Több évre fedezte volna az egyik szomszédos országban valamennyi házasságkötés kellékeit az a menyasszonyiruha-mennyiség, amelyet egy magyar cég tüntetett fel kivitelként. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) ellenőreinek szemet szúrt az óriási tétel, amikor a külkereskedő az export alapján vissza akarta igényelni az áfát. A bemutatott számlák persze korrektnek tűntek, sőt még a vámhatóság által lepecsételt vámdokumentum is igen valósághű volt. A magyar adóhatóság azonban, nemzetközi kapcsolatait kihasználva, kiderítette: létezik ugyan a megnevezett külföldi cég, ám a magyar adózó által megjelölt tevékenységgel nem foglalkozik, ráadásul a szóban forgó vámdokumentum sem más, mint közönséges hamisítvány.
KÖZVETETT MÓDON. Hasonló esetek nem egyedüliek, ma még ugyanis nem egyszerű dolog a magyar hatóságoknak a hazai és a külföldi cégek kereskedelmi kapcsolatában az áfavonzatú ügyletekről információt szerezni. “Bár Magyarországnak közel 50 országgal létezik kettős adóztatást kizáró egyezménye, ezek többsége csak a jövedelemadók esetében teszi lehetővé az adóhatóságok közötti információcserét” – panaszolja Bessenyei Gábor, az APEH Nemzetközi Irodájának vezetője. Ez az oka annak, hogy közvetlenül nem kérdezhetik meg például, létezik-e “Rot” nevű német cég, s tényleg vett-e 1 millió euróért magyar árut a “Piroska” nevű itteni társaságtól.
Egyelőre az APEH még csak kerülő úton juthat a kívánt információ birtokába. A partnereknek úgy teszi fel a kérdését, hogy az beleférjen a jövedelemadókkal kapcsolatos szabályozást tartalmazó egyezményekbe. Vagyis az áfa helyett a társasági adóról tudakozódik: “A magyar adózó tényleges jövedelmének megállapításához lenne szükség arra, hogy a külföldi céggel tényleg az adott áron realizálódott-e az ügylet” – teszik fel a magyar revizorok például a kérdést külföldi kollégáiknak. Ez az út azonban gyakran meglehetősen hosszadalmas. Megoldás lehet az is, hogy a nemzetközi céginformációs szolgálatok itteni részlegeinek közreműködését veszik igénybe, azok ugyanis alig egy héten belül – bíróság előtt is helytálló dokumentumokkal – tudják igazolni, létező vagy nem létező cégről van-e szó. Azt persze már nem tudják megmondani, hogy az adott ügylet realizálódott-e, s ha igen, milyen áron.
VÁLASZ NÉLKÜL. Persze nemcsak a magyar adóellenőrök bizalmatlanok, hasonló megkeresések hozzájuk is érkeznek külföldről. Az adótitok szigorú szabályozása miatt, ha nem hivatalos úton – a Pénzügyminisztériumon keresztül – kérdezik az adóhatóságot egy fantomgyanús vállalkozásról, akkor nem adhat választ. “A negatív információ is adótitoksértésnek minősül ugyanis” – magyarázza Bessenyei Gábor. “Nehezen érthető azonban, miért adótitok az, ha a szlovák adóhatóság számára hivatalosan megerősíti az APEH, hogy a megkeresésben szereplő, mondjuk győri cég nem létezik” – hangsúlyozta. Némi irigységgel említi Írországot, ahol nem ennyire szigorú az adótitok; ott például minden évben nyilvánosságra hozzák a 100 legnagyobb adócsaló listáját – e felsorolásban legutóbb egy adótanácsadó is “előkelő” helyezést ért el.
Vannak olyan országok, amelyek kérés nélkül küldik a magyar állampolgárok ottani jövedelméről a kimutatást. E tekintetben élenjáró az Egyesült Államok, Finnország, Dánia, Nagy-Britannia. Kérésre persze a többi ország is nyújt információt. Az így kapott adatokat az APEH összeveti a magyar adózó bevallásában feltüntetettekkel. Sokan “feledékenyek”, így előfordulnak eltérések. Volt például olyan eset, hogy 6 milliós jövedelmet nem vallott be valaki. A múlt évre vonatkozóan egyébként alig több mint ötezer adózó szerepeltetett bevallásában külföldről származó jövedelmet, átlagban 2,2 millió forint értékben.
Az APEH még nem készült fel arra, hogy a külföldieknek itt kifizetett jövedelmet le tudja válogatni. Pedig külföldről folyamatosan érkeznek megkeresések erre vonatkozóan. A hivatal, reményei szerint, hamarosan eleget tud majd tenni ezeknek az igényeknek.
SzervezettenA magyar adóhatóság egyik alapítója az Európai Adóigazgatások Szervezetének (IOTA), amelynek jelenleg 11 rendes és 10 társult tagja van. A szervezet fontos célja, hogy elősegítse a kapcsolatépítést a tagországok adóhatóságai között, továbbá tájékoztatást adjon speciális szakmai kérdésekben. Különösen egy-egy törvénymódosítás kapcsán szoktak egymástól szakmai tájékoztatást kérni. Az APEH-nél például a behajtási-végrehajtási tevékenységről érdeklődtek, vagy arról, hogy a mezőgazdasági termelők hogyan adóznak. Ez év elején a magyar adóhatóság 5 ország hasonló szervezetétől például arra kért választ, miként számolhatók el náluk a reprezentációs költségek. Vagyis az IOTA szervezetei inkább elvi jellegű ügyekben működnek együtt, konkrét adóalanyokról nem kérnek egymástól információt.
Információt többnyire persze vállalkozásokkal kapcsolatban szoktak egymástól kérni az adóhivatalok: igyekeznek utánajárni például, hogy egy-egy feltüntetett kereskedelmi ügylet miként valósult meg. Így megkeresik a magyar adóhivatalt például olyan esetekben, amikor egy több országban jelen lévő vállalkozó oly módon fektet be, hogy az itteni leányvállalatának hitelt vagy kölcsönt ad, esetleg nagy összeget bankbetétben tart. A kettős adózást kizáró egyezmények szerint a kamatjövedelem ott adózik, ahonnan a befektetés származik, ezért a külföldinek – miközben nálunk adómentes a kamatjövedelem – meg kell fizetni hazájában a kamatadót.
A jelenlegi helyzethez képest gyökeres változást hoz majd, ha csatlakozunk az Európai Unióhoz, ezen időponttól kezdve a tagországoktól az áfát illetően is lehet majd kérdezősködni. Sőt, kötelező lesz az adatok összefuttatása. Minden tagországban létezik ugyanis a “nemzetközi kapcsolattartó iroda”, amelyen keresztül a nemzeti adóhivatalok tájékoztatják egymást. A csatlakozás után a fontos területeken össze is kell hangolni a hivatalok tevékenységét. Az úgynevezett EU-áfás számokkal is rendelkező minden magyar cégnek – valószínűleg az áfabevallás mellékleteként – negyedévente pontosan fel kell majd sorolnia, hogy országonként, cégenként kinek, milyen értékben értékesített.
Ma is gyakori kritika a bevallási adminisztrációval, s az egész magyar adórendszerrel szemben, hogy túl bonyolult, ez azonban valószínűleg sokkal inkább igaz lesz az uniós előírások kötelezővé válását követően. Az egységes adatokat a magyar kapcsolattartó iroda összesíti, tagországonként leválogatja, majd elküldi a partnerországoknak. Ez utóbbi pedig összeveti, hogy a saját nyilvántartásában is pontosan úgy szerepel-e az adott ügylet, ahogyan azt a magyar iroda közölte. Eltérés esetén annak okát a magyar irodának fel kell kutatnia. Ráadásul uniós előírás, hogy a vizsgálatot 3 hónapon belül be kell fejezni.
UNIÓS PÉNZEKBŐL. A nemzetközi kapcsolattartó iroda informatikai rendszerének létrehozását egyébként az unió is támogatja, mégpedig közel 2,7 millió euróval. Az informatikai rendszerre a tendert éppen most írja ki az adóhatóság, s még az idén el is bírálják. Így megkezdheti működését az uniós előírások alapján működő iroda, vagyis adóigazgatási szempontból nem lesz akadálya annak, hogy Magyarország akár már 2003 januárjától csatlakozzon az unióhoz.
