Nagyvilág
This handout picture released on June 25, 2018 shows Turkish President Tayyip Erdogan and his wife Emine Erdogan greeting supporters gathered above a balcony at the headquarters of the AK Party in Ankara, on June 24, 2018 as they celebrate Erdogan winning five more years in office with sweeping new powers after a decisive election victory.
A night of triumph for Erdogan saw the man who has dominated Turkey for the last 15 years declared winner of presidential poll without needing a second round and lead his ruling party-led alliance to an overall majority in parliament, as his main rival accepted the outcome despite bitter complaints over the conduct of the campaign. / AFP PHOTO / TURKISH PRESIDENTIAL PRESS SERVICE AND AFP PHOTO / KAYHAN OZER / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / TURKISH PRESIDENTIAL PRESS  SERVICE / KAYHAN OZER" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS

Minden adott Erdogan diktatúrájához

Sasvári Péter
Sasvári Péter

2018. 06. 25. 14:03

A török állami hírügynökség, az Anadolu előzetes adatai szerint Recep Tayyip Erdogan, hivatalban lévő török elnök elsöprő többséggel (50% feletti szavazataránnyal) megnyerte a vasárnap tartott államfőválasztást. Az általa vezetett iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) alkotta Népi Szövetség nevű koalíció szintén többséget szerzett a törvényhozásban. Mit jelent ez Törökország jövőjére nézve?

Recep Tayyip Erdogan, úgy fest, a törvényhozási és az államfőválasztást is megnyerte. Az utóbbi közvetlen következménye az, hogy nem kell második fordulót rendezni: Erdogan megtarthatja az elnöki széket. 2014 óta ő Törökország államfője, korábban miniszterelnökként vezette a kis-ázsiai országot, ám végül úgy döntött: saját hatalmának megszilárdítása érdekében a prezidenciális rendszer útjára vezeti a törököket. Ennek első lépéseként 2014-ben megrendezte és megnyerte a török történelem első, közvetlen elnökválasztását. Majd 2017-ben jelentősen kibővítette az addig csupán ceremoniális jellegű államfői jogkört. És ez Erdogan győzelmének másik fontos következménye. Az alkotmánymódosítást ugyanis 2017-ben népszavazással szentesítette. Ez alapján azonban az volt a kikötés, hogy csupán a következő elnöki ciklusában „ülhet bele” a tágított hatalomba. Éppen ezért Erdogan előrehozta az államfőválasztást, most pedig öt évig élvezheti a kibővített jogköreit.

Az államfő idéntől a kormány vezetője is lesz.

A miniszterelnöki pozíció megszűnik, és Erdogan lesz az, aki kinevezheti a minisztereket és más fontos tisztségviselőket. Ezzel tehát Törökországban az amerikaihoz hasonló elnöki rendszer jön létre, az ott hagyományosan erős fékek és ellensúlyok teljes hiányával.

A handout picture taken and released on June 13, 2018 by the Turkish Presidential Press Office shows Turkish President Recep Tayyip Erdogan attending the opening ceremony of the Ovit Tunnel in Rize.  / AFP PHOTO / TURKISH PRESIDENTIAL PRESS SERVICE / KAYHAN OZER / RESTRICTED TO EDITORIAL USE - MANDATORY CREDIT "AFP PHOTO / TURKISH PRESIDENTIAL PRESS OFFICE / KAYHAN OZER" - NO MARKETING NO ADVERTISING CAMPAIGNS - DISTRIBUTED AS A SERVICE TO CLIENTS
Erdogan elnök. Fotó: Kayhan Ozer /Turkish Presidental Press Service / AFP

Az elnök nemcsak főtisztviselőket és bírókat nevezhet ki, de a minisztériumok és a kabinet struktúráját is szinte szabadon alakíthatja. Bár a rendeletalkotási jogköre nem lesz túl tág, a jövőben szükségállapotot a kabinet jóváhagyása nélkül is hirdethet majd. Ezt azért fontos megjegyezni, mert Törökországban a 2016. nyári katonai hatalomátvételi kísérlet óta folyamatosan rendkívüli állapot van érvényben: ez a kormányzat számára gyakorlatilag rendeleti kormányzást tesz lehetővé, valamint könnyebbé teszi a „gyanús elemek” őrizetbe vételét.

Sokak szerint mindez együtt a jogállam végét jelenti Törökországban, és Erdogan személyi diktatúrának kezdetét. Fontos azonban hozzátenni, hogy a törvényhozás továbbra is megsemmisítheti az elnöki rendeleteket, és a szükségállapotot is felülvizsgálhatja.

A parlamenti választás eredménye – az elnökválasztással egyidőben választották meg a Nemzetgyűlés tagjait is – szintén sorsdöntő fontosságú Törökország számára. Természetesen kétharmados, vagy annál jobb eredmény lett volna ideális Erdogan számára. Ám az a tény, hogy az általa vezetett Népi Szövetség egyértelmű többséget szerzett, már megnyugtató lehet. Így ugyanis nem válik „béna kacsává”, tehát a parlament nem torpedózhatja meg elképzeléseit és rendeleteit. És, ami még fontosabb: nem fognak tudni módosítani az új politikai berendezkedésen. Így Erdogan egy vele teljes mértékben együttműködő törvényhozással futhat neki az ötéves ciklusnak. Azt is mondhatnánk, hogy a parlament majdhogynem függő viszonyban lesz Erdogannal.

Ma már egyértelmű, hogy az elnöknek van pártja, és nem fordítva: Ahmet Davotoglu miniszterelnök korábbi leváltásával az elnök már évekkel ezelőtt kiiktatta az AKP-n belül nemcsak a kritikus, de akár csak önálló hangokat is. Nem valószínű, hogy kisebbik koalíciós partner, az MHP bármiben is akadályozná Erdogant. Ők ugyanis a Meral Aksener vezette Iyi (Jó) Párt kiválásával meggyengültek. Devlet Bahceli formációja egyértelműen a gyengébbik fél lesz a koalícióban. Az iszlamista, konzervatív Nagy Egység Pártja (BBP) be sem jutott a törvényhozásba. A Szövetség két legkisebb tagja (a hadsereg érdekvédelmi formációja, és a török demokrácia aranykorának domináns pártja, a szebb napokat látott jobbközép Haza Párt) pedig a futottak még kategóriába tartoznak.

Devlet Bahceli, Leader of Turkey's Nationalist Movement Party (MHP) casts his ballot at a polling station during snap twin Turkish presidential and parliamentary elections in Ankara, on June 24, 2018.
Turks began voting in dual parliamentary and presidential polls seen as the President's toughest election test, with the opposition revitalised and his popularity at risk from growing economic troubles. / AFP PHOTO / ADEM ALTAN
Devlet Bahceli leadja szavazatát
Fotó: Adem ALtan / AFP

A részvételi arány megközelítette a 90%-ot, mind a parlamenti, mind az elnökválasztáson. Ez még a fentieknél is komolyabb legitimitást adhat Erdogannak. Az ellenzék természetesen csalásról beszél, és a szavazatok újraszámlálását követeli. Az egyik ellenzéki vezető már be is jelentette, hogy addig számolják a szavazatokat, amíg el nem érik, hogy mégiscsak legyen második forduló az elnökválasztáson.

Az mindenképpen igaz, hogy míg a hivatalos adatok szerint Erdogan 50% feletti arányban kapott szavatokat, a különböző helyi forrásokból származó adatok összesítése ezt csupán 44%-ra teszi. Ez azért fontos kérdés, mert amennyiben egyik jelölt sem kapta meg a szavatok legalább felét, úgy második fordulót kell tartani, a két legesélyesebb jelölt részvételével. A rendőrség különleges erői egyébként már vasárnap délután felsorakoztak az elnöki palota és a központi választási iroda előtt is. Egyelőre azonban nem kezdődtek tüntetések.

Úgy néz ki, hogy a török társadalom még a magyarnál is fásultabb.

A 2013-as gezi-parki tüntetések még a világsajtó címlapjaira kerültek. Azóta azonban a tavaly nyári, sikertelen katonai puccskísérlet követő, annak ürügyén beindított tisztogatás jelentősen megtépázta a török civilek lelkesedését. Ez nem is csoda, hiszen tízezreket bocsájtottak el vagy függesztettek fel állásukból (körülbelül 152 ezer embert), majdnem 139 ezer embert pedig őrizetbe vettek. Köztük ugyanúgy vannak katonatisztek, rendőrök, tudósok, értelmiségiek, üzletemberek, köztisztviselők, mint a társadalom egyéb rétegeinek képviselői. Emellett 189 médiumot és több mint 3000 oktatási intézményt is bezárattak.

Bárki könnyedén célponttá válhat, aki felemeli a szavát Erdogannal szemben.

A kormány minden bizonnyal fokozni fogja a tisztogatás ütemét, hiszen Erdogan mindenképpen meg akar szabadulni bírálóitól, a török társadalom ingerküszöbét pedig úgy tűnik, nem érte el a hallatlan mértékű boszorkányüldözés. Az elnök vasárnapi győzelmi beszédében be is jelentette, hogy „le fog számolni a terroristákkal”. Ez a török kormánypárti narratívában pedig az ellenzékre is értendő, elsősorban a kurdokra, és Fethullah Gülen száműzött mérsékelt muszlim imám híveire. Az ellenzék ennek ellenére valószínűleg tovább fogja követelni a szavazatok újraszámlálását, és az esetleges gyanús esetek (például a kurd területekről tömegesen jelzett csalás) kivizsgálását, akár társadalmi támogatás nélkül is. Vannak azonban ezzel ellentétes hangok is. A legesélyesebb kihívónak tartott baloldali elnökjelölt, a kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) által indított Muharram Ince például bejelentette: elfogadja a vereséget. Ince arról beszélt, hogy bár a választást részben elcsalták, ez nem befolyásolta érdemben a szavazás kimenetelét, így az eredménybe bele kell törődni.

ANKARA, TURKEY - JUNE 25: Former presidential candidate of Turkey’s main opposition Republican People’s Party (CHP) Muharrem Ince speaks during a press conference at CHP headquarters in capital Ankara, Turkey on June 25, 2018. 
 Evrim Aydin / Anadolu Agency
Muharrem Ince bejelenti, hogy elfogadja a vereséget
Fotó: Evrim Aydin / Anadolu Agency / AFP

Az első hírek szerint a választási eredmény a külföldi befektetőket megnyugtatta. Számukra ugyanis elsősorban az a fontos, hogy Törökországnak erős és stabil kormánya legyen. Csupán az adhat okot aggodalomra, hogy Erdogan magát az „alapkamat ellenségének” nevezve az utóbbi időben többször is jelezte: jobban bele akar szólni a török jegybanki politikába. Mivel a török valuta, a líra az elmúlt években folyamatosan romlott, az utóbbi időben pedig egyenesen szabadesésbe kezdett, Erdogan akár erővel is bele fog avatkozni az árfolyampolitikába. A jegybanki függetlenség korlátozása pedig bizonytalanságot szülhet a piacok részéről. Ez azonban nem valószínű, hogy felülmúlja az új rendszer stabilitásának pozitívumait.

Ahogyan a német tőke valójában „csendben örült” Orbán Viktor áprilisi győzelmének, úgy

a Törökországban befektető multiknak sincs ellenére Erdogan újabb diadala.

Az is biztosra vehető, hogy a régi-új elnök nekilát a kampányban megígért nagyarányú állami beruházások megvalósításának, élen az útépítéssel. Ezzel ugyanis Erdogan több legyet is le tud majd ütni egy csapással: felpörgetheti a lanyhuló török gazdasági növekedés ütemét, a „nagy építő” szerepében tetszeleghet, jutalmazhatja klientúráját, és helyzetbe hozhatja a török tőkét. Az utóbbi időben ugyanis az ország gazdasága olyannyira függővé vált a külföldi tőkebeáramlástól, hogy a világgazdaság szárnyalása magával húzta, ám mostmár annak legkisebb rezdüléseire is érzékenyen reagál. „Törökország olyan, mint egy elkényeztetett kölyök, akit sosem büntettek meg” – mondta a Wall Street Journalnak az egyik török pénzügyi elemzőközpont szakértője vasárnap. Annyit már biztosan tudunk: a török valuta értéke emelkedett Erdogan győzelmének hírére. A piacok tehát bíznak Erdogan erős kezében.

Isztambul, 2018. június 24.
Recep Tayyip Erdogan hivatalban lévõ török államfõnek és pártjának, a kormányzó Igazság és Fejlõdés Pártjának (AKP) támogatói ünnepelnek Isztambulban 2018. június 24-én, a törökországi elõrehozott elnök- és parlamenti választások napján. A Legfelsõbb Választási Tanács (YSK) által ismertetett részeredmény szerint A szavazatok 89,4 százalékos feldolgozottságánál nincs már meg az önálló abszolút parlamenti többsége Törökországban az AKP-nek. Az AKP és a vele pártszövetségben induló, nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) együttesen még mindig a szavazatok 54,27 százalékával és 347 képviselõi hellyel rendelkezik a
törvényhozásban. (MTI/EPA/Sedat Suna)
Erdogan és a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) támogatói ünnepelnek Isztambulban
Fotó: Sedat Suna /MTI/EPA

Nemcsak a gazdaság és a belpolitika területén nézhetünk gyökeres változások elé. Bár Erdogan nyilvánvalóan részben ürügyként határozta meg a szíriai török beavatkozást és a terrorizmus elleni harcot az előrehozott választások indokaként, minden bizonnyal a külpolitika terén is élni fog erős felhatalmazásával. Ankarának meggyőződése, hogy a szíriai Kurd Népvédelmi Erők (YPG) és szövetségeseik titokban támogatják a Törökország kurdok lakta részein gerilla-, és terrorakciókat végrehajtó Kurdisztáni Munkáspártot (PKK). Éppen ezért a török haderő többször is csapást mért a YPG-re, sőt egy ideje megszállva tartja a szíriai Afrin környékét is. Erdogan most elszánhatja magát arra, hogy újult erővel vegye fel a küzdelmet a kurd milíciákkal. Erre utalhat a győzelmi beszédében elhangzó egyik mondat is:

Meg fogjuk szabadítani Szíria földjét a terroristáktól, hogy visszatérhessenek oda szíriai vendégeink.

Ezzel utalt arra is, hogy a török kormány az ellenőrzése alá vont területekre helyezheti át az általa korábban befogadott nagyszámú szír menekültet.

ANKARA, TURKEY - JUNE 25: Turkey's President Recep Tayyip Erdogan and his wife Emine Erdogan greet supporters gathered in front of the AK Party headquarters on June 25, 2018 in Ankara, Turkey. More than 59 million citizens voted in the countries presidential and parliamentary elections. According to state media reports Turkey's President Recep Tayyip Erdogan has won Turkey's presidential poll with 53% of the vote after nearly all votes have been counted. (Photo by Mustafa Kirazli/Getty Images)
Erdogan most már megkerülhetetlen
Győzelmével az is világossá vált: Törökország nélkül nincs diplomáciai megoldása a szíriai polgárháborúnak. Ankara tovább közeledhet Oroszországhoz.

Mivel az USA-nak már nincs szüksége a YPG-re (hiszen a magát „Iszlám Államnak” nevező dzsihadisták hatalma gyakorlatilag összeomlott), így Donald Trump akár zöld utat is adhat Erdogannak a kurdok „kifüstölésére”. Annál is inkább, mivel Washington a minap üzente meg a szíriai arab felkelőknek: ne számítsanak amerikai segítségre Oroszországgal és Asszaddal szemben. Ha viszont Erdogan komolyan ellenőrzése alá akarja vonni a kurdok lakta észak-szíriai hegyvidéket, akkor Moszkvával és Damaszkusszal neki is szembe kell néznie. Feszültségforrás lehet azonban az Egyesült Államokkal Andrew Brunson, Törökországban terrorizmus vádjával fogvatartott protestáns amerikai lelkész ügye, valamint az a tény, hogy Amerika nem hajlandó őrizetbe venni és kiadni Ankarának a pennsylvaniai emigrációban élő Gülent. Miután Brunson ügyére és a többi, Erdogan által elkövetett jogsértésre hivatkozva az amerikai Kongresszus megvétózott egy jelentős török-amerikai fegyverüzletet, elképzelhető, hogy Erdogan a protestáns prédikátoron fog bosszút állni. Kérdés, hogy a legendásan impulzív és az keresztény jobboldalnak lekötelezett Trump erre mit lépne.

This undated photo made available by the Dogan News Agency on March 13, 2018 shows Andrew Brunson, an American pastor, in Izmir.
Andrew Brunson, an American pastor held in Turkey for one and a half years in a case that further strained relations between Ankara and Washington, is to go on trial on April 16 on terror-related charges. Brunson, who ran a church in the western city of Izmir, was detained by the Turkish authorities in October 2016 and then remanded in custody. He is charged in the indictment with carrying out activities on behalf of the group led by preacher Fethullah Gulen, who Ankara says masterminded the failed coup in 2016, and the Kurdistan Workers Party (PKK). Both are banned by Turkey as terror groups. / AFP PHOTO / DHA / STR / Turkey OUT
Andrew Brunson fogvatartott lelkész
Fotó: AFP

Az nem valószínű viszont, hogy Erdogan felrúgná az Európai Unióval kötött migrációs szerződést.

Nem tudni, hogy nagymértékű belföldi támogatottsága tudatában esetleg visszatér-e a tavalyi, érdesebb hangnemhez Brüsszellel szemben, amikor az őt bíráló európai politikusokat rendre nácinak nevezte. Az Európa Tanács vagy az EBESZ minden bizonnyal fel fogja emelni a szavát a választásokon történt visszaélések miatt. (Előbbi egyik képviselője már vasárnap arról beszélt: a szavazatok akár 5%-át is „megmásíthatták”.) Az EU-nak és a tagállamoknak azonban semmiképpen sem érdeke Ankarával ismét konfliktusba kerülni. Erdogan győzelme természetesen aggodalommal tölti el az európai mainstream, és bizakodással az illiberalizmus képviselőit. Orbán Viktor már a hivatalos eredmények bejelentése előtt gratulált a török elnöknek, hétfőn pedig meghívta Magyarországra. Moszkva és Teherán szintén elsőként küldték el jókívánságaikat Erdogannak. Vlagyimir Putyin minden bizonnyal alig várja, hogy nyélbe üthesse a régi-új elnökkel a korábban már bejelentett fegyverüzletet. Ankara ennek keretében Washington helyett Moszkvától fog rakétavédelmi rendszert vásárolni. A jövedelmező ügylet minden bizonnyal a szíriai török-orosz rendezést is könnyebbé teszi.

Összességében elmondható, hogy Erdogan – tisztességes módon, vagy nem, de – mindenképpen nagymértékű felhatalmazást kapott, amellyel élni is fog. Belföldön eltakaríthatja a személyes hatalma útjában álló utolsó akadályokat is, és tovább folytathatja a hadjáratot a kritikus hangokkal szemben. Külföldön pedig minden bizonnyal magabiztosabban lép majd fel, ám a nyílt konfrontációt nem áll érdekében kiújítani senkivel sem. Törökország tehát legalább fél évtizedre elkötelezte magát az erdogani út mellett, a kormány kritikusai pedig külföldről sem várhatnak komolyabb segítséget.

Kiemelt kép: Kayhan Ozer / AFP

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Plastic debris floating on the ocean surface, shot underwater.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.