Nagy várakozás előzte meg a görög kormányfő, Alekszisz Ciprasz szerdai moszkvai látogatását. Athén súlyos pénzügyi gondokkal küzd, a ma lejáró csaknem félmilliárd eurós tartozásukat még ki tudják fizetni a Nemzetközi Valutaalapnak, és még a jövő héten esedékes, mintegy 700 millió eurós adósságtörlesztésre is lesz pénz, de a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket már nem biztos, hogy tudják folyósítani. Az Uniótól egyelőre nem számíthatnak segítségre. A Görögországot hitelező trojka (az IMF, az EU és az EKB) Augusztus óta nem hajlandó kifizetni a hitelprogramban bennragadt mintegy 7 milliárd eurót, miután a megszorítás-ellenes, ex-kommunista és szélsőjobboldali politikusokból álló görög kormánykoalíció még nem állt elő olyan reformprogrammal, ami elfogadható az euroövezeti pénzügyminisztereknek.
Alekszisz Ciprasz és Vlagyimir Putyin
Fotó: MTI/AP/Pool/Alekszandr Zemljianyicsenko
Minden jel arra mutatott tehát, hogy a radikális baloldali kormányfő kölcsönkérni megy Vlagyimir Putyinhoz.
Hogy Alekszisz Ciprasz valóban bízott-e abban, hogy Putyin megnyitja a pénzcsapot, nem tudni, az orosz elnök mindenesetre a találkozó utáni sajtótájékoztatón egyértelműen kizárta ennek a lehetőségét. Az olajárzuhanás miatt kieső bevételek, a rubelválság és a nyugati szankciók megroppantották az orosz gazdaságot. A Kreml kénytelen felélni tartalékait, hogy fedezni tudja a közkiadásokat, a nehéz időkre létrehozott 85 milliárd dollár értékű stabilitási alapból vészesen fogy a pénz, az év végéig akár a 80 százalékát is elkölthetik a gazdaság támogatására.
Putyin tehát nem volt olyan helyzetben, hogy nagy ígéreteket tegyen. Csak arra tett óvatos célzást, hogy a jövőben szívesen beszállnak nagy energetikai projektek finanszírozásába, mint például a tervezett „Török Áramlat” fantázianevű gázvezeték, amit a bedőlt Déli Áramlat alternatívájának szánnak Moszkvában. (A projektnek egyébként a magyar kormány is lelkes támogatója, épp a héten írt alá Szijjártó Péter a görög, török, szerb és macedón kollégájával egy erről szóló nyilatkozatot.)
Ciprasznak még annyit sem sikerült elérnie, hogy Oroszország feloldja a görög gyümölcstermesztőket is sújtó embargót, amit az uniós szankciókra válaszul vezetett be Putyin. Kézzelfogható gazdasági eredménye tehát nem volt a kormányfő moszkvai útjának, szimbolikus jelentősige viszont annál inkább.
Ciprasz az Európai Uniónak, de elsősorban Angela Merkel kancellárnak akart üzenni: ha tovább keménykednek a hiteltárgyalásokon, Budapest után Athén is Moszkva ölébe hullhat.
A görög kormányfő az utóbbi hetekben egyre látványosabban játssza ki az orosz kártyát. Moszkvai látogatása előtt a TASZSZ orosz hírügynökségnek adott interjújában – Orbán Viktor után szabadon – keményen nekiment az Oroszország elleni szankció-politikának, és a „semmibe vezető útnak” nevezte a Krím-félsziget elszakítása és a kelet-ukrajnai katonai beavatkozás miatt bevezetett büntetőintézkedéseket. Érzékeltette azt is, hogy Athén ugyan eddig minden esetben megszavazta a szankciókat, de nincs garancia arra, hogy a jövőben is így lesz.
Ciprasz szavainak súlyt ad, hogy a görög közvélemény is egyre kevésbé nyugatbarát, köszönhetően annak, hogy az ország rossz gazdasági helyzetéért (a munkaképes lakosság több mint negyedének nincs állása) sokan a trojka által felírt megszorításokat okolják. Az Unió statisztikai hivatala, az Eurobarometer legutóbbi felmérése szerint a görögök mindössze 23 százaléka van pozitív véleménnyel az EU-ról. Oroszország népszerűsége 63 százalékon állt egy másik, 2013-as közvélemény-kutatás szerint.
Alekszisz Ciprasz és Angela Merkel
Fotó: MTI/EPA/Bernd von Jutrczenka
Putyin hasznos idiótái
Alekszisz Ciprasz moszkvai látogatása újabb PR-siker az Európai Unió megosztására törekvő Vlagyimir Putyinnak. Lényegében csak ő profitált a találkozóból, hiszen megmutatta, hogy továbbra is szalonképes. Legutóbb épp februári budapesti látogatásán ért el hasonló sikert Putyin, amikor Orbán Viktor annak ellenére is szívesen látta, hogy Magyarország szomszédjában javában zajlott az orosz katonai beavatkozás. A görög és a magyar kormányfő is csak eszköz volt a Kreml urának ahhoz, hogy fricskát mutasson a Nyugatnak. Alekszisz Ciprasz és Orbán Viktor ráadásul önként vállalták ezt a szerepet, de cserébe lényegében semmit sem kaptak, legalábbis semmi olyat, amitől Görögország vagy Magyarország helyzete számottevően javult volna.
Ciprasz még rontott is a tárgyalási pozícióján az euroövezeti pénzügyminiszterek április végi találkozója előtt, ameddig Athénnak meg kellene győznie hitelezőit, hogy reformprogramjával tartós növekedési pályára tudja állítani a görög gazdaságot. Jóindulatra ezek után aligha számíthatnak Cipraszék, különösen azután nem, hogy épp a moszkvai kiruccanás előtt nyújtották be 279 milliárd eurós második világháborús jóvátételi követelésüket Németországnak.
