Tanulmányozzuk még az előterjesztéseket, de ott leszünk a megbeszéléseken – nyilatkozta szerda este Ali Laridzsáni, a nukleális ügyekben illetékes iráni megbízott arra a kérdésre, hogy részt vesz-e Irán is azon a konferencián, melyet ugyan Irak rendezése ügyében tartanak, ám évek óta az első alkalommal ülhet általa egy asztalhoz az Egyesült Államok és Irán, valamint Szíria képviselője.
Miközben ugyanis az iráni atomprogram ügyében napról napra nő a feszültség Teherán és Washington között, egy másik – hasonlóan fontos – ügyben az együttműködés jelei csillantak fel a napokban. Az előbbi kérdésben Irán azt vallja, hogy szívesen tárgyal az Egyesült Államokkal, de atomprogramját a megbeszélések kezdetére nem hajlandó felfüggeszteni, Washington viszont pont ezt szabta az egyeztetések feltételéül. Ezért jelenthet komoly áttörést, hogy az Egyesült Államok is részt vesz az iraki béke helyreállítása érdekében az arab országban márciusban megrendezendő nemzetközi konferencián, amelyre Irán és Szíria képviselőit is a tárgyalóasztal mellé várják.
A bejelentés az amerikai kormány álláspontjának módosulásáról tanúskodik, hiszen George Bush elnök kormánya korábban ellenezte, hogy Iránt és Szíriát bevonják az iraki helyzet megszilárdítását célzó diplomáciai erőfeszítésekbe.
Új stratégia?
A diplomáciában szükség van bizonyos rugalmasságra ahhoz, hogy elérje kitűzött célját az ember – idézi a Financial Times Sean McCormack belügyi szóvivőt. Arról azonban már eltér az elemzők véleménye, hogy mi áll az amerikai vezetés említett rugalmassága mögött. A BBC fehér házi hivatalnokokra hivatkozva arról ír, az (újragondolt) amerikai stratégia célja, hogy nyomásgyakorlással együttműködésre kényszerítse Teheránt. 
Rice iráni kollégájával sem biztos, hogy bartságosabb lesz (Fotó: EPA)
A sorozatos külpolitikai kudarcok tavaly jócskán megnyirbálták az Egyesült Államok presztízsét, a mostani lépés viszont illeszkedik az idei év eseményeinek sorozatába: Washington újabb repülőgép-hordozó anyahajót csoportosított a térségbe, mind gyakrabban bírálta nyilvánosan Iránt amiatt, hogy fegyvereket szállít az iraki síita felkelőknek, s növelte az Irakban szolgáló amerikai csapatok számát. Az olykor erőfitogtatásba átnyúló offenzív diplomácia mind-mind Washington tekintélyének helyreállítását hivatott szolgálni, mint ahogy az iráni vezetéssel kezdeményezett együttműködés is az irányváltást jelzi, erősíti.
Másrészről viszont Irán akár úgy is értelmezheti az amerikai közeledést, mint az Egyesült Államok gyengeségének jelét, és újabb bizonyítékát annak, hogy Teherán megkerülhetetlen nagyhatalma a közel-keleti térségnek.
Hányan és miről?
Tény ugyanakkor, hogy korai lenne még együttműködésről beszélni a két ország között az iraki helyzet rendezése ügyében, az pedig még kevésbé várható, hogy ők ketten mindenki számára megnyugtató módon lezárják az iráni atomprogram kérdését. Amerikai hivatalnokok azt ugyan nem zárták ki, hogy a konferencia keretein belül kétoldalú tárgyalásokat folytat majd a két ország képviselője Irakról, elmondásuk szerint azonban kizárt, hogy a perzsák nukleáris fejlesztései is szóba kerüljenek. Erre ugyanis addig az Egyesült Államok szerint nem kerülhet sor, amíg a teheráni vezetés nem függeszti fel atomprogramját – amelyre már az ENSZ is több ízben felszólította.
A találkozó azonban nem csak az USA és Irán közti viszonyban hozhat áttörést. Mint a szíriai külügyminisztérium egyik munkatársa szerdán közölte: Szíria is részt vesz a konferencián. “Az Egyesült Államok jelenléte a konferencián és szándékuk, hogy párbeszédet folytassanak Szíriával, jó irányba tett lépés” – mondta az illetékes Damaszkuszban. Az Egyesült Államok és Szíria között Rafik Haríri volt libanoni miniszterelnök meggyilkolása óta feszült a viszony.
A márciusi 10-i konferenciára, amelyen megvitatnák a béke helyreállításának és a síita-szunnita ellentétek felszámolásának lehetőségeit, Irak szomszédait és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagállamait hívták meg. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter parlamenti bizottsági meghallgatásán közölte, hogy a magas rangú tisztségviselők részvételével megrendezendő márciusi értekezletet “talán április első felében” egy újabb, miniszteri szintű konferencia követné, amelyre már a világ hét legfejlettebb ipari államát és Oroszországot tömörítő nyolcak (G8) országcsoport tagjait is meghívnák.
