Életében nem járt hús-vér bántalmazott közelében az, aki szerint a jelenlegi jogszabályok hatékonyan kezelik a problémát – állítja Spronz Júlia a National Geographic októberi számában megjelent interjúban. A családjogi ügyekre szakosodott ügyvéd szerint ma Magyarországon több szempontból sem megfelelő a családon belüli erőszakot elszenvedők ellátása:
Finoman szólva is akadozik az igazságszolgáltatás, a jogalkalmazók gyakran csak értetlenkednek, nincsenek jól működő protokollok, a gyermekvédelmi jelzőrendszer túlnyomórészt nem az elkövetőket vonja felelősségre, hanem az áldozatokat taszítja még mélyebbre, a segítségnyújtásra hivatott szervek áldozathibáztatók.
Az abúzust, a gyerekeket, nőket érő kapcsolati erőszakot, a traumatizált ügyfelekkel való tárgyalási technikákat a jogászképzés fősodra még csak nem is érinti – folytatja a mélyebben gyökerező rendszerproblémák sorát a 2006-ban létrejött, a nők elleni erőszakot fókuszba helyező Patent Egyesület egyik alapítója, aki szerint nagyjából ez a helyzet a pszichológia szakon és a szociálismunkás-képzésben is.
Pedig elengedhetetlenül fontos tudni, hogy ilyen helyzetekben a két fél kapcsolatát a hierarchikus viszonyon alapuló egyensúlyhiány határozza meg, amelyet a bántalmazó sokszor kifinomult eszköztárral teremt meg – mondja Spronz, hozzátéve:
A kapcsolati erőszak lényegét nem látják, akik azt mondják: ilyenkor két ember konfliktusáról van szó. A konfliktus egyenrangú felek kapcsolatát feltételezi. Ennek ismerete nélkül nemhogy az ügyvédek, de még a mediátorok vagy az ilyen ügyekkel hivataluknál fogva érintkezni köteles gyerekjóléti szakemberek sem boldogulnak.
Az utóbbi időben nagy visszhangot kapó ügyek (lúgos orvos, vagy éppen a kis híján agyonvert Orosz Bernadett ügye, de ide sorolhatjuk a gyerekeit kivégző győri gyilkost is) szélsőséges esetek, a Patent Egyesület tipikus ügyfélkörébe tartozók túlnyomó többsége a kapcsolati erőszak jóval szofisztikáltabb formáival küzd.
Az intellektuális bántalmazók többségének például eszébe sem jut akár csak egy ujjal is hozzáérni az áldozatához. Eszköztárukban a manipuláció, a lelki sanyargatás, a közös gyerek(ek) eszközként való felhasználása dominál
– sorolja a bántalmazás kevésbé látható formájának mechanizmusait a szakértő, aki kiemeli, a rendszer is az ilyen típusú bántalmazók kezére játszik:
Ők azok, akik sorozatos perek, eljárások indításával, a családsegítő, a gyámhatóság és a bíróságok, az igazságügyi pszichológus szakértők felhasználásával, tehát eljárási zaklatás révén akár éveken keresztül is sakkban tarthatják a volt partnerüket. A bántalmazottak helyzetét jelentősen nehezíti, hogy a jogalkalmazók és a gyermekvédelmi jelzőrendszerben dolgozók célzott képzés hiányában nem látnak át az ilyen eseteken.
Spronz Júlia arról is beszélt, hogy évente nagyjából ezer ügyben vesz részt valamilyen szinten: van, hogy a teljes peres képviseletet ellátja, de előfordul, hogy tanácsokkal segíti a bántalmazottakat és ügyvédekkel konzultál.
Kaleta Gábor ügyével kapcsolatban azt mondta, ahhoz, hogy az ehhez hasonló eseteket ne lehessen eltussolni valós politikai akaraton túl arra is szükség van, hogy a segítőhálózatban dolgozókat olyan rendszeres továbbképzésre kötelezzék, ahol valóban hozzáértőktől juthatnának életszerű tudáshoz.
Kiemelt kép: Pivarnyik Balázs / Abcúg
