Magyarországon egy hete, kis túlzással, kizárólag Orbán Viktort érdekelte Azerbajdzsán, de őt is csak az olaj és pár milliárd dollárnyi remélt államkötvénybiznisz miatt. A múlt pénteken kirobbant és naponta új elemekkel szolgáló Safarov-botrány óta viszont tele a sajtó a kaukázusi országgal.
Mit is kell tudni Azerbajdzsánról, az országról, melynek vezetésével olyannyira jóban akarunk lenni?
Először is azt, hogy Ázsiában található, legalábbis a térkép szerint. „Ők viszont európainak tartják magukat – mondja Kulcsár István külpolitikai újságíró. – Ami nem meglepő, hiszen a nyelvük valójában egy török nyelvjárás.”
Azerbajdzsán nyugati szomszédja Törökország és Örményország, északnyugaton Grúzia, északon Oroszország, keleten a Kaszpi-tenger, délen Irán határolja. Fő paramétereiben magyar léptékű ország. Területe és lakossága alig kisebb, mint a miénk, 86600 négyzetkilométer, illetve 9 millió 160 ezer fő; egy főre jutó GDP-je 10300 dollár (a miénk 14 ezer dollár).
Orosz árnyékban
Történelme Oroszország árnyékában zajlott. A mai Azerbajdzsán területét már a tizenhatodik században magába olvasztotta az orosz birodalom. Az alávetettségben szűk egy esztendős szünetet az első világháború utáni függetlenség hozott, aminek a Szovjetunióba olvadás vetett véget. A gorbacsovi glasznoszty hozta a következő nagy változást: a lazuló diktatúra alól 1988-ban etnikai konfliktusok törtek felszínre Azerbajdzsán egyik régiójában, a zömmel örmények lakta Hegyi-Karabahban.
1990 végén az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa kivette az „sz” betűvel kezdődő szavakat az állam megnevezéséből, és kikiáltotta az ekkor még a Szovjetunión belüli, de mégis független Azerbajdzsáni Köztársaságot. 1991 szeptemberében lezajlott az első szabad választás, melyen a nép az egykori Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkárát, Ayaz Mütəllibovot tette meg köztársasági elnökké – a sajátos triumfálást segítette, hogy ő volt az egyetlen jelölt. Októberben Azerbajdzsán kikiáltotta függetlenségét, pont időben, mert decemberben a Szovjetunió hivatalosan is feloszlott.
Örmény katonák a Hegyi-Karabahban – Fotó: AFP / Karen Minasyan
A Hegyi-Karabahért dúló háborút Azerbajdzsán 1994-ben elveszítette, összességében területének tizenhat százalékát bukta Baku. „Ahogy az háborúban lenni szokott, mindkét fél követett el aljasságokat, gyilkolászták a másik oldalhoz tartozó lakosságot, népirtás zajlott – állítja Kulcsár István. – A menekülő azeriek, körülbelül nyolcszázezer ember, borzalmas körülmények közé, sátortáborokba került Azerbajdzsánban.”
Puccsra puccs
Egy évvel korábban, 1993-ban katonai puccs írta át a demokratikus választások eredményét. Az új elnök a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának egykori tagja, a jelentős KGB-s múlttal bíró Heydər Aliyev lett. 1994-ben őt is puccsolni próbálták, eredménytelenül, a vétkes miniszterelnököt elfogták és árulásért elítélték. 1995-ben maga a katonai rendőrség parancsnoka fordult Aliyev ellen – ő az életével fizetett e meggondolatlanságért, plusz az elnök feloszlatta Azerbajdzsán katonai rendőri erőit.
Azerbajdzsán zömmel muzulmánok lakta, de világi állam. Mi több, demokrácia, ha sajátos is. „Nem jó ott ellenzékinek lenni – mondja Kulcsár István. – A hatalom kritikusai közül sokan ülnek börtönben.”
Azerbajdzsán isteni szerencséje, hogy jelentős olaj- és gázmezők birtokosa. A múlt század elején, a Rockefellerek segítségével indult a bakui kitermelés, ami olyannyira felfutott, hogy a második világháborúban Azerbajdzsán látta el olajjal a Szovjetuniót. Az Edelweiss hadműveletben Hitler megpróbálta elfoglalni a kaukázusi olajmezőket, de minden támadását visszaverték.
Fúrótorony Bakuban – Fotó: AFP / Vyacheslac Oseledko
Azerbajdzsán ma a világ huszadik legnagyobb olajkitermelője, gáztermelésben pedig a harmincegyedik. A magyar energiaellátás „diverzifikálását” kiemelkedő stratégiai célnak tartó Orbán Viktor az utóbbi időben többször is utalt arra, hogy számít az azeri naftára –a közelmúltban egyebek mellett erről is tárgyalt Bakuban Heydər Aliyev utódjával/fiával, Ilham Aliyevvel.
Hiszti lesz
A hegyi-karabahi konfliktus a mai napig rányomja bélyegét az országra. A tartóssá vált hadiállapot miatt az ország védelmi és hadiipari kiadásai elérik a költségvetés tíz százalékát. „A mai napig nem nyugodtak bele Hegyi-Karabah elvesztésébe. Egyre erősebbek, benne van a levegőben, hogy megtámadják Örményországot. Egyedül az tartja őket vissza, hogy ezt az oroszok, akik bár egyik fél mellett sem tették le a garast, de inkább az örményekhez húznak, vélhetően nem hagynák szó nélkül az akciót” – véli szakértőnk.
Azerbajdzsán nyugatbarát állam, kölcsönös a tapogatózás a NATO-val, jó kapcsolatot ápol mások mellett Törökországgal, Izraellel és az Egyesült Államokkal. És Magyarországgal is. Bár most, állítja Kulcsár István, „talán meg fognak ránk sértődni, hiszen teljes egészében igyekszünk rájuk tolni a Safarov-ügyet”.
„Nincs semmi túlzás abban a hírben, hogy Safarovot odahaza nemzeti hősként tisztelik – folytatja a Kulcsár István. – Utoljára a baltás gyilkosság ítélethirdetése előtt pár hónappal, 2006 végén jártam Bakuban, másik két magyar újságíró társaságában. Mindent megtettek annak érdekében, hogy meggyőzzenek bennünket és persze rajtunk keresztül a magyar közvéleményt Safarov tettének jogosságáról. Elvittek minket abba az azerbajdzsáni menekülttáborba, ahol a gyilkos falujabelijei átmenetileg laktak. Egy öregember hosszasan mesélte nekünk, hogy örmény katonák a szegény kis Safarov szeme láttára irtották ki a családját. Iszonyú indulatok élnek, kizárt, hogy belátható időn belül megbékél egymással ez a két nép.”
