Közélet vélemény

Földgázellátás és szankciók

24.hu
24.hu
Egy elmaradt előadás a Corvinuson. Magyar diplomácia. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Bokros Lajos: Amikor egy intézmény elporlad – A Corvinus egyetem esete

2022. szeptember 17-én a Szabadság és Reform Intézet (SZRI) Alapítvány konferenciát rendezett a magyar gazdaság romló helyzetéről. Az egyik neves előadó, a Corvinus egyetem címzetes tanára az államháztartás jelenlegi helyzetét elemezve arról beszélt, hogy az utóbbi években az Orbán-kormány mennyi állami vagyont mentett már át látszólag felbonthatatlan magánalapítványokba. A híres közgazdász bevallotta, hogy kezdetben maga sem értette, vajon miért volt szükség ezekre a magánalapítványokra, amelyek nem segítik elő a hozzájuk rendelt felsőoktatási intézmények jobb szakmai teljesítményét. Később azonban rájött a megoldás kulcsára: a lényeg az, hogy esetleges kormányváltás esetén az új hatalom ne legyen képes az állami vagyon visszavételére és ezzel az alapítvány haszonélvezőinek leváltására. Így törekszik a NER-oligarchia arra, hogy uralma a beláthatatlan jövőben is megmaradjon. Megvalósul a kormányfő hírhedt jóslata, miszerint megköti a következő tíz kormány kezét.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Losoncz Miklós: Földgázellátás és szankciók

Az orosz földgázszállítások visszafogására és az extrém magas földgáz- és villamosenergia-árakra válaszul az Európai Bizottság a villamosenergia-kereslet mérséklését célzó intézkedéseket, egyes termelőkre ideiglenes jövedelemplafon bevezetését és szolidaritási hozzájárulás kivetését javasolja. A piaci mechanizmusok akadálytalan érvényesülése hozzájárul a kereslet mérséklődéséhez, amit össze kell kötni a legsérülékenyebb fogyasztók támogatásával. E korlátok ellenére az Oroszországgal szembeni szankciók hatékonyak.

Az elveszett jó mindig értékesebb, mint a meglévő – Csepeli Györggyel Várkonyi Bence beszélget

II. Erzsébet szeretett királynő volt, kissé olyan, mint a mesékben szokott lenni. És nemcsak a birodalmában jártak csodájára, hanem a nagyvilágban is. Az ifjú uralkodó a nagymamakoráig végig fogadta a hódolatokat, amelyek alighanem a személyének és a Brit Birodalom jelképének is szóltak. Amikor meghalt, sírtak a gyászolók, mintha közeli szerettüket veszítették volna el. De talán így is volt. Szokatlan és olykor talán túlzó érzelmeket élt meg a világ, de aligha először a történelemben.

Csepeli György szociálpszichológus jól ismeri a lélek és a tömeg működését. Erre a különösnek tetsző jelenségre ad magyarázatot abban az beszélgetésben, amit Várkonyi Bence készített vele.

Odze György: Ez diplomácia?

Majdhogynem felesleges már a magyar külpolitikáról írni, hiszen az lényegében megszűnt, helyette kizárólag a személyi kultusz középpontjában létező külügyminiszter létezik, akinek megjelenései legfőképpen szónoklatokra, hangzatos nemzetvédelmi kijelentésekre, a keleti barátságok éljenzésére és a velünk szövetséges kormányok és politikusok leszólására korlátozódnak. Ma már nehéz elképzelni, hogy a dolgok lehettek másmilyenek is, mert aki 2010-ben született, az ma már tizenkét éves, és aki akkor érettségizett, ami ugye, a felnőttkor kezdete, az nem is ismer más rendszert, mint ezt. Ez az a rendszer, amit az Európai Parlament éppen most bélyegzett autokráciának.

Van egy külügyminiszterünk, aki a mi nevünkben harcias üzeneteket küld a világnak. Pedig a külügy sem volt mindig ilyen, most éppen azt akarják nekünk bemesélni, hogy ez az igazi külügy. A külügyi tevékenység, ismertebb nevén, a diplomácia. Manapság a diplomatákról az átlagember úgy gondolja, hogy kedvére eszik-iszik, elegánsan öltözik és autójával a tilosban parkol, és ez részben biztosan így van, de azért nem teljesen. A diplomácia komoly dolog, különösképpen egy önmagát közép-európainak valló, ám sok tekintetben keleti – sőt, keletre is húzó –, nyersanyagokban szegény ország számára. A diplomácia pontos megfogalmazása szerint egy állam nemzetközi kapcsolatainak ápolására irányuló szervezett tevékenység.

Darvas Béla: Feltételes tűzifaprogram – (pollózat)

Én egyértelműen a tisztítások és gyérítések faanyagának árusítását helyeslem. Nagyon is megértem az ökológusok tiltakozását. Nem igazán tanítottak engem az erdészeti technikumban a tarvágás szeretetére, hiszen megváltozik akkor a környezet, és megsínyli a helyi ökoszisztéma. Az erdőben élő állatok száma rendkívül magas, azt is mondhatom, hogy a legmagasabb szintű biodiverzitás itt alakul ki a szárazföldön. Nem véletlen a széles körű tiltakozás a tarvágás lehetőségének gondolatára is. Kínos, hogy egy magát konzervatívnak sminkelő párt gondolt ilyesmit jó megoldásnak. Tűzifa tekintetében hazánk éppen úgy limitált készletű, mint a gázt illetően.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik