Az Európai Unió vezetőinek február eleji csúcstalálkozója az utóbbi idők egyik legfontosabbja lesz. A téteket talán az mutatja meg a leginkább, hogy milyen hangnemben folyik a csúcs előtti alkudozás. A Financial Times arról írt, hogy az uniós tagállamok Magyarország gazdaságának tönkretételével fenyegetnek, a magyar kormány több képviselője pedig úgy reagált, hogy nem engednek a zsarolásnak. Mások később arról írtak, hogy ez nem zsarolás, hanem egy tényszerű háttéranyag született, melyet az Európai Tanács főtitkársága készített „a magyar gazdaság kilátásairól”. Mivel a dokumentum nem nyilvános, innentől politikai keretezés kérdése, hogyan kezeljük.
Mindenesetre önmagában az a tény, hogy készült egy ilyen dokumentum, amiből részletek megjelenhettek a Financial Timesban, jelzi,
Az alapprobléma a következő: a tavaly év végi uniós csúcson az EU vezetői jóváhagyták Ukrajna uniós csatlakozásának megkezdését, de nem tudtak megegyezni az országnak nyújtott pénzügyi támogatásban. A magyar kormány mindkét ügyet ellenezte, de abban engedett, amit már nem tudott tovább halogatni. Ukrajna uniós csatlakozási folyamatának megkezdéséről úgy tudtak dönteni, hogy Orbán Viktor rövid időre kiment a teremből, a többi 26 tagország vezetője pedig így egyhangúan elfogadta azt. A pénzügyi támogatással kapcsolatban viszont nem ez történt: Orbán vétózott.
A vétó okát többféleképpen magyarázta a magyar kormány. Egyrészt azzal, hogy nem szeretne közösen hitelt felvenni az unió többi tagállamával, mert ebbe eddig egyszer mentek bele, és akkor szerintük átverték őket. Vagyis miután a Helyreállítási Alap létrehozásához hitelt kellett az uniónak felvennie, története során először, a magyar kormány ehhez az alaphoz még mindig nem fér hozzá.
A másik kritika az volt, hogy nem szerették volna, ha az unió hétéves költségvetéséből finanszíroznák Ukrajnát. Az EU azért szeretné így támogatni a háborúban álló országot, mert ez hosszabb távú, kiszámíthatóbb segítséget ad Ukrajnának, ráadásul sokkal gyorsabban meg lehet oldani a folyósítást. Ha a tagországok külön támogatnák Ukrajnát, akkor minden tagállami parlamentnek külön kellene erről szavaznia, ami éppen akkor okozna bizonytalanságot Ukrajnában, amikor az Egyesült Államok elnökválasztási kampányába egyre jobban belepörgő kongresszus is akadályozza a támogatás elfogadását.
A magyar kormány viszont ebből a költségvetésből több forráshoz szintén nem fér hozzá. Ezeket a többi tagállam fagyasztotta be azért, mert a véleményük szerint sértené az Európa pénzügyi érdekeit, ha Magyarország ezekhez hozzáférne.
A harmadik indok, illetve inkább kérés, az volt, hogy az Ukrajnának adott támogatást évente felül lehessen vizsgálni, tehát a magyar kormány minden évben – adott esetben – megvétózhassa azt. Az Európai Unió többi tagállamának általános vélekedése szerint Magyarország ezeket az éves vétókat zsarolásra és alkudozásra használná fel.
Ahogy írtuk, tavaly év végén még el lehetett halasztani a támogatásról szóló döntést, most viszont már nem. Azért nem, mert az év végén lejárt az Ukrajnának szánt eddigi támogatási keret, és az elemzések szerint márciusig van pénze az ukrán államnak saját maga fenntartására. Azt még fontos megjegyezni, hogy az EU alapvetően nem vissza nem térítendő támogatást, vagyis ingyen pénzt adna Ukrajnának, hanem hitelt, amelyet a háború után vissza kellene fizetnie.
A magyar kormány január közepén még ragaszkodott ahhoz, hogy nem szeretné ebben a formában támogatni Ukrajnát, és ezért a következő csúcsülésen is nemet fog mondani a költségvetés felülvizsgálatára. Többen viszont már arról írtak, hogy
Ezt támasztja alá az a kompromisszumos javaslat, amelyről január elején írt a Financial Times. Eszerint Magyarország a korábbi bizottsági javaslatokhoz hasonlóan egyetlen olyan lehetőséget kapna, ahol meg tudja vétózni az uniós támogatást Ukrajnának: 2025-ben, tehát a hétéves költségvetési ciklus második félidejének felénél. Emellett lehetőséget adnának arra, hogy ha komoly kétségek merülnek fel a támogatásokkal kapcsolatban, akkor az uniós vezetők elé vigye a kérdést. A támogatás maga viszont a hétéves költségvetésen belül történne.
Sőt, a magyar kormány még egy ennél tágabb ügyben is hajlik a kompromisszumra, a hírek szerint még az Európai Békekeret feltöltését is támogatnánk egy kompromisszumos megoldással, pedig ezt eddig még az Ukrajnának nyújtott segélynél is jobban elleneztük.
Annak, hogy a magyar kormány elkezdett hajlani a kompromisszumra, több oka is lehet. Az egyik az, hogy a döntést már nem lehet tovább halasztani. A magyar kormány pedig eddig soha nem ment úgy szembe az uniós fősodorral, hogy egyedül volt.
A legutóbbi csúcson azért tudta blokkolni a költségvetés felülvizsgálatát, mert más országoknak is problémája volt vele, igaz, nem az Ukrajnának nyújtott támogatással kapcsolatban. Ha viszont kemény egyetértés volt valamiben, és Magyarország volt az egyetlen tagállam, amely ellenzett valamit, akkor Orbánék eddig is megadták magukat.
A legutóbbi csúcstalálkozó óta egyre több szó van arról Brüsszelben, hogy Magyarország ellen meg kellene indítani a hetes cikk szerinti eljárás azon részét, amellyel el lehet venni egy tagország szavazati jogát. Az Európai Parlament erről el is fogadott egy határozati javaslatot. Ennek önmagában semmilyen jogi következménye nincs, hiszen nem az EP tudja megkezdeni az eljárást, de valamit megmutat a politikai hangulatból.
Ám hiába kerül szóba a hetes cikk szerinti eljárás fokozása, itt is vannak akadályok. Leginkább az, hogy a hetes cikk egy részéhez egyhangú szavazás kell, tehát az érintett tagország kivételével mindenkinek rá kell bólintania. Robert Fico, Szlovákia új miniszterelnöke pedig nemrég Budapesten járt, ahol közölte, hogy Szlovákia nem tűri, hogy Magyarországot azért büntessék, mert nem ért egyet az EU Ukrajna-politikájával.
Érdekes politikai kérdés lenne, ha tesztelnék, mennyire gondolja ezt komolyan Fico. Korábban az előző lengyel kormány jelentett hasonló biztonságot a magyar kormánynak, de ott más volt a helyzet, ugyanis a lengyelekkel szemben is elindult a hetes cikk szerinti eljárás, így nemcsak elvi okokból védték Magyarországot, hanem saját magukat biztosították be vele. A szlovák miniszterelnök számára viszont jelenleg fontosabbnak tűnik a saját belpolitikai hatalmának megerősítése, mint külföldi frontok nyitása, ami magyarázat lehet arra is, miért szavazta meg Ukrajna uniós csatlakozásának megkezdését, miközben korábban ellenezte azt.
Nagyon úgy tűnik, hogy nem a hetes cikk lesz az a fegyver, amivel az uniós tagállamok nagy része Magyarország megszelídítését szeretné elérni. A Financial Timesban közölt hétfői cikk szerint létezik Brüsszelben egy terv, ami a magyar gazdaság tönkretételével fenyeget, ha Orbán Viktor ismét megvétózza az ukrán támogatást. A logika viszonylag egyszerű: a tagállamok nagy része egyszerűen kijelentené, hogy nem adnak többet forrásokat Magyarország számára, mert a magyar kormány nem működik konstruktívan az uniós politikában.
A magyar gazdaság nincs túl jó állapotban, ez a fenyegetés vagy ahogy az unióban nevezik, hazánk gazdasági állapotáról készült tényszerű helyzetjelentés pont erre hívja fel a figyelmet. A magyar hiány magas, ahogy a kamatok is, a magyar állam finanszírozása így nagyon drága, miközben a devizaadósság aránya nagyra nőtt. Ha a piaci bizalom összeomlik, még drágább lesz. Emellett a forint is óriásit gyengülhet.
Uniós források azt hangsúlyozták, hogy a „feljegyzés nem vázol fel semmilyen, az MFF-re (ez az unió hosszú távú költségvetése) vagy az Ukrajna-eszközre vonatkozó specifikus tervet, és Magyarországra vonatkozó tervet sem”. Halmai Katalin, Brüsszelben élő újságíró, a Népszava tudósítója arról írt, hogy nincs konkrét terv, és a tanács főtitkársága által jegyzett dokumentum egy javaslatot ír csak le, ami nincs összhangban a tárgyalások hivatalos menetével.
The document referred to in @FT is a background note of the @EUCouncil secretariat, says a senior EU official. It doesn't outline any specific plan relating the MFF & Ukraine Facility, nor does it outline any plan relating to #Hungary. The talks are ongoing to find a compromise
— Katalin Halmai (@eublogo) January 29, 2024
Nagyon hasonlót ír Gyévai Zoltán, egy másik tapasztalt brüsszeli újságíró a Szabad Európán. Gyévai forrásai szerint a tényszerű anyag nem a tárgyalások állását tükrözi, háttéranyagnak készült a magyar gazdaság aktuális helyzetéről.
Nagy kérdés viszont, hogy miért készíthetett egy ilyen anyagot a tanács főtitkársága. A tagországok gazdasági helyzetének kényességét politikai nyomásra ritkán szokták vizsgálni.
Az azonban látszik, hogy
Ez pedig valamit megmutat abból, hogy működőképes-e a Magyarország zsarolására kitalált javaslat, ha egyáltalán arra találták ki.
Az is látszik, hogy ha nem is az Európai Bizottságban, és nem is minden tagállamban, de azok jó részében fokozódik az ellenszenv a magyar kormánnyal szemben. Az, hogy a mostani javaslat előkerülhetett, majd kiszivároghatott, éppen ezt mutatja meg. Ha komolyan felmerült ilyen javaslat, az szintlépés a korábbiakhoz képest. Ilyennel eddig nem fenyegetett az EU, nem volt benne az intézményi kultúrában.
Az nem látszik egyelőre, hogy mit nyerhet a mostani alkudozással, Ukrajna támogatásának blokkolásával a magyar kormány. Ha felmerülne, hogy az ukrán támogatás megszavazásáért cserébe a magyar kormány eddig befagyasztott pénzekhez férhet hozzá, érthetőbb lenne a mostani magatartás. Ez viszont nem merült fel. Az viszont elég egyértelműen látszik, hogy Magyarország mit veszíthet rajta.
