Külföld

A felrobbant olajfúró dolgozói emlékeznek

admin
admin

2010. 05. 14. 07:25

A rémálom azzal kezdődött, hogy hatalmas víz- és iszapsugár lövellt a magasba a Mexikói-öbölben, 80 kilométerre Louisiana partjaitól. Azután, még mielőtt bárki bármit tehetett volna, az olajfúró platformot elborították a lángok.

Egy robbanás, majd még egy megrengette a fémszerkezetet. Fülsiketítő zaj hallatszott, mintha egy hatalmas bombát robbantottak volna fel. Az alvó alkalmazottakat a detonáció kivetette ágyaikból. Zúgtak a szirénák, a bajba került emberek kétségbeesetten menekülni próbáltak. A katasztrófa április 20-án 22 órakor következett be. A BP olajcég által üzemeltetett Deepwater Horizon platformon 126 alkalmazott dolgozott.

Közöttük volt Christopher Choy is, aki úgy emlékszik a platformról feltörő lángnyelvekre, mint valami kígyókra. “Megértettem, hogy ezt nem lehet megállítani” – mondta el az amerikai NPR közszolgálati rádióban. “Ez volt a legrosszabb az egészben, amire rádöbbentünk”. Christopher nem ijedős ember, de azon az estén megrémült a tűztől. “Csak egy dologra gondoltam: meg fogok halni. Ebből nem lehet élve kikerülni”. Alwin Landry kapitány a közelben tartózkodott egy tankhajó fedélzetén, amikor a katasztrófa bekövetkezett.

Tanúvallomásában elmondta, hogy látta, amint a platform alkalmazottai a sötét tengerbe vetik magukat, és segítségért kiáltoznak. A sebesültek jajveszékelése mellett egyesek segíteni próbálnak az emberek mentésében. Christopher és egy kollégája egy ledőlt daru kezelőjéhez rohannak, de őt áthatolhatatlan lángtenger veszi körül. “Borzasztó volt rádöbbenni, hogy nem tudom elérni” – mondja Christopher.

Az emberek kénytelenek sorsukra hagyni társaikat, hogy legyen némi esélyük élve kijutni a platformról. Akiknek sikerült ez, a segítségükre érkezett hajók fedélzetén tolonganak, amelyek szinte elsüllyedtek a nagy súlytól. A kimentetteket por fedi, vannak köztük kéz- vagy lábtöröttek, nyílt sebek vagy égési sérülések éktelenkednek rajtuk. Akiket ágyukból ugrasztott ki a robbanás, a mentőmellényen kívül szinte semmit sem viselnek.
Egy szót sem hallani, az emberek imádkozva vagy sírva nézik, amint a lángok felemésztik a platformot.

“Összeszorult a gyomrom, amikor arra gondoltam, hogy voltak, akikhez nem jutott el a segítség” – emlékszik Christopher.
A szerencsétlenség után tizenegyen tűntek el, akiket azóta már halottaknak tekintenek. Alig jutott ki a pokolból, és még a családjával sem találkozhatott, amikor a BP egyik alkalmazottja Christopher elé tolt egy papírt, hogy írja alá. Christopher megtagadta ezt, de néhány órával később a Transocean, a platform tulajdonosa, azt követelte tőle, írja alá, hogy nem szenvedett sérüléseket.

Christopher túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy tudatosítsa, mit is tesz, és engedelmeskedett. A Transocean ma azt állítja, hogy nem felelős a katasztrófáért. “Amikor dolgoztunk, folyton azt ismételgették nekünk, hogy vállalni kell a felelősséget” – mondja. “És az első dolog, amelyet (a szerencsétlenség után) a kezembe nyomtak, egy papír volt arról, hogy őket nem terheli semmilyen felelősség”.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.