Nagy dologként értékelték sokan, hogy nemrég egy asztalhoz ültek az oroszok és az amerikaiak megvitatni Szíria nagy kérdéseit. Ennél az asztalnál merész döntés született: tűzszünet kell a polgárháborúban, hogy a humanitárius segélyeket eljuttassák a kivérzett-kiéhezett lakosságnak. Többé-kevésbé be is állt a tűzszünet múlt hétfőn, elindult egy 31 kamionból álló ENSZ-segélyszállítmány Aleppóba, hogy több tonna ellátmánnyal (ruhák, gyermektápszerek, egyebek) megsegítse a nélkülözőket és az ostromlott városokban ragadtakat. Azonban nemsokkal ezt követően
A Telegraph pár napja a nemzetközi koalíció tisztviselőire hivatkozva azt írta, az oroszok bosszúból lőhették ki a konvojt, miután 62 kormánypárti szír katona meghalt egy – amúgy meglehetősen furcsa – amerikai légitámadásban Deir el-Zórnál még szombaton.
Sok a gyanús bizonyíték
A konvoj sorsát a BBC vázolta fel: eszerint hétfő délután érte el Urum el-Kubra városát, már a felkelők uralta területen, Aleppótól nyugatra. Itt akarták kirakodni a szállítmányt egy raktárba, majd elosztani azt 78 ezer ember között. Este 7 után 10 perccel kezdődött, és három órán át tartott a támadás, épp kirakodás közben.
Ammar el-Szalmo, a Szír Polgári Védelem önkéntese is ott volt, szerinte köztudomású, hogy ez egy a Vörös Félhold segélyszervezetnek fenntartott raktár, itt nincs katonai bázis. Elmondása szerint a támadás előtt helikoptereket hallottak közeledni, és a támadás után akkora volt a kár és a tűz, hogy csak hajnalra tudták az elhunytakat kihúzni a törmelékek alól. A 31-ből 18 kamion megsemmisült, a raktár is károkat szenvedett.
Egyből megkezdődött a mutogatás, az USA szerint mivel az oroszok aktívak a térségben, a felkelőknek pedig nincs légi erejük, vagy ők tették ezt, vagy Basar el-Aszad helikopterei. Később a New Yorkban tartózkodó brit külügyminiszter, Boris Johnson arra utalgatott, hogy a szír erőknek nincs éjjeli csapásmérő képességük, szóval lehet tippelni, ki a tettes. Az amerikaiak pedig két orosz Szu-24-es gépet észleltek a légtérben, ezek inkább képesek ilyen tűpontos bombázásra, mint a szírek gépei. A Foreign Policy – a gyenge amerikai kiállást kárhoztató – cikkében egy orosz bomba szilánkjairól is ír.
Miközben az ENSZ inkább eltolta magától a felelősség kérdését, és pár napra felfüggesztette a segélyek szállítását, az oroszok se késlekedtek a válasszal. Először azt mondták, nem látszanak a bombakráterek, egy légitámadás nem ilyen károkat okozott volna (bár ennek sok felvétel ellentmond) és eleve felháborító a feltételezés. Aztán az jött be a képbe szerdán, hogy két amerikai vagy szövetséges drón repült ekkoriban a környéken. Az oroszok egy saját drónfelvételt is mutattak a később segélykonvojról, még 6,5 kilométerrel a támadás előtt, szerintük ezen meg az látszik, hogy a felkelők fegyveresei kísérték a konvojt egy vontatható löveggel.
Az amerikaiak amúgy elismerték a drón berepülését az incirliki, törökországi légibázisról, de az csak megfigyelt szerintük, és nem is tartózkodott sokáig (fél óra) a bombázás környékén. Az USA a múlt szombati Deir el-Zór-i légitámadásban is tagadja a szándékosságát, szerintük megadták előre az oroszoknak a koordinátákat, ahol az Iszlám Állam harcosai vannak, az oroszok pedig nem szóltak, hogy ott kormányerők tartózkodnak.
Még Ban is kibukott
Mindenesetre a konvojos esemény annyira súlyos volt, hogy az ENSZ-főtitkár Ban Kimun dühödten rontott az oroszoknak, Stephen O’Brien, az ENSZ segélyezési koordinátora pedig így fakadt ki:
Tisztázzuk: ha ezt az érzéketlen támadást a segélymunkások szándékos célbavételének találnák, az háborús bűncselekmény lenne.
Még le se ültek a konvojpusztítás okozta hullámok, már be is ütött a következő véres támadás: egy kórházat bombáztak törmelékké Aleppó mellett, Han Tumanban. Kilenc iszlamista felkelő és négy egészségügyis is meghalt a támadásban. Ez azért jelentős, mert az oroszokat és a szír kormányt régóta érik vádak, hogy módszeresen lerombolták az aleppói egészségügyi intézményeket. Ráadásul, ez most már egyértelműen a rövid életű tűzszünet végét jelenti.
John Kerry amerikai külügyminiszter nemrég kijelentette, ez az utolsó esély arra, hogy tető alá hozzanak egy tűzszünetet és véget vessenek a vérontásnak. Már másnap úgy tűnt, ebből nem lesz semmi, például szerdán példátlanul intenzív légitámadás érte a félig a felkelők kezén lévő Aleppót, Kerry pedig dühödten terelte a kudarcos tárgyalások felelősségét a szírekre és oroszokra. Az oroszok persze tompítanák a gyanús helyzetet, a belaruszokkal közösen 23 tonnás segélyszállítmányt indítottak útnak Aleppóba.
A diplomácia terén azonban változatlanul elbeszélnek egymás mellett a felek. Az amerikaiak tűzszünetet akarnak, ami nem vonatkozik az Iszlám Államra és az al-Káida fiók Dzsabhat Fateh el-Samra (a korábbi al-Nuszra Frontra), míg az oroszok egy csomó felkelőcsoportot kivennének a tűzszünet hatálya alól. A szír kormány meg nem szórakozik a finomságokkal, mondván ők terroristák tízezrei ellen harcolnak. Az egyetlen dolog, ami reményre adhat tehát okot, hogy a felszínen megjelenő feszültségek ellenére csak leül tárgyalni egymással Oroszország és az Egyesült Államok, és remélhetőleg egyre több tűzszünetet, aztán egy békeszerződést is kiizzadnak magukból.
