A svédek egy emberként rémültek halálra a menekültektől

Svédország Európa egyik legliberálisabb állama, mégis úgy tűnik, sikerült kihozni belőlük az idegengyűlöletet. A Gatestone Institute nevű, kevéssé ismert, de annál iszlám-ellenesebb New York-i kutatóintézet kikérte azokat a leveleket, amiket az állampolgárok a svéd miniszterelnöknek írtak. Ezt egyébként a svéd törvények szerint bárki megteheti, anélkül, hogy igazolnia kellene, ki ő, és mit akar kezdeni a levelekkel.

A levelek pedig pont olyanok, mint amilyennek minden miniszterelnök levelesládáját képzeljük a menekültválság közepén. Egy csomó indulatos levélből az derül ki, a svédek úgy érzik, a jóléti állam cserbenhagyta őket, de a menekülteket még mindig támogatja.

Nincsenek lakások, nincs munka, nem tudunk fegyver nélkül lemenni bevásárolni. Idejönnek ezek a nem-európai férfiak, megerőszakolják a nőinket és a lányokat, majd azt mondják, hogy ők fiatalkorúként kérnek menedékjogot, pedig látványosan felnőtt emberek.

Írja például Laila a miniszterelnöknek.

Ahelyett, hogy gyertyás felvonulásokat tartunk a rasszizmus ellen, olyan miniszterelnökre lenne szükségünk, aki tesz valamit az erőszak ellen. Egyesíteni kellene az embereket, nem rasszizmussal dobálózni.

Vélekedik levelében Anders.

Komolyan, úgy érzem, hogy a politikusok nem is látják a problémát. Senki nincs a kormányban, aki tudná, milyen a valódi élet Svédországban.

Revansol Laila a miniszterelnök válaszára. A fenti idézetekből is kiderül, hogy a svéd miniszterelnökkel levelező állampolgárok csak kicsivel visszafogottabbak, mint azok a kommentelők, akik hamarosan megjelennek itt lent, a cikk alatt.

Gyilkosság az Ikeaban

A Gatestone szerint az borította ki a svédeket, hogy augusztus elején egy eritreai férfi – miután visszautasították a menedékkérelmét – halálra késelt egy nőt és a fiát egy Ikeában. Ennél gyakorlatilag nincsen durvább bűn Svédországban, az egész világ fel is kapta rá a fejét. Tovább fokozta az indulatokat, hogy a miniszterelnök, Stefan Löfven konkrétan nem szólalt meg.

A gyilkosság feltépte a sebeket a menekültek befogadásával kapcsolatban. És Magyarországgal ellentétben Svédországnak tényleg vannak sebei. Az országban körülbelül annyian laknak, mint nálunk, a hatalmas különbség, hogy amíg rajtunk csak áthaladtak a menekültek – most már azt sem teszik -, Svédországban le is szeretnének telepedni.

Csak idén kétszázezer menekült érkezhet, ezzel pedig Svédország fogadja be a legtöbb, egy főre jutó menekültet Európában.

Elkerülhetetlen, hogy ebből konfliktus legyen.

Főleg úgy, hogy a svédek emberségesen is bánnak a menekültekkel. Nem csak most, évtizedek óta liberális és befogadó a svéd állam a politikai és egyéb menedékkérőkkel. Még azokat az amerikaiakat is befogadták, akik nem voltak hajlandóak bevonulni, hogy háborúzzanak Vietnamban.

A svéd fiataloknak viszont elegük lett ebből a nyitottságból, ami nem meglepő módon a szélsőjobbnak kedvezett igazán. A Svéd Demokraták mára a harmadik legnagyobb párt az országban, de az például még a szintén bevándorlásellenes Jobbiktól is elképzelhetetlen lenne, hogy nekiálljanak menekülttáborokat gyújtogatni. A svéd demokraták ezt teszik.

Nincs lakás

És – ahogy korábban említettem – tényleg komoly problémáik vannak. A svéd törvények gyakorlatilag kötelezővé teszik, hogy ha egy fiatalkorú menedékjogot kapott, akkor a családja is az országba jöhessen. Emiatt tömegével érkeznek az egészen fiatal gyerekek, hogy itt kérjenek menedékjogot.

A svéd kormány pedig segít letelepedni a menekülteknek. Közben viszont van egy elég durva lakáskrízis az országban. Annyira szigorúak a lakásbérleti és ingatlanépítési szabályok, hogy a nagyobb városokban elfogytak a lakások. Így csak nagyon nehezen, vagy nagyon drágán lehet albérlethez, vagy akár lakáshoz jutni, miközben a svédek azt látják, hogy a menekülteknek a kormány megteremti a lehetőséget a lakhatásra.

Meddig feszülhet?

A Gatestone leveleiből az is kiderül, hogy a svédeknek az is szúrja a szemét, hogy a menekültek gyakorlatilag ingyen mehetnek fogorvoshoz, miközben nekik vagyonokat kell érte kifizetni.

A fogorvosi szolgáltatás árán vitatkozni pedig annyira európai dolog, hogy annál durvábbat el sem tudunk képzelni.

Svédországban most kiderülhet, hogy mi az ára az emberségnek, és meddig lehet egy társadalmat arra biztatni, hogy legyen befogadó az elesettekkel.

Könnyű akkor liberálisnak és nyitottnak lenni, amikor jól mennek a dolgok és kevesen jönnek. Sokkal nehezebb akkor, amikor nekünk is vannak problémáink.