Kemény hangú publicisztikát közölt a Guardian csütörtökön Cas Mudde professzor, az amerikai Georgiai Egyetem oktatójától Orbán Viktor rendszeréről. A “Magyar miniszterelnök ‘vérfolyós’ beszédet mondott… és senkit sem érdekel” című cikk a berlini fal leomlásával indít, amikor még képtelenség volt az is, hogy radikális pártok a parlamentekbe kerüljenek. Manapság már Finnországtól Görögországig szélsőséges erők vezetik az államokat.
A szélsőséges pártokat negyedszázada tanulmányozó Mudde szerint még mindig nem túl erősek a szélsőjobbos pártok. Szerinte túl sokat pampog a sajtó a kisebb szélsőjobbos csoportokon, mint a német Pegida vagy a neonácik akármelyik országból. Eközben ott van Magyarország, amivel kapcsolatban folyton a Jobbikkal riogat mindenki, miközben a kormányzó Fidesz sokkal durvább diskurzust folytat. Orbán Vitkort a szerző nem tekinti radikálisnak (bár hozzáteszi, nem tudni, hol tart most az ideológiája annyi váltás után), de a párt hangnemét már a radikálisokéra jellemző tulajdonságok fémjelzik.
Orbán beszél Bálványoson
Megemlíti a kettős állampolgárság intézményét, amivel a trianoni határokat gyakorlatilag újraértelmezte a kormány. Ehhez jön az autoriter hozzáállás, a média és az ellenségesnek tartott civilszervezetek megfélemlítése, a populizmus és a balliberális-EU-s összeesküvés-elméletek újra és újra emlegetése. Aztán jött a Charlie Hebdo elleni támadást követő nagy párizsi politikusi felvonulás, amikor minden európai vezető kiállt a véleményszabadság mellett. Eközben Orbán a xenofóbiára játszott rá, a bevándorlók ellen kezdett beszélni.
Aztán a bálványosi szabadegyetemen jött a mostani beszéde, amiben az európai értékek és nemzetek eltűnéséről beszél. Na meg arról, hogy Magyarországot a magyaroknak kell megőrizni. Párhuzamba állítja ezzel Enoch Powell korábbi tory képviselő 1968-as beszédét, amiben vérfürdőt emlegetett, ha Nagy-Britannia beengedi a feketéket az országba. De Powell nem volt hatalmon, sőt, beszéde után el is tűnt a süllyesztőben, miközben Orbán egy országot vezethet.
Csak ekkor tér ki Mudde a nemzeti konzultáció bohóckodására, a menekültellenes plakátkampányra és a felhúzandó biztonsági határzárra – 25 évvel a vasfüggöny leomlása után. Szerinte a legszomorúbb inkább az Európai Unió hallgatása, ami maximum a médiaszabadság vagy a bankok miatt emelt szót, illetve az Egyesült Államok csendessége, ami inkább a Jobbik és az antiszemitizmus miatt aggódik. “Itt az idő a prioritások váltására” – zárja publicisztikáját Mudde.
