A jövő novemberi amerikai elnökválasztás végkimenetelére minden bizonnyal nagy hatással lesz Bush háborús doktrínája. Ön egyetért azzal, hogy az elnökválasztással az emberek a háborúról nyilvánítanak majd véleményt?
A tendencia az, hogy a jelölteknek határozott elképzelésük van arról, hogy az emberek mit gondolnak bizonyos témákról és ezt figyelembe véve kampányolnak az előválasztásokig. Véleményem szerint sok elnökjelölt csalódni fog, ugyanis még egyetlen államban sem történt szavazás, mely alapján pontos következtetéseket lehetne levonni, a közhangulat pedig sokszor félrevezető lehet. Az első szavazatra a január 13-án Iowában tartandó előválasztásokig kell várni.
Az elnökjelöltségtől egy republikánus jelölt, Sam Brownback máris visszalépett. Ön szerint lehet arra számítani, hogy további jelöltek gondolják meg magukat, esetleg újak szállnak versenybe az elnöki székért?
Nem hiszem, hogy jelenleg bárki is megkockáztatná, hogy új arcként harcba szálljon az elnöki székért. Ahhoz, hogy valaki észrevehetően és hatékonyan jelenjen meg a választási porondon, erős szövetség és hihetetlen mennyiségű pénz szükséges. Tehát új beszállókra nem, kilépőkre viszont annál inkább lehet számítani. Ha valaki elhatározza, hogy elnök lesz, azt csak egyvalami tántorthatja el a szándékától: ha elfogy a pénze.
Ennek alapján meggyőződésem, hogy még a januári, Iowában tartandó választások előtt legalább 2-3 politikus távozik a színtérről. Ha a jelölt érzi, hogy nem fog jól teljesíteni, könnyebb azt mondani, hogy egyéb megfontolásokból kiszáll a versenyből, mint aztán a választások napján szégyenben maradni.
Visszalépés esetén van a jelöltnek valamilyen kötelezettsége?
Ha hiteles, megbízható jelöltről van szó, akkor további feladata, hogy a győztes jelöltet támogassa, ha ezt teszi, nem érheti az a vád, hogy nem lojális a párthoz. Természetesen nem várható el, hogy egy súlyos vereség után a politikus teljes erőbedobással dolgozzon valaki más sikeréért.
A francia elnökválasztás online kampányát figyelve az amerikai kommunikációs szakemberek biztosra vették, hogy a 2008-as amerikai elnökválasztási kampányban minden eddiginél nagyobb szerep jut majd az internetnek. A jelöltek közül jónéhányan közösségi oldalakon kampányolnak. Ön szerint a republikánusok vagy a demokraták használják hatékonyabban a világháló adta lehetőségeket?
Általánosságban elmondható, hogy a demokraták jóval aktívabbak az interneten, többek között azért, mert szavazóik között a republikánusokhoz képest több a fiatal. Véleményem szerint ugyanakkor egyik párt sincs tisztában teljesen az internet valódi hatásával.
A jelöltek négy évvel ezelőtt már megtapasztalták, hogyan használhatják a világhálót pénzgyűjtésre vagy a választókkal való kapcsolatfelvételre, de továbbra sem világos, hogyan lehetne az internetet az emberek motiválására hatékonyan használni. Annak ellenére, hogy e kérdés megválaszolására rengeteg pénzt, időt és figyelmet szenteltek, azt még mindig csak találgatni lehet, milyen befolyással van az internet a tényleges szavazatokra.
Barack Obama a demokraták nagy reménysége, de jelenleg Hillary Clinton áll az első helyen a kampányra fordítható pénzösszeg tekintetében. Lehet-e a győzelemre vonatkozóan messze menő következtetést levonni a jelöltek mögött álló dollármilliókból?
Igaz, hogy jelenleg a demokratáknál Clintont tartják befutónak, de biztosra veszem, hogy legalább annyi erőfeszítés lesz majd az élen maradni, mint amennyibe az került, hogy megszerezte a vezető helyet. A politika sajátosságai közé tartozik, hogy ha valaki lazítani próbál, abban a pillanatban megindul lefelé a lejtőn.
A republikánusok részéről különösen nagy a valószínűsége annak, hogy Giuliani helyét valaki más veszi majd át, a keresztény szavazókat ugyanis nem lesz könnyű meggyőzni például az abortusz vagy a homoszexuálisok házasságának helyességéről.
Ön szerint volt-e olyan jelentős hiba, amit eddig a republikánus és a demokrata jelöltek a kampány során elkövettek?
Minden jelöltnek meg kell hoznia a saját stratégiai döntését, mely által elég erőssé válik a jelöltség megszerzéséhez, ugyanakkor képes lesz a jövő évi elnökválasztáson is sikerrel szerepelni. Például Hillary Clinton egy a 2008. novemberi választásokat szem előtt tartó stratégia mentén kampányol. Szerinte úgy kell megnyerni a jelöltség megszerzéséhez fontos előválasztásokat, hogy az később az elnökválasztáson is vállalható legyen. Ezt a stratégiát a versenytársak sokszor kifogásolják annak kapcsán, hogy nem elég erőteljes és nem fejt ki markáns véleményt egyes témákkal kapcsolatban.
Véleményem szerint senki sem követ el hibát a szó eredeti értelmében, inkább arról van szó, ki hogyan próbál a saját politikai érdekeinek megfelelően cselekedni. A külső szemlélő számára ezek a politikai érdekek nem teljesen világosak. A republikánus jelöltek közül például egy kivétellel mindenki támogatja Bush Irak-politikáját, annak ellenére, hogy ez nem tűnik túl logikusnak, ha a novemberi választásokra gondolunk.
Ugyanakkor az elnökjelöltnek a párt jelöltválasztó kongresszusán szüksége van a háborút támogató szenátorok szavazataira, ezért ha fenntartásai vannak is, inkább kitart a Bush-doktrína mellett. A jelöltség megszerzése után persze könnyen elképzelhető, hogy felülbírálja korábban hangoztatott álláspontját. A politikusoknak a kampány időszakában tehát bizonyos stratégiai döntéseket meg kell hozniuk ahhoz, hogy aztán 2009 januárjában a szerintük legjobb irányba vezethessék az országot.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
