Egészen ritka történelmi pillanat az, amikor élőben nézhetjük végig egy korábbi szuperhatalom szétesését. Ilyen volt, amikor a kilencvenes évek elején a Szovjetunió a világ egyik leghatalmasabb országából apró darabokra hullott, majd a helyét egy meggyengült, identitását vesztett ország és több kis független állam vette át.
Ez történik most Nagy-Britanniával is, csak itt egy kicsit tovább tartott a hatalom, és tovább tart a szétesés is.
A XX. század elején Nagy-Britannia olyan hatalmas volt, hogy azt mai ésszel felfogni is nehéz. A Brit Birodalom uralma több 400 millió emberre terjedt ki közvetlenül, és a világ területének egynegyede tartozott közvetlen brit fennhatóság alá. Elég sokat elmond, ha egy birodalmat azzal csúfolnak, hogy soha nem megy le benne a nap.
Persze a Brit Birodalom nem hirtelen lett gyenge. Létezik egy elég népszerű értelmezés, amely szerint Winston Churchill legkomolyabb politikai teljesítménye az volt, hogy a második világháború jaltai találkozóján úgy tudott tenni, mintha a buli nem csak Rooseveltről és Sztálinról, hanem a brit miniszterelnökről is szólt volna. De a britek ekkor már nagyon messze voltak attól a birodalomtól, amit Amerikától Indiáig féltek, és ami Kínára is rá tudta erőszakolni az akaratát, ha úgy tartotta kedve.
Az utolsó kapcsolja le
A birodalom jelképes villanyleoltása mindenképp az 50. cikkely elindítása lesz. Theresa May miniszterelnök az eddigi információk szerint a héten tervezi ezt meglépni. A levél elküldésével a Brexit tényleg valósággá válna, Nagy-Britannia pedig két éven belül kilépne az Európai Unióból.
A népszavazáson Anglia és Wales túlnyomórészt a kilépés mellett szavazott, de Skóciában és Észak-Írországban azért más a helyzet. Mindkét helyen a maradásra szavazók voltak többségben.
A két ország közül most Skóciában a bonyolultabb a helyzet. 2014-ben a skótok már szavazhattak arról, hogy függetlenné váljanak-e Nagy-Britanniától. Akkor a maradás mellett döntöttek, de könnyen lehet, hogy ez ma nem így lenne. Főleg azért, mert a maradás egyik legfontosabb érve az volt, hogy a független Skócia nem lenne automatikusan tagja az Európai Uniónak, és nem is biztos, hogy a jelenlegi állapotában felvennék oda. Ez az érv sokat vesztett a vonzerejéből, miután az angolok úgy döntöttek, hogy ők maguk lépnek ki az EU-ból.
Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere már a Brexit-szavazás másnapján bejelentette, hogy új népszavazást akar a függetlenségről. Akkor erre még nem nagyon tudott senki reagálni, a brit kormány ugyanis épp válságban volt David Cameron lemondása után. Theresa May, aki végül megnyerte a konzervatív párt miniszterelnök-castingját, elutasította Sturgeon kérését, mert szerinte “ennek most nincs itt az ideje”.
Egy darabig még mindenki abban bízott, hogy Nagy-Britannia a sok beszéd ellenére mégsem fogja otthagyni az uniót. De amikor a brit parlament is jóváhagyta a kilépést, May pedig bejelentette, hogy csütörtökön elküldi a hivatalos levelet Brüsszelbe, Sturgeon újra egyre határozottabb lett. A skótok nem akarnak engedni az újabb szavazásból.
Érvek és ellenérvek
May érvei pedig most messze nem olyan erősek, mint eddig voltak. A miniszterelnök hétfőn épp Skóciában van, ahol a népszavazás elutasítása óta először találkozik Sturgeonnal. Azzal próbálja meggyőzni a skótokat, hogy Nagy-Britannia országai együtt megállíthatatlan erőt jelentenek. De ez most kevésbé hangzik megnyerően, mint az, hogy Skócia akár az Európai Unió tagja is maradhat, ha függetlenné válik.
Észak-Írországban hasonló a helyzet. Martin McGuinness halála után már írtunk arról, hogy az ír függetlenségi küzdelem olyan eredményeket ért el az elmúlt évszázadban, amelyeket világhatalmakkal szemben kis országok nem nagyon szoktak. Március elején tartottak Észak-Írországban választásokat, ahol a Sinn Féin, az IRA politikai szárnya az eddigi legjobb eredményét érte el. Csak egyetlen mandátummal szereztek kevesebbet, mint a Nagy-Britannia-párti unionisták.
Mivel Észak-Írország is az EU-ban maradás mellett szavazott, a Sinn Féin áttörése után egyre erősebbek lettek azok a hangok, amelyek függetlenné szeretnének válni Nagy-Britanniától. Főleg, hogy jelenleg még a britpárti unionisták se nagyon tudják megmondani, miért is lenne fontos, hogy Észak-Írország Nagy-Britannia része maradjon.
Sean Crowe, a Sinn Fein egyik szóvivője már közölte is, hogy minél hamarabb szeretnének szavazni a függetlenségről és a határokról. Ha pedig lesz népszavazás, és az észak-írek úgy döntenek, hogy elszakadnak Nagy-Britanniától, megvalósulhat az ír katolikusok álma, és létrejöhet a független, 32 megyéből álló, ír nyelvű köztársaság. Azzal a különbséggel, hogy írül már olyan nagyon senki nem beszél.
Ír álom
De ha most nem is lesz népszavazás Észak-Írországban, az idő nem a briteknek dolgozik. Ugyan Ulster környékén az 1600-as évek óta a britekkel szimpatizáló protestánsok vannak többségben, ez nem sokáig lesz így. A 44 év alatti észak-írek között már most többségben vannak a hagyományosan függetlenségpárti katolikusok, és a következő tíz évben a teljes népességben is beelőzhetik a protestánsokat.
Ahogy telik az idő, egyre kevesebben lesznek, akik Nagy-Britannia mellett szavaznának. Ezt a folyamatot pedig csak erősíti, hogy a fiatalok jellemzően nemmel szavaztak a kilépésre, nemcsak Észak-Írországban és Skóciában, de még Angliában is.
A Brit Birodalom elkezdte magára zárni az ajtót, de még pár évig tarthat, mire végleg be is csukja.
