Ki vezesse Európát Merkel után?

Váncsa István: A politika leginkább erre való

Együttműködést írt alá a Lakiteleki Népfőiskola (ismertebb nevén Lezsák) és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME, korábban Iparművészeti Főiskola), jelentette a hiros.hu szeptember utolsó napjaiban. A tudósítás a várhatóan fölöttébb gyümölcsöző kooperáció célját sem rejti véka alá.

Azért van rá szükség, „hogy összefogja a magyarságot, hogy megmaradjon nemzetünk”, amely egyébként, mint oldott kéve, széthullana.

A hírhez tartozó fotón Lezsákot lehet látni, letargikus arckifejezéssel nézi az előtte fekvő csukott dossziét, nyilván arra gondolva, hogy az általa nemrég bekebelezett Nemzeti Művelődési Intézet számára több mint százmillióért kell autókat vennie, ami bizony nagy érvágás még akkor is, ha Lakitelekre ajtón-ablakon, de még az egérlyukakon át is ömlik, zúdul a közpénz.

Hála az égnek, a járműbeszerzés a napi.hu szerint azóta perfektuálódott, ráadásul nemzetünk is megmarad, minden együtt van tehát ahhoz, hogy a jövőbe derűlátó szemmel tekinthessünk. Nem úgy, mint a MOME rektora, aki a fotó tanúsága szerint Lezsák jobbján ülve fásultan, vigasztalanul mered maga elé, hasonlatosan az összes többi rektorokhoz, akik kormányunk nagyívű oktatáspolitikai elképzeléseit átlátni nem bírhatván minden bokorban krampuszt gyanítanak. Holott ha valakinek, akkor neki, Fülöp Józsefnek csakugyan oka volna némi örömködésre, Lezsákkal ugyanis Isten lábát fogta meg. Különféle Jagók ugyan azt állítják, hogy apostoli kormányzatunk az akadémiai kutatóintézeteket és az egyetemeket nem az igaz szerelem által vezéreltetvén teszi magáévá, hanem csakis azért, hogy az uniótól közvetlenül hozzájuk befutó támogatásokat az utolsó centig lenyúlhassa. Vagyis úgy bánik velük, mint a strici az örömlányokkal, ez azonban rosszindulatú sutyorgás csupán.

Magyar Péter: Ki vezesse Európát Merkel után?

A német szociáldemokraták többé-kevésbé váratlan győzelme a németországi választásokon (néhány hónapja aligha fogadott volna erre bárki is), a hármas koalíció kényszere (először, amióta a német demokrácia újjászületett a háború után) és főleg Angela Merkel távozása, ami űrt hagy maga után nemcsak Németországban, hanem egész Európában, számos kérdést vet fel. A legszélesebb kört érintő ezek közül nyilván a jövendő német kormány Európa-politikájára vonatkozik. Valószínűleg ez tölti el leginkább szorongással Orbánt és hatalmi körét is.

A választás másnapján a vezető olasz napilap, a liberális Corriere della Sera címlapján egy karikatúra fejezte ki a legtömörebben a dilemmát. Címe: A lyuk. A rajzon Európa térképe, a közepén Németországgal, s annak a közepén egy tátongó lyukkal, amely Angela Merkel profilját formázza. Ezt a lyukat kellene betöltenie valakinek, s az olaszok reménye szerint Mario Draghi, a jelenleg „legeurópaibb”, pártokon kívül álló kormányfő volna rá a legalkalmasabb.

Sokak szerint Olaf Scholz várható kancellársága ismét a szocialista–szociáldemokrata vezetésű Európa nyitányát jelentheti, amilyen a François Mitterrand–Helmut Schmidt korszak volt a múlt század nyolcvanas éveiben. Akkoriban az Európai Bizottság élén álló francia Jacques Delors céltudatos vezetésével kiteljesítették az egységes belső piacot, megteremtették az eurót – a gazdasági közösség unióvá vált, és nagyot lépett előre föderalista irányba. A mai kép sokkal bonyolultabb és kevéssé biztató.

Ádám Zoltán: Néhány megjegyzés – az ellenzéki előválasztás második fordulója előtt

Nincs arról tudásunk, hogy egy fél év múlva, jövő tavasszal melyik ellenzéki miniszterelnökjelölt száll majd a legnagyobb eséllyel harcba Orván Viktor ellenében. Ismereteink arról vannak, hogy ma hogyan alakulnak a választói preferenciák.

Fél év azonban nagy idő, ami alatt gyökeresen átalakulhatnak ezek a preferenciák, a jelöltek teljesítménye, riválisaik megítélése, vagy akár tőlük független körülmények (természeti katasztrófák, gazdasági összeomlások, különféle közéleti botrányok) eredményeképp.

Hogy csak egy példát mondjak, a miénknél összehasonlíthatatlanul erősebb demokratikus tradíciókkal, szilárdabb pártrendszerrel és hetven éve változatlan választási rendszerrel rendelkező Németországban az idén szeptember végén 26 százalékkal győztes szociáldemokraták egy fél évvel korábban, 2021. márciusában 15-17 százalékon álltak, a pártverseny harmadik helyén. Ezért az a Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter által hangoztatott érv, miszerint azért nem szabad az ellenzéknek Dobrev Klárát közös miniszterelnökké emelnie, mert neki a legkisebb az esélye Orbán ellen, ebben a formában legalábbis hamis.

Benda László: Japán – a kormányfő új, a helyzet marad

A szigetország bulvársajtójában nagyobb szenzáció volt, hogy Mako hercegnő mindent (császári udvart, kiváltságokat, jövedelmeket) odahagyva október végén végre csak férjhez megy, és polgári származású választottjával Amerikába költözik, mint hogy a parlament a hét elején új kormányfőt választott. A második világháború után, a győztes amerikai hatalom keze nyomán létrejött japán alkotmányos monarchiában meghatározó erő a Liberális Demokrata Párt (LDP). A sokszínű párt, amelynek belső frakciói a vezetőikről kapják nevüket, két rövid megszakítással születése óta kormányozza a világ ma harmadik legnagyobb gazdasági súlyú országát. Nevével szemben sokkal jobban megfelel a konzervatív titulusnak, amit minapi elnökválasztása is tanúsít.

A pártvezéri (egyben itt automatikusan miniszterelnöki) szerepért akkor éleződött ki a versengés, amikor váratlanul lemondott Szuga Josihide kormányfő. Szuga alig egy évig irányította a szigetországot, s népszerűsége ezalatt a felére erodált. A kudarcos kormányfő jobbnak látta, ha távozik. A gazdaság újból föllendítése és a koronavírus-járvány kezelése érdekében, valamint amiatt, hogy Szuga a közakarat ellenére a pandémia alatt is ragaszkodott az olimpiai játékok megtartásához, pártja inkább egy új arccal akart nekivágni az esedékes parlamenti választásoknak. Az utódlásáért folytatott néhány hetes kampány négy fő jelöltje közül Kisida Fumió és a korábbi kül- és védelmi miniszter, az oltásért és helyi fejlesztésekért felelős, mindössze ötvennyolc éves Kóno Taró volt a legesélyesebb.

Kovács Zoltán: Hleb

Orbán Viktor a minap a következőt írta abból az alkalomból, hogy szeptemberben a CEU épületében nemzetközi konferencia zajlott. „Évek óta azt hallom a liberális politikusoktól és az őket támogató médiumoktól, hogy a magyar kormány bezáratta és elüldözte a CEU-t Budapestről.”

A miniszterelnök szerint az eseményen a liberális akadémiai és politikai élet jeles képviselői is részt vettek, ami azért történhetett meg, mert „akik eddig az egyetem bezárásával kampányoltak, nyilvánvalóan nem mondtak igazat. Mit gondolhattak azok a jónevű kutatók, politikusok és értelmiségiek, akik megjelentek és előadtak a konferencián? Vajon hogyan egyeztették össze egyetemi fellépésüket azzal a hazugsággal, hogy a CEU-t a magyar kormány elüldözte Budapestről?”

Mi ez? Miről beszél Orbán? Mi működhet CEU néven Bécsben, ha nem a Budapestről elüldözött egyetem? A CEU budapesti épületében folyik oktatás, de a vita nem erről ment két éven keresztül, és ma már nyilvánvalóan nem ugyanaz az oktatás zajlik, mint korábban, még ha CEU felirat olvasható is a homlokzaton. A Bakonyban mind a mai napig egy kis község valamikori boltjának falán ez maradt: Hleb. Vagyis kenyér. A Vörös Hadsereg rengeteg katonája élte itt mindennapjait, a felirat megmaradt. De ha szabad javasolnom, a kormányfő ne ide térjen be, ha esetleg pékárut óhajt fogyasztani, mert itt már valami vegyiáru-kereskedés működik. Nem gondolom pontosnak a párhuzamot, de arra jó, hogy megvilágítsa a gyengébbeknek:

egyik helyen sem az van már, amit a valamikor kitett felirat jelez.