Közélet vélemény

Panaszkodhat a gödi, ahogyan csak bír

Lőrinc napján. Söjtörtől Esztergomig. Izabela halála. Írások az Élet és irodalom legújabb számából

Váncsa István: Saját vizét issza vissza

A megoldás első lépcseje a különleges gazdasági övezet intézményében áll. A különleges gazdasági övezet különös közigazgatási szabályok szerint igazgatott, meghatározott gazdasági funkciójú földrajzi egység,

magyarul olyan terület, ahol a tulajdonos azt csinál, amit akar, abba se Istennek, se embernek beleszólása nincs.

Kormányzatunk a gödi gyár dinamikusan növekvő területét különleges gazdasági övezetnek nyilvánította. Panaszkodhat a gödi ahogyan csak bír, apostoli kormányzatunk széttárja a karját és fölmutat a firmamentumra, melynek boltozatán a törvény, az erkölcs és az igazság elve ragyog. Dura lex sed lex, mondja kormányzó urunk, aki a jog intézményét mindennél inkább respektálja.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Ami pedig a megoldás esetleges második lépcsejét illeti, azt a gyakorlatban már most is tanulmányozhatjuk. Tombol a járvány, magyar egészségügy hovatovább a végét járja, gond azonban egy szál se, november első hetében további kétszáz katonát vezényeltek ki hetvenöt kórházba, hogy az egészségügyi feladatok ellátásában segédkezzenek. Gyakorló öltözékben, fegyverrel, kormányzó urunk ugyanis szilárdan meg van győződve arról, hogy bármifajta felfordulás, üzemzavar, pánik, kalamajka esetén fegyveres katonákat kell a helyszínre küldeni, attól a rend mintegy automatikusan helyreáll, az érintettek megnyugszanak, ritkul az erdő, fénylik a tisztás, újra szól a csalogány. Ha a gödiek nem hagyják abba a samsungozást, akkor kivezényli a gyárba a Klapka György lövészdandár valamelyik zászlóalját, avval minden jóra fordul és boldogok leszünk valamennyien.

Kenesei István: A fülkeforradalom a felsőoktatásban

Másfél hónap múlva a magyar felsőoktatás jó kétharmada magánkezekben lesz, jóllehet továbbra is a köz fogja finanszírozni, akár közvetlen költségvetési átvezetések, akár a korábban köztulajdonban volt, de elajándékozott részvénycsomagok révén. Január 1-jével ugyanis a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok”, azaz a kekvák kuratóriumai (Km.) felügyelőbizottságukkal (Fb.) együtt felmenthetetlenek és leválthatatlanok lesznek: amit a saját maguk által kinevezett vagyonellenőr nem kifogásol, azt mind megtehetik.

Ez röviden meg is magyarázza, mi szükség volt erre a világon egyedülálló átalakításra. Ha ugyanis lesz kormányváltás, akkor a nagyjából háromnegyedükben kormány-, vagy inkább Fidesz-hű kinevezettekből álló Km. -oknak befolyásuk lesz arra, hogy milyen körben adjanak megrendeléseket beruházásokra vagy mely munka nélkül maradt hű embereiket kell valódi vagy fal állásokhoz juttatni – gondoljunk csak a kismillió alkalmazottra a kormányközeli tanácsadó cégekben vagy „kutató” –intézetekben, kormányhivatalokban stb. Ha meg nem lesz, semmi nincs elveszve, csak az a több tíz milliárd, amivel kistafírozták a Km. -okat és évente a fenntartásukra fordítanak (alsó hangon 400 MFt/Km.), valamint az a sok száz milliárd, amit odalöktek az egyetemi és más alapítványoknak – természetesen mindet közpénzből.

Szűcs R. Gábor: Üzletbarátság – A magyar tőke újabb kalandjai Szlovéniában

A Magyarországgal folytatott együttműködés folyamatosan mélyül. Mind a magyar befektetések és beruházások, mind az áruforgalom növekedése csodálatra méltó. Az Önök gazdasági eredményei rendkívüliek, és csak dicséret illeti a demográfia terén tett magyar erőfeszítéseket is.

Janez Janša szlovén miniszterelnök ezt nem a „Budapesti Demográfiai Csúcson”, hanem az 56. Celjei Mezőgazdasági Vásár (MOS) megnyitóján mondta vendégének, Orbán Viktornak.

A magyar kormányfő nem volt adós a válasszal, „Minden idők legjobb együttműködésének lehetünk tanúi”, mondta. Utalt arra, hogy a COVID-válság után „új korszak kezdődik a világgazdaságban”, s hogy „újra kell osztani a forrásokat, a beruházók új piacokat keresnek, és Magyarország „bejelentkezett erre a versenyre”, amelyben Szlovéniára partnerként tekint. Az embernek önkéntelenül is Stephen Leacock jut az eszébe: „felváltva estek egymás karjába”.

2022 a választások éve lesz Szlovéniában. A parlamenti választást, bár pontos dátum még nincs, április 24. és június 5., a köztársaságielnök-választást szeptember 9. és október 2. között tartják, míg az önkormányzatokat minden valószínűség szerint november 21-én választják újra. Teljes bizonyossággal ugyan nem ítélhető meg, mennyire döntő, de az biztos, hogy szerepe lesz a választásokon a külfölddel szemben egyébként is szkeptikus szlovének körében a magyar működő tőke (FDI) egyre nagyobb figyelmet keltő és a jelek szerint nem mindig szűziesen tiszta előrenyomulásának.”

Kovács Zoltán: Söjtörtől Esztergomig

Különbség persze, hogy a Fidesz-ülés 31 milliós cehje pártpénz, a Medgyessy-kabinet 2.4 milliója meg kormányzati költség, de a forrás egyformán költségvetési eredetű. Az viszont máig kérdéses, hogy a söjtöri mandulás angolnából hogyan lesz hetekig, hónapokig tartó botrány (ne feledjük: akkor még nem volt Fidesz-Kesma és nem történt meg a köztévé fideszes okkupációja), és miért lép át a közvélemény könnyedén 31 milliós fidesz-vircsafton. Vagy hogy ellenzéki kommunikációs szakapparátusok miért nem képesek nyilvánvaló választási csalásból valós botrányt kreálni (ld. az egy házszámra bejelentett, korábban sosem látott ukrán-magyar választópolgárok ügye), vagy mint például legutóbb, miért halnak el a Kövér-közeli hivatalnokok gyanús alapítványhasználati buherálásai. Hogy az, aki ebből az esztergomi kihelyezett ülésből jól járt, az az első bekezdésben fölsorolt cégek tulajdonosa, a Fidesz egyik kedvence, akit amúgy Horvátországban két hónapja vesztegetésért jogerősen két év szabadságvesztésre ítélt a bíróság. Készséggel elfogadom, hogy a Fidesz sajátjaként kezeli a sajtó jelentős részét, hogy az ügyészségnek egészen addig nem lesz hitele, amíg Polt vezeti, hogy az alkotmánybíróságnak, amíg pártközeli emberekből áll, nem beszélve a médiakuratóriumról. Ezek pártlojalitása ténykérdés. De ha az ellenzéki oldalon magukat kommunikációs szakembernek tartók, pártelnöki szaktanácsadók egy-egy ügy fölött merengve legföljebb a homlokukat tudják ráncolni, talán váltsanak pályát. Kívülről látva, de főleg munkájuk eredményességét érzékelve semmi más nem látszik, mint ötlettelenség, rutingondolkodás, meg az irodai okoskodás. Lehet, hogy mindent rosszul látok, de a hatékonyságot tekintve egészen biztosan nem tévedek.

Széky János: Izabela halála

Ami a közvélemény álláspontját illeti, nincs szó semmiféle balra vagy ultraliberális irányba tolódásról. A lengyelek többnyire konzervatívak, de ha egyéni szabadságról van szó, nem alkusznak. A Wirtualna Polska portál megrendelésére pénteken közvélemény-kutatás készült, ami azt mutatta, hogy 43 százalék a 2020. október előtti, amúgy is szigorú, de nem embertelen szabályozáshoz térne vissza; 31 százalék az Európában szokásos megoldást pártolja – az anya a 12. hétig választhatja az abortuszt;10 százalék ért egyet a mostani törvénnyel, és 5 százalék tovább szigorítaná (az anya életének veszélybe kerülése vagy nemi erőszak esetén sem engedné a művi terhességmegszakítást). Még a Jog és Igazságosság szavazói közül is az első két változat mellett áll ki a többség.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik