David Cameron már jóval a kampány előtt beígérte a 2017-es, úgynevezett in/out népszavazást, amelyben a britek arról döntenek majd, akarják-e az Európai Unión belül folytatni.
Most, hogy a konzervatívokat nagy többséggel újraválasztották, ígéretét Cameron kénytelen is lesz betartani, és ez cseppet sem kockázatmentes.
Mert bár a Toryk a mai napig azt hangsúlyozzák, szeretnék, ha az ország az unióban maradna, és ezért mindent megtesznek majd, a konzervatívok immár nem liberális koalícióban kormányoznak, hanem önállóan. Elemzők szerint ezért egy jóval jobboldalibb politikára kell számítani a következő években, ráadásul Cameron kénytelen lesz meghallani a pártjából érkező szélsőséges, és mélyen euszkeptikus hangokat is, ellenkező esetben könnyen elvesztheti párttársai támogatását, egyebek mellett az unióban maradásért folytatott harcban.
A világ szeme tehát Cameronon. Akinek a mézesmadzagként a választók előtt elhúzott referendum előtt, másik ígéretéhez híven újra kell tárgyalnia Nagy-Britannia EU-s tagságának feltételeit is. Ennek része pedig egy jóval szigorúbb és keményebb bevándorlás-politika.
David Cameron
Fotó: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth
Korábban a Hír24 Angliai Magyarok oldala is beszámolt arról, hogy a brit miniszterelnök egyebek mellett megreformálná a segélyezési rendszert – annak megnyirbálásával csökkentené a Nagy-Britanniába érkező uniós bevándorlók számát. Emellett az unión belüli szabad munkavállalást is szigorúbban szabályozná.
De vajon hogyan érintheti ez a már kinn élő magyarokat? Lehet-e visszamenőleges hatálya az intézkedéseknek? És mi van, ha az uniós tárgyalások nem járnak sikerrel, és a britek többsége ezután is nemmel szavaz a tagságra? Mi lesz például azokkal a családokkal, ahol az egyik szülő magyar, de a gyermekek már brit állampolgárok? Bár nehezen elképzelhetők igazán drasztikus intézkedések, a tervezett új szabályozások részleteiről és egy esetleges uniós kilépés következményeiről egyelőre keveset tudni.
Arra voltunk kíváncsiak, mit szólnak a választási eredményekhez, és mennyire látják bizonytalannak a jövőt a kinn élő magyarok.
A Londonban szabadúszó programozóként dolgozó Velykovits Zsolt végig követte a politikai kampányt, és tájékozódott a pártok, így a konzervatívok bevándorlás-politikájáról is.
„Biztosan furán hangzik, de bevándorlóként is részben egyetértek az új szabályozások bevezetésével. Valljuk be, nem sok olyan ország van, amelyik azt szeretné, ha emberek százezrei az azonnali támogatás és segély reményében, minimális nyelvtudás, képzettség és anyagi háttér nélkül költöznének és rendezkednének be náluk.”
Zsolt 39 éves és 2007 óta él az Egyesült Királyságban. Először ő jött, majd a felesége is követte. Azt mondja, gyermekkori vágya volt, hogy kipróbálja magát külföldön, de anyagi okai is voltak a költözésnek. Szerinte Angliában hamar el lehet helyezkedni, ha valaki valóban dolgozni jön ide, és nem a segélyekért.
„Akkoriban az IT szektorban nagyon könnyű volt munkát találni. Nekem interjúkkal együtt 6 nap kellett ahhoz, hogy kezemhez kapjam első angliai szerződésemet. Sosem vettem igénybe Angliában semmilyen segélyt, illetve szociális támogatást, és a jövőben sem tervezem. Én úgy gondolom, hogy ha egy ember beszeli az ország nyelvét, és van egy piacképes végzettsége, és még ehhez hajlandó keményen is dolgozni, akkor előbb-utóbb sikerül munkát találnia, még itt Londonban is, ahol egy adott állasra nagyságrendekkel többen jelentkeznek, mint mondjuk Magyarországon, vagy éppen Lengyelországban.”
Zsoltnak és feleségének Angliában két gyermeke született
A konzervatívok tervezett reformjaival azért is ért egyet, mert szerinte a rendszerrel visszaélők rossz hírét keltik a becsületes bevándorlóknak.
„Én mindig megpróbálom a tőlem telhető legtöbbet nyújtani, azért a pénzért, amit egy idegen országtól kapok, és elég vacakul esik, amikor azt hallom, hogy xy bevándorló ismét visszaélt a szociális támogatásokkal, vagy éppen abból él, hogy másik országban élő gyermeke nevére vesz fel támogatást, amit őszintén szólva nem is értek, hogy lehetséges ez egy olyan országban, mint Nagy-Britannia. A lényeg, hogy ezáltal egy kalap alá veszik azokat, akik kemény munkával próbálnak érvényesülni azokkal, akik a szociális háló kihasználásával próbálnak munka nélkül megélni.”
Az étteremben dolgozó Hoffmann Zsuzsa szintén követte a választásokat. Szerinte a konzervatívok ígéreteinek egy részét a szavazók megnyerése motiválta.
„Vannak benne pontok, melyekről azt gondolom, hogy választási fogás volt, a tömeg megnyerése érdekében. A többi párt programjában is voltak hasonlok, de mikor egyenként kellett a tömeg kérdéseire válaszolniuk, Cameron határozottabb volt, és jobban megállta a helyét. Még ha magára a kérdésre olykor nem is adott konkrét választ, dehát nem mindenki lát át a ködön.”
A 2004 óta Nagy-Britanniában élő nő szerint egyelőre bizonytalan, mi lesz az uniós munkavállalók sorsa most, hogy a konzervatívok nyertek.
„Ez az a kérdés , amelyre senki sem tud választ adni. Viszont nem hiszem, hogy tartanunk kellene attól, hogy kiebrudalnának bennünket innen, elvégre a külföldi munkaerő Anglia mozgató rugója. Cameron tudja, hogy mennyi adót gyűjt be az államnak azzal, hogy itt vagyunk. Aki itt van, az már itt is marad, ha legálisan dolgozik. Viszont kicsit felháborít, hogy választási fogasnak tette ki a bevándorlás kérdését, amikor évekkel ezelőtt tárt karokkal vártak bennünket. Sokan vagyunk!!!! Lehet, de ezen az első években is gondolkozhattak volna, mikor még annyira akartak bennünket. Beleértve minden nemzetiséget, nem csak az EU – s tagországokból idevándorló külföldieket.”
Zsuzsanna és családja rendszeresen kap családi pótlékot, ahogy ő fogalmaz, azt, ami Angliában mindenkinek jár. A segélyek tervezett megnyirbálásáról kettős a véleménye.
„Valamilyen szinten tényleg át kell alakítani a segélyezési rendszerét Angliának, hogy az kapja, aki tényleg rászorul. Sajnos vannak olyanok, akik kihasználták a rendszer hiányosságait, beleértve az angolokat is, es ürítik vele az államkasszát érthetetlenül. Land Rover, 1.5 milliós ház, és kéri a child tax creditet, meg meg is kapja, ne már! A másik oldalról nézve pedig mások élősködése miatt azok is nehezen jutnak hozzá, akik tényleg rá vannak szorulva. Például van olyan család, ahol anyuka egyedül neveli egy szem gyermekét, mert apuci kisétált az ajtón, ráhagyva számlákat, házat, meg minden gondot, és az állam azt mondja, hogy ha nem dolgozik minimum 16 órát, akkor nem támogatja. Persze azért, mert nem akarják, hogy xyz idejöjjön mondjuk Franciaországból, és egyből segélyt kérjen. De ütköznek az érdekek. Az sem fogja kapni, akinek nagyon kellene.”
Varju Évát, aki két éve dolgozik az Egyesült Királyságban ápoló gondozóként, és akinek történetéről korábban a Hír24 Angliai Magyarok oldalán már beszámoltunk, nem lepte meg a választási eredmény.
„Várható volt, erre számítottam, bár London a Munkáspártra szavazott, hiszen a Munkáspárt az egyetlen komoly párt, ami kizárólag az EU-n kívüli bevándorlók számát korlátozná, az EU polgárait megillető alapjogokat nem.”
Éva szerint sem normális, ha valaki csak segélyből akar élni, és ő nem is kért semmilyen támogatást, mióta kinn él.
„Nem vettem igénybe semmilyen segélyt és szerintem sem normális, hogy sokan abból élnek, holott dolgozhatnának is, hiszen itt, aki dolgozik, azt meg is fizetik, és a járulékok is messze kedvezőbbek, mint otthon.”
Éva 2013-ban azért jött ki, mert már nem bírta otthoni vállalkozásának adóterheit fizetni, és korábban fia, Varju Tamás is Angliába emigrált.
Tamás már hat éve van kinn, és jelenleg konyhafőnök-helyettesként dolgozik egy úgynevezett gastro pubban.
„Az ittlétem oka elég prózai, itt ismertem meg a barátnőmet, aki szintén magyar, és egyszerűen vele szerettem volna lenni. Azt hiszem az idő azóta igazolta ezen döntésemet, hiszen tavaly szeptemberben összeházasodtunk, szóval nyugodtan mondhatom, hogy jó döntést hoztam anno, pedig londoni magyarként sokan és sokféleképpen próbálták már otthonról megideologizálni az ittlétemet; voltam már a gazdasági menekülttől, a hazaárulón át a kalandvágyó ifjúságig minden…”
A 31 éves fiatalember is követte a brit választásokat, és nem lepte meg a konzervatívok győzelme, habár szorosabb eredményre számított. Szerinte azért biztosan lesz különbség a Toryk ígért és ténylegesen megvalósuló bevándorlás-politikája között.
„Számos aktuálpolitikai és világpolitikai, közéleti esemény befolyásolta a közhangulatot az elmúlt években minden országban, így Nagy-Britanniában is megvoltak, illetve megvannak azok a hangok, amelyek igyekeztek ezeket az eseményeket a saját céljaikra felhasználni. A közös pont bennük általában az idegen- vagy bevándorló ellenesség volt, bár voltak, akik ennél tovább merészkedtek, és egyenesen konkrét nép- vagy vallási csoportokat okoltak bizonyos vélt vagy valós belső problémákért. A konzervatívok sem tettek másként; egyszerűen csak meglovagolták az aktuális közhangulatot (mégha finoman is), és felépítették rá a kampányuk jelentős részét. Mindezzel együtt én azt gondolom, hogy aki ténylegesen munkát vállalni jött ide, dolgozik és adót fizet, arra szüksége van ennek az országnak is, és ezt a konzervatívok is nagyon jól tudják. Így szerintem az itteni dolgozó és adófizető (kvázi GDP-termelő) uniós vagy bármilyen munkavállalóknak a jövőben sincs mitől tartaniuk.”
Tamás saját bevallása szerint soha nem vett igénybe semmilyen segélyt Nagy-Britanniában, és a rendszer szigorításával is nagyon egyetért a visszaélések felszámolása érdekében. A várható EU-s népszavazást alapvetően csak kampányfogásnak tartja, bár szerinte az rejt veszélyeket magában.
„A probléma az, hogy bár szerintem kezdetben Cameronék sem gondolták komolyan, a kormány következetes kommunikációja és kampánya miatt most már kénytelenek lesznek megtartani a beígért népszavazást. Viszont a jelenleg uralkodó közhangulat miatt van rá esély, hogy a britek meg is szavazzák a kilépést, amit maguk a konzervatívok sem igazán szeretnének. Gyakorlatilag a saját kampányuk csapdájába estek. Akárhogy is, amennyire én tudom, az EU-ból való kilépés egy hosszú procedúra, nem fog egyik napról a másikra megtörténni, leginkább évek kérdése. Igazából senkinek sem áll érdekében, és még az sem biztos, hogy lesz szavazás, illetve, ha lesz is, kérdéses az eredmény.”
Arra a felvetésre, hogy félnek-e attól, hogy esetleg a népszavazás után menniük kell, interjúalanyaink optimista válaszokat adtak.
„Jós nem vagyok, de szerintem a britek maradnak az unióban, addig még van 2 év, szóval át lehet gondolni. Azt a tervet nem ismerem mi a szándékuk a kilépés után, tudom, hogy az Egyesült Királyság befizető ország, de van ebből haszna is jócskán. Kérdés, az egyszerű emberek hogy találják” – fejtegeti Éva. „Nincs bennem félelem még, ha kilépnek irány egy másik ország, sok helyen beszélik az angolt, és nekem Franciaország az álom úgyis. :-)”
Zsuzsanna sem aggódik nagyon.
„Ahogy már korábban is említettem, nem dobhat csak úgy ki bennünket Cameron. Mindenki, aki már itt van, hivatalosan van kint. Sokan családdal telepedtek le itt. Nem hiszem, hogy ez a kint élőkre nagy hatást gyakorolna. Az újonnan érkezőkkel szemben fog szerintem alapvető kritériumokat szabni… A nyelv alapszintű tudása és elképzelhető, hogy a munkáltatótól igazolás, illetve állásajánlat, meghívó levél lesz a kritérium, mint régen.”
Persze ez egyelőre mind találgatás. Zsolt abban reménykedik, hogy a brit szavazók kétszer is meggondolják azt, mire mondanak igent vagy nemet, hiszen nemcsak az uniónak van szüksége Angliára, hanem fordítva is. Ahogy fogalmaz, a szigetország gazdasága a bevándorlók nélkül most nem ott tartana, ahol tart.
„Nem hiszem, hogy Anglia, illetve az angol állampolgárok valóban ki szeretnének lépni az Európai Unióból. Én ezt inkább a pártok által tudatosan életben tartott hangulatkeltésnek látom. Ha elkezdik elemezni, hogy miképpen alakulna Anglia sorsa az Európai Unión kívül, és ez miként hat ki a hétköznapi emberek életére, akkor valószínűleg mindenki meg fogja gondolni, hogy kilépjen-e ebből a se veled – se nélküled kapcsolatból. Úgy gondolom, hogy amennyiben Nagy-Britannia úgy dönt, hogy mégis kilép, saját józan paraszti eszére hallgatva nem fogja azokat az embereket elengedni, akik hasznot hoznak az országnak. Ha mégis mennünk kell, akkor állok elébe az új kihívásnak!”
Tamás sem fél a jövőtől. Ahogy fogalmaz, adófizetőkre és képzett munkaerőre minden országnak szüksége van, és ők ennek maradéktalanul megfelelnek.
„Ha minden jól megy, jövőre befejezem a tanulmányaimat az egyik itteni egyetemen, ami egy a szakmámhoz szorosan kötődő végzettséget ad majd, mellyel további távlatok nyílnak majd meg előttem, így abszolút derűsen látom a jövőt. Attól egyáltalán nem félek, hogy úgymond, “kiebrudalnak” az országból, de a feleségemmel már korábban megbeszéltük, hogy London valószínűleg nem az utolsó állomás az életünkben. Mert bár jól érezzük itt magunkat, “világpolgárként” annyi patriotizmust azért megengedhetünk magunknak, hogy magyarnak születtünk, magyarként nőttünk fel, és hiába élünk itt én hatodik, ő hetedik éve, amíg magyarul imádkozunk és magyarul káromkodunk, addig tudjuk, hogy magyarok vagyunk akárhol is “áldjon vagy verjen sors keze”…:-) ”
