Szergej Lavrov orosz külügyminiszter vasárnap nyitotta meg azt a nemzetközi értekezletet, amelyen két oldalról az afganisztáni polgárháború két főszereplője vette körül. Bár első pillantásra kevés szerep juthat Moszkvának az erőszak rendezésében, már maga a tény, hogy meg tudta szervezni a találkozót, világosan jelzi, hogy a Szíria, Líbia és az Perzsa-öböl után újabb térségben jelentkezett be mint nagyhatalom.
A konferencia előkészítése azért tartalmazott némi kudarcot. Az eredetileg szeptemberre tervezett találkozót az afgán kormány lemondta, valószínűleg azért, mert a közelgő parlamenti választások miatt senki sem akart politikai kockázatokat vállalni. Hivatalos kabuli jelenlét nélkül az orosz külügynek nem érte meg erőltetni a találkozót, míg az USA előre jelezte, hogy nem fog részt venni rajta.
Az afgán választások után most elvileg minden adott volt a találkozó megtartására. A 12 meghívott ország többsége Afganisztán szomszédja, de ott volt India is mint a rendezésben érdekelt középhatalom, és immár az Egyesült Államok is úgy döntött, hogy képviselteti magát, igaz csak egy alacsony rangú diplomatával a moszkvai nagykövetségről. Az afgán kormány az utolsó pillanatig kivárt, de végül beleegyezett a részvételbe. Igaz nem a kormány képviselői mentek el, hanem a tálibokkal való béketárgyalásokra felhatalmazott, főként idős politikai vezetőkből álló ún. Béketanács. Kabult valószínűleg az motiválta, hogy a tálibok rendszerint csak az USA-t tekintik a tárgyalópartnernek, itt viszont indirekt módon leültek a kormánnyal is tárgyalni.
Fotó: Vladimir Astapkovich / Sputnik / AFP
Orosz érdekek, partnerekkel karöltve
Afganisztánban 17 éve kezdődött az polgárháború utolsó szakasza, ma már ez az Egyesült Államok leghosszabb háborúja. Washington ugyanis soha ennyi ideig nem vett még részt konfliktusban, ráadásul a közép-ázsiai országban még egy tűzszünet sincs kilátásban, nem hogy a béke. Hosszú évek harcai után ma már szerencsére a nagyhatalmak vezetői is belátják, hogy nincs katonai megoldás. A tálibokat nem lehet legyőzni, viszont – ameddig az amerikai támogatása kitart – a tálibok sem fogják teljesen kétvállra fektetni az afgán kormányt.
Éppen ezért a tárgyalások lehetősége rendszeresen felbukkan, hogy aztán néhány hónap vagy év tapogatózásai után ismét megrekedjen. Ezek után már azt is eredménynek kell tekintenünk, hogy egyáltalán közvetlenül tárgyal egymással a két afgán fél, vagy hogy az Trump-adminisztráció különmegbízottja, az egyébként afgán származású Zalmay Khalilzad októberben személyesen is tárgyalt a tálibok képviselőivel Katarban.
Az USA legnagyobb hátránya diplomáciai téren, hogy Afganisztán szomszédjaival rossz a viszonya. És ez az, ami óriási helyzeti előnyt jelent Oroszország számára. Közismertek a szoros iráni és kínai külkapcsolatok, de az egykor Washington-barát Pakisztán is, főleg a Peking iránti gyors elköteleződés miatt, érzékenyebb lehet az orosz szerepre. A közép-ázsiai köztársaságokban, amelyek egykor maguk is a Szovjetunió része voltak, az orosz érdekérvényesítés (különösen a gazdaságilag domináns Kínával), a politikai-gazdasági- hírszerzési kapcsolatok sokkal erősebbek. Mindezeknél fogva Moszkvának sokkal könnyebb volt egy asztalhoz ültetni az afgán szereplőket és a szomszéd országokat.
Fotó: Sahah Marai / AFP
A sikeresség itt azonban véget is ér, és bár a diplomácia világában ez is jól mutat, ezen túl azonban Moszkva befolyása szinte a nullával egyenlő Afganisztánban, ott az Egyesült Államok mellett egyedül Pakisztán érdemi szereplő még. Egy jövőbeni békéhez ennek a két országnak az együttműködése kell, kiegészítve esetleg Indiával, Iránnal és Kínával. A közép-ázsiai országoknak és Oroszországnak az afgán belső folyamatok befolyásolására se pénzügyi, se katonai erejük nincsen.
Mindenki lőtt mindenkire
Afganisztánban eközben semmi biztatót nem látni. A demokrácia bizonyítékának tartott parlamenti választásokat ugyan megtartották október 20-án, de csak jó két éves késéssel (!) az eredeti dátumhoz képest. A szervezettség kaotikus volt, a biztonsági helyzet pedig számos helyen lehetetlenné tette a szavazókörök megnyitását.
A tálibok az elmúlt hónapokban szinte végtelen energiával próbálják felőrölni az afgán kormányerőket, az afgán hatóságok egy ideje nyilvánosságra sem hozzák a veszteségeket. Csak a viszonyítás kedvéért: az utolsó ismert adatok szerint a halottak és a sebesültek számát tekintve az afgán biztonsági erők félévente elveszítik a teljes magyar haderő állományát. 2018 augusztusában a tálibok egy fél napra elfoglalták a dél-afganisztáni Gházni várost, amely az azonos nevű tartomány 200 ezres központja. A kormányerők csak úgy tudták megmenteni a helyzetet, hogy kívülről különleges erőket dobtak át a városba, az amerikai légierő pedig felülről bombázta a felkelőket.
A tálibok még nagyobb fegyvertényt hajtottak végre, amikor a választások előtt pár nappal meggyilkolták Kandahár tartomány vezetését. Egy, a tartományi rendőrfőnök testőrségébe tartozó férfi akkor nyitott tüzet az egybegyűltekre, amikor a kormányzó, a titkosszolgálati vezető és a rendőrfőnök az Afganisztánban állomásozó amerikai erők főparancsnokával vitatták meg a választási előkészületeket. Másodperceken múlott, hogy Austin Scott Miller tábornok megúszta a merényletet, de egyik tábornoka megsebesült.
Tálib szempontból óriási propagandasiker lett volna, ha amerikai vezető tábornokok is az áldozatok között lettek volna, de fő célpont a mindössze 39 éves rendőrfőnök, Razik tábornok volt. Kandahár tartomány különleges helyet foglal el a tálibok szemében, mivel a mozgalom 1994-ben gyakorlatilag itt született meg. Razik az elmúlt években nagy hatékonysággal tudta elejét venni a tálibok térhódításának, amelyet részben vezetőképességének, részben kegyetlen bánásmódjának köszönhetett. Az erőszak tekintetében nem sokban különbözött a más milícia parancsnokaitól vagy a táliboktól, de mégiscsak az ő nevéhez fűződött, hogy Kandahárban, amely az ország egyik legnagyobb városa, valamiféle stabilitás alakult ki.
Fotó: Jawed Tanveer / AFP
A tálibok Miller tábornok megmenekülését is javukra tudták fordítani. Az amerikai parancsnokot úgy menekítették ki testőrei, hogy gyakorlatilag mindenen áthajtottak, áttörtek, ami az útjukba került. A hatalmas káoszban mindenki lőtt mindenre, és az amerikaiak két afgán rendőrt is lelőttek a káoszban. Alig teltek el órák, és az afgán közösségi médiában megjelent egy összeesküvés-elmélet, hogy valójában az amerikaiak ölték meg Razik tábornokot és a vele lévő vezetőket, azért, hogy megszabaduljanak az egyetlen hatékony személytől. Mi ebben a logika? Az elmélet egy tágabb, széles körben osztott nézettel harmonizál, mely szerint az USA azért van Afganisztánban, hogy kiaknázza az ország kincseit, valójában érdekelt a polgárháború állapotok fenntartásában, titokban a tálibokat is támogatja, hogy az ellenség jelenléte okot adjon a maradásra. Persze mint minden összeesküvés-elmélet, ez is sok sebből vérzik, elég arra gondolni, hogy Afganisztán vélt vagy valós természeti kincseiből az USA még semmit sem termelt ki, viszont már annyi pénzt elköltött erre a háborúra, hogy az egy évszázad alatt sem térülne meg az afgán kincsekből.
Kiemelt kép: Vladimir Astapkovich / Sputnik / AFP
