Nagyvilág
ANKARA, TURKEY - JUNE 25: Turkey's President Recep Tayyip Erdogan and his wife Emine Erdogan greet supporters gathered in front of the AK Party headquarters on June 25, 2018 in Ankara, Turkey. More than 59 million citizens voted in the countries presidential and parliamentary elections. According to state media reports Turkey's President Recep Tayyip Erdogan has won Turkey's presidential poll with 53% of the vote after nearly all votes have been counted. (Photo by Mustafa Kirazli/Getty Images)

Erdogan most már megkerülhetetlen

24.hu
24.hu

2018. 06. 25. 11:22

Bár a törökországi választások tétje elsősorban belpolitikai jellegű volt – sokak szerint egyenesen a demokrácia jövője –, érdemes odafigyelni az ország külpolitikai orientációjára is a választások után. Mivel a Törökországot immáron 15 éve (előbb miniszterelnökként, majd államfőként) vezető Recep Tayyip Erdogan államfő sikerrel biztosította be jövőjét, a legtöbb területen érdemi változásokra nem kell számítani, rövid távon inkább csak némi enyhülésre.
ANKARA, TURKEY - JUNE 25: President of Turkey and leader of the Justice and Development Party (AK Party) Recep Tayyip Erdogan (R) greets the crowd from the balcony of the ruling AK Party's headquarters following his election success in presidential and parliamentary elections in Ankara, Turkey on June 25, 2018. Kayhan Ozer / Anadolu Agency
Erdogan a szavazatok felével őrizte meg hatalmát
Pártja is az első helyen végzett. 

A mostani és a korábbi választások előtt is az volt a jellemző, hogy Recep Tayyip Erdogan nagyon is tudatosan használta a külpolitikát támogatottsága megerősítésére. Katonai műveletek Irakban és Szíriában, szájkarate az Európai Unióval, a törökországi kurd terrorszervezet, a PKK elleni harc felújítása mind belefért a politikai mozgósítás eszköztárába. Ennek megfelelően inkább azt várhatjuk a nyár folyamán, hogy az Észak-Irakban felerősödött török bombázások és harci cselekmények most ismét takaréklángra kerülnek.

Regionális nagyhatalom ottomán alapokon?

A török külpolitika egyik legmeghatározóbb változása Ankara aktivitásának megélénkülése volt a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Mivel a Közel-Keletet általában az Egyesült Államok aktivitásán keresztül szemléljük nyugaton, az átlagembernek a szíriai konfliktusig fel sem tűnhetett igazán, hogy más szereplők is aktívak lehetnek.

Irán mellett Törökország is azok közé a szereplők közé tartozik, amelyek gazdasági és politikai érdekeik mentén, bátran vállalva a kockázatot is, látványos előrelépéseket tettek. Dicséretére legyen mondva, Ankara ezt mindig békés, „puha” eszközökkel, diplomáciával, segélyekkel érte el – Szíria és Irak kivételével. Kevesen tudják, hogy Törökországnak jelentős katonai bázisa van Szomáliában, ami kulcsszerepet játszik a szomáliai hadsereg kiképzésében. Katarban nemrég szintén létrejött egy katonai támaszpont, igaz, csak néhány száz fővel. Bár két ilyen katonai „lábnyom” nem tűnik soknak, csak szét kell nézni a környéken, hogy kinek van még hasonló: kizárólag az Egyesült Államoknak.

MANBIJ, SYRIA - JUNE 20: Armoured vehicles of Turkish Armed Forces are seen as they begin a second round of patrolling in the northern Syrian city of Manbij as part of the objective to rid the area of the YPG/PKK terror group on June 20, 2018.



 Saher el Hacci  / Anadolu Agency
Török erők Szíriában
Fotó: Saher el Hacci / Anadolu Agency / AFP

Török szempontból persze a fő hangsúly a két szomszédos országon, Szírián és Irakon van. A PKK kiterjesztett jelenlétének tekintett szíriai kurdok jelentik a fő ellenséget, mivel gyakorlatilag teljes függetlenséget élvezve egy, az iraki kurdokéhoz hasonló félszuverén államot hoztak létre. Van egy óriási különbség azonban a szíriai és az iraki kurdok között: az előbbiek maguk sem szeretik a progresszív, baloldali PKK-t. Ankara szemében ezért sokkal fenyegetőbb jelenség a most már saját olajkutakkal rendelkező, az USA támogatását is élvező szíriai kurdok.

Ez magyarázza, hogy a török hadsereg miért Szíriában foglalt el területeket és nem Irakban.

A szíriai invázió az erdogani külpolitika újdonsága volt, a megelőző évtizedekben ilyen nem fordult elő, Ciprus kivételével, de ott törököket kellett megvédeni.

A török vezetés joggal tart attól, hogy egy szíriai kurd „kváziállam” a hátországa lehet a saját terroristáinak. Ha valamire számítani lehet a jövőben, az a szíriai beavatkozás folytatása, aminek azért van egy másik nagy politikai hozadéka is.

Innentől kezdve nem lesz diplomáciai megoldása a szíriai polgárháborúnak Törökország nélkül. És pont ez az, amit Erdogan szeret: egyenrangú partner lenni Moszkva és Washington mellett. A két nagyhatalom kénytelen lesz megkérdezni Ankarát is a folyamat végén, sőt ha sikert akarnak, akkor már az egyeztetésekbe is be kell majd vonniuk a török államfőt.

Barátokból ellenségek

A NATO kapcsán Törökországról mindig úgy beszéltünk mint a szövetség második legerőseb hadseregével rendelkező tagjáról. Ma inkább már azt kérdezzük:

hogyan lehet még a NATO tagja Törökország?

Megint csak a szíriai konfliktus volt az, ami szembeállította a török és a nyugati érdekeket egymással. Az USA és nyugati szövetségesei Bassár el-Aszad távozását és rezsimje bukását akarták. Ez kezdetben Ankarának is tetszett, ám mindenki másik helyi partneren keresztül képzelte el a váltást. Amikor pedig a szíriai kurdok lettek az USA fő partnerei az Iszlám Állam elleni harcban, az végképp megrontotta a kapcsolatokat.

IZMIR, TURKEY - MAY 10: Turkish warships salute people and the drill area after the Efes-2018 Combined Joint Live Fire Exercise in Izmir, Turkey on May 10, 2018. Evren Atalay / Anadolu Agency
Török hadihajók Izmirnél
Fotó: Evren Atalay / Anadolu Agency / AFP

Ha valahol jelentősége van a török demokrácia romlásának is, az épp ez a reláció. Az Európai Unió egyre inkább aggódva figyelte a helyi eseményeket, a jogállamiság és a sajtószabadság korlátozását. Amíg Washingtonnal elsősorban Szíria miatt romlottak meg a török kapcsolatok, addig Brüsszellel (és számos európai országgal) a demokrácia helyzete miatt.

Az évtizedek óta húzódó EU csatlakozási folyamat gyakorlatilag halott, a migránsválság során Európára eresztett egymillió menekült és gazdasági migráns pedig megkérdőjelezte a török szándékok valódiságát.

A választásokat követően ezek a konfliktusok fennmaradnak, sőt, talán ki is fognak éleződni. Az USA egyelőre nem tett le arról, hogy a szíriai kurdokat támogassa, ami a kétoldalú kapcsolatok romlásához vezet. Ez pedig a NATO-ban fog egyre több problémát okozni, amely bár igyekszik diplomatikusan kezelni a belső viszályokat, ez nem mindig sikerül. Érdekes módon nincs is olyan passzus az alapító okiratban, amelynek alapján ki lehetne zárni egy tagországot, azt pedig nehéz elképzelni, hogy Ankara kezdeményezi a kilépését.

Ellenségből barátok

A török külpolitika leglátványosabb fordulata az Oroszországgal való kapcsolatok erősítése volt. Ez valahol a fentiek után törvényszerű is, hiszen nagyhatalmi támogatókra minden regionális hatalomnak szüksége van. Az orosz-török közeledés talán a legbiztosabb jóslat a közeljövőre nézve. Olyan sok területen esnek egybe az érdekek, hogy a történelmi ellentéteket is félre fogják rakni a felek. A leglátványosabb együttállás megint csak Szíriában van, Ankara abban reménykedhet, hogy Moszkva nem fogja támogatni a szíriai kurdokat – főleg, ha azok az USA oldalán vannak.

Syrian-Kurdish Peshmerga fighters and members of the Rojava Forces Defence Units walk near the town of Faysh Khabur, which lies in Iraq's Kurdish autonomous region near the three-way border crossing between Iraq-Syria-Turkey on March 29, 2018. / AFP PHOTO / SAFIN HAMED
Kurd Peshmerga harcosok a szíriai határ közelében
Fotó: Safin Hamed / AFP

Gazdaságilag még fontosabb a török-orosz energetikai együttműködés, a Török Áramlat 2 vezetéket most húzzák át a Fekete-tengeren. Ha elkészül, az oroszok egyszerre tudják megkerülni Ukrajnát Németország és Törökország felé. Ez a projekt egyben megnyitja az utat ahhoz, hogy Magyarország és a balkáni országok révén ezen az úton is Európába érjen a gáz. Az Oroszország elleni EU-s szankciókból is sokat profitálnak a törökök, épp a mezőgazdasági áruk forgalmát sikerült növelni.

Az orosz kapcsolat persze épp a már emlegetett NATO-tagság miatt aggasztó. Hogyan lehet, hogy Ankara egyszerre vásárlója a szupermodern amerikai F-35-ös vadászbombázóknak és annak az orosz légvédelmi rakétarendszernek, amelyet ennek lelövésére (is) fejlesztettek ki? Valószínűleg sehogy – az amerikai törvényhozók most próbálják megvétózni az amerikai gépek eladását. Nehéz ennél furcsább fordulatokat elképzelni, de ezen a téren Erdogan új elnöksége alatt majd inkább az egyensúlyozás folyik azért, hogy Ankara mindenből a legtöbbet és a legjobbat tarthassa meg.

Kiemelt kép: Mustafa Kirazli/Getty Images

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.