel ezelőtt – a helyi családorvosi szövetség adatai szerint. Kevesen szakosodnak a háziorvosi hivatásra, és különösen a falusi térségekben hiányoznak a doktorok. Márpedig Románia 20 milliós lakosságának fele ilyen körzetben él, ám a doktorok alig több mint harmada, azaz 38 százaléka dolgozik hasonló térségben. Bulgáriában viszont a vidéki kórházakból hiányzik elsősorban az egészségügyi személyzet.
A Romania Insider szerint a következő 15 évben a szakemberhiány 12 ezerre emelkedhet az országban. A legfrissebb elérhető, azaz 2017-es adatok szerint 58 600 orvos dolgozik az országban, ami némi emelkedést jelent a 2016-os 57 300-zal szemben. A szakértők szerint ez részben a rezidensképzésben történt változásoknak köszönhető.
A német Ärzte Zeitung az ellenkező oldalról, a befogadó ország szemszögéből vizsgálta tavaly a helyzetet. A 2018-as cikk szerint a külföldről érkezőkkel sok szakmai probléma van. Az orvosi kamarák előtt vizsgát kell tenniük, és majdnem minden második megbukik a megmérettetésen. A lap elsősorban a nyelvi problémákat emeli ki. 2016-ban az Ärzte Zeitung szerint a szíriai, a román, a szerb, az ukrán és az orosz letelepedni és dolgozni kívánó orvosok száma emelkedett a legjobban Németországban. Abszolút számot tekintve legtöbben Romániából érkeztek akkor Németországba (4285-en), őket a görögök (3118) és a szírek (2895) követték. A németül alighanem jól beszélő osztrákok csak őket követték, 2600-as létszámmal.
A nyelvi nehézségek miatt az érkezők 35-40 százaléka vallott kudarcot – ez a statisztikák országos átlaga. Mindeközben Németországot 2050 orvos hagyta el, vagyis ez az ország sem elég vonzó – a már ott dolgozóknak. A fő célország a német orvosok körében Svájc: 677-en távoztak oda, Ausztriába 295-en, az USA-ba pedig 112-en 2016-ban.
Mindezek a problémák 2019-re sem szűntek meg. Erről Heribert Dieter, a friedrichshafeni Zeppelin Egyetem vendégprofesszora írt pár napja véleménycikket a neves svájci lapba, a Neue Zürcher Zeitungba. Valójában a kivándorlás Németországban egyre nagyobb problémát jelent, és ezt nemcsak a létszámadatok sugallják.
Dieter a pénzügyi átutalásokat, pontosabban a „hazautalásokat” vizsgálta. A Világbank adatai szerint arányaiban sokkal többen és sokkal több pénzt küldenek haza Németországba, mint például az Egyesült Államokba. Globálisan 2017-ben Németország a 9. helyen állt, 16,6 milliárd dollárral, és olyan kivándorlás által sújtott országok előzték meg, mint India, Kína vagy a Fülöp-szigetek. A négyszer nagyobb lakosságú USA állampolgárai viszont csak hatmilliárd dollárt, alig több mint harmadannyi pénzt utaltak vissza hazájukba, külföldi munkavállalóként. Az USA vezeti viszont azt a listát, amely az adott országból kifelé irányuló hazautalásokat összesíti. 2017-ben az Amerikában dolgozók 66,6 milliárd dollárt küldtek haza, megelőzve Szaúd-Arábiát (37,8 milliárd dollár) és Svájcot (26,3 milliárd dollár), míg Németországból csak 20,6 milliárd dollárt utaltak át.
S miért említi ezt Heribert Dieter? Mert egy német segédorvos 2018-ban szerinte bruttó 81 ezer eurót keresett, ami éppen csak 4300 euróval több, mint egy teherautósofőr fizetése, aki az amerikai Wal-Martnál dolgozik. Vagyis a Magyarországról vagy Romániából áhítozva nézett német orvosok (legalábbis a kezdők, de már ők is legalább 6-7-8 évet tanultak az egyetemen) alig keresnek többet egy képzetlen amerikai sofőrnél!
Ausztráliában és az USA-ban viszont még ezek a kezdő orvosok is 450 ezer eurót keresnek – tehát a német kollégák nem a magyar, román, bolgár viszonyokhoz mérik magukat, hanem a „világligához”. És ahogy Dieter megjegyzi: a német doktoroknál a dán és a svájci kollégáik is kétszer többet keresnek.
Persze a német problémák elenyésznek a kelet-európai bajok mellett. A Politico internetes lap egy korábbi cikke szerint például Horvátország az EU-csatlakozása (2013) óta orvosainak 5 százalékát vesztette el, hogy egy olyan szomszédos országot is megemlítsünk, amelynek problémáit most el sem kezdjük elemezni.
