Joszi Bar-Moha, az Izraeli Újságírók Országos Szövetségének vezetője azt mondta, azért távolították el a képeket tel-avivi székházukból, mert attól tartottak, hogy azok sértenék a szeretteiket szélsőséges támadásban elvesztő emberek érzéseit, s ezt ez esetben fontosabbnak tartották a művészi kifejezés szabadságának védelménél.
Az egyik művész, Galina Bleih nyilatkozata szerint nem szándékoztak dicsőíteni vagy igazolni a robbantók cselekedetét. Ő és alkotótársa egy olyan témát próbált kifejteni a – Nő, anya, gyilkos: kiállítás a női terrorról című – kiállításon, amely “az egész országnak fáj” – magyarázta.
“Hogyan válhat egy nő, aki a szeretet és az élet adásának szerepével jön a világra, a gyűlölet és az ölés egyik forrásává” – fejtegette koncepciójukat Bleih, mielőtt elgondolkodtatónak szánt képeiket levették a falról.
A hét festményen, amelyet egy nagyobb kiállítás részeként mutattak volna be, Botticelli, Raffaello és más nagy festők alkotásaiba illesztették be az öngyilkos merénylők arcát.
Az alkotók üzenete azonban a jelek szerint nem jutott el egyes politikusokhoz és a terrortámadások áldozatainak hozzátartozóihoz, akik kifogásolták a képeket, így a kiállítás az este csak a hét vitatott mű nélkül nyílhatott meg.
Johanan Plezner Kadima párti képviselő “hitvány” reklámfogásnak nevezte a kiállítást, a szélsőséges támadások áldozatait képviselő egyik izraeli szervezet, az Almagor szerint pedig a szóban forgó festmények felmagasztalják a merénylőket.
“Ezeket a képeket slágerként kapják majd föl az arab világban” – fogalmazott Arijeh Bahrah, a hátramaradt szülők fórumaként működő Almagor vezetője.
“Palesztin női merénylők szentként való ábrázolása – ez fontos propagandasiker a terrorszervezetek számára” – mondta Bahrah, akinek fiát 1995-ben egy ciszjordániai túra során ölte meg egy palesztin fegyveres.