Sírunk és ég a pofánk a parlamenti cirkusz láttán

Egy rendszerváltáskori tévedés, és annak következményei. Moldova választott. Orbán Viktor válaszlevele a bölcseknek. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Kozák Márton: A bajok eredete

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban.

„A térség más országaiban jól-rosszul, de működnek a nyugatias berendezkedés intézményei, nálunk, a jogállami díszletekkel ékes pusztában látványosan összeomlott a rendszer. A helyén tenyésző furcsa képződményre vannak megnevezéseink (posztkommunista maffiaállam, hibrid rezsim, kívülről korlátozott hibrid rezsim, fasisztoid mutáció), Magyar Bálint maffiaállam-elméletének köszönhetően pedig pontosan le is tudjuk írni, hogyan működik az, amiben élünk. Arra viszont alig terjed ki a figyelem, hogy egyáltalán miért születhetett meg. Az erre vonatkozó közkeletű magyarázatok irritálóan szegényesek, és jobbára kimerülnek a magyar társadalom keleties értékszerkezetére hivatkozásban, unalomig ismert Ady- vagy Márai-idézetek citálásában, rosszabb esetben a Metternichnek tulajdonított megjegyzéssel alátámasztva: nincs mit tenni, Ázsia a Landstrasse után kezdődik.”

Csakhogy édes hazánk az elmúlt években zsarnokibbá, korruptabbá és szolgalelkűbbé vált annál, hogy az a Tárki értékkutatásából levezethető lenne. Nem a magyar értékkészletnek tudható be, hogy a legfontosabb joguralmi-civilizációs index, a kormány hatalmának ellenőrzöttsége (értsd: a végrehajtó hatalom tetszése szerint cselekszik-e, avagy van neki ebben korlátokat állító intézmény és törvény) tekintetében globálisan is a sereghajtók közé, a vizsgált 126 országból a 103. helyre süllyedtünk. Emlékeztetőül: az értéktérképen velünk szomszédos országok – Románia (36.!), Ukrajna (90.), Bulgária (91.) és Moldova (99.) – mindegyike elég kemény hely, de a World Justice Project elemzése szerint a végrehajtó hatalom fejének egyikben sincs Orbánéhoz fogható mértékű hatalma.

És ahogy az értékkutatásokból, úgy a magyar társadalomfejlődésből sem következik az a jogállami pokol és az abból kitenyésző önkény, úrhatnámság és jobbágyi alázat, ami most van. Óvakodjunk attól, hogy a történelem bekövetkezett fordulatait elkerülhetetlennek tartsuk csupán azért, mert bekövetkeztek – intette megfontoltságra olvasóit az egyik legnagyobb magyar politikai gondolkodó, Szűcs Jenő, kinek Bibót rekonstruáló ismert gondolatmenete szerint a keleties és nyugatias elemeket egyaránt kitermelő magyar fejlődésből a „nagyobb szabadság” és a „nagyobb szolgaság” irányába is vezethet út.

Tóth-Czifra András: Egy valószínűtlen felszabadulás

A rendszerszintűvé emelt korrupció, a jogsértések, az ezeket sokáig csendben tűrő, majd egyre kritikusabb szövetséges vezetők, a tömeges elvándorlás és a növekvő orosz befolyás együtteséről mostanában könnyű Magyarországra asszociálni.

Pedig van olyan ország régiónkban, ahol a magyarországinál is rosszabb helyzet alakult ki az elmúlt években.

Moldova példája egyrészt arra int minket, hogy minden lehet a mostaninál is sokkal kedvezőtlenebb, másrészt pedig arra, hogy a változás mindig lehetséges, de mindig hosszú és kitartó munkát, olykor kényelmetlen kompromisszumokat igényel.

Sandu új kormányának megalakulása jó hír Moldovának, és jó hír a moldovai korrupció felszámolását támogató embereknek és szervezeteknek, így az EU-nak is, hiszen a korrupció az uniónak is rengeteget ártott. A miniszterelnök olyan kormány élére állhatott, amely elsősorban az ACUM vonzásköréből jött,  tisztességes és elismert szakértőkből és politikusokból alakult. Belügyminiszterként a főpolgármesteri címtől jogtalanul megfosztott Andrei Nastase kezdheti meg az intézményrendszer reformját. Moldova külkapcsolatait Nicu Popescu, az elismert ECFR kutatóintézet korábbi programvezetője, tehetséges, jó kapcsolatokkal rendelkező, elkötelezetten európai diplomata irányíthatja. A parlamentben a kormányalakítással egy időben elfogadott határozat, amely Moldovát „foglyul ejtett államként” azonosítja, fontos igazságot mond ki – mellesleg egybevág az Európai Parlament tavalyi elemzésével is. Ennek a foglyul ejtett államnak az alapos reformja lesz az új moldovai kormány feladata. A lendület bátorító, de az esélyek nem a legjobbak.

Kovács Zoltán: Élet

Orbán persze a parlamentet olykor magáncirkusznak használja, különösen, ha kellemetlen helyzetbe kerül. Például, amikor választások előtt elnöki vitára hívják („ebben a ciklusban már huszonhétszer vitáztunk” – vélhetően ennyiszer szólalt fel). Vagy amikor a harcostársa és kegyeltje, Farkas Flórián kezében eltűnt másfél milliárdról kérdezte igen közérthetően Hadházy Ákos („nem értem a kérdést”). Vagy még 2017 decemberében, amikor a kormányfő épp legelszántabb harcát vívta a bevándorlók ellen, Demeter Márta kérdésére: „Hogy van az, hogy itt terrorizmusért is körözött emberek flangálhatnak az ön közelében? Kiderült Ghaith Pharaonról, hogy önhöz érkezett vacsorára, kiderült Ghaith Pharaonról, hogy az ön vejével üzletel. Hogy van ez, magyarázza meg!” A válasz: Boldog karácsonyt! Nyilván lehet ilyen választ adni, mondjuk, parlamenti ciklusonként egyszer. Bár, ha valaki köztörvényes, terroristagyanús, körözött emberrel vacsorál, családja ilyenekkel üzletel, indokolt lenne a visszafogottság – különösen, ha amúgy a nyilvánosságban épp az ilyeneket üldözi. Már úgy értve akkor, ha nincs elég pénzük, mert akkor éhezteti is őket. Már úgy értve akkor, ha nincs elég pénzük, mert akkor éhezteti is őket.

Orbán hamarosan találkozik cseh kollégájával, Andrej Babissal. A korrupciós ügyekkel vádolt miniszterelnök nacionalista frázisokkal vág vissza, és az Európai Uniót támadja – írja elemzésében a Der Spiegel (tudósít a Klubrádió lapszemléje.) Kezdetben jól tűrte a támadásokat, gúnyos megjegyzéseket tett, időközben azonban egyre idegesebb lett. Az elmarasztaló tartalmú uniós jelentéseket botrányosnak és inkompetensnek, a cseh emberek elleni támadásnak minősítette. A csehek közül sokan aggodalommal figyelik az unióellenes retorikát – írja a Der Spiegel. Idézi Martin Fendrych kommentátort, aki szerint felettébb kockázatos lenne, ha Csehország Orbán Magyarországának az útjára lépne.

Lassan, de elég biztosan mi leszünk a romlás mértékegysége.

Váncsa István: Házi feladat

Vannak az életnek pillanatai, amikor az ember mások helyett szégyelli magát, olyanok helyett, akiket nem ismer és nem is akar megismerni, csak belefut az általuk művelt gyalázatos dolgokba, és elvörösödik.

Ég a pofám miattatok, mondaná, de nincs kinek.

Magyarország kormánya miatt a magyar állampolgárnak elég gyakran ég a pofája, és ezen alkalmak száma egyre inkább sokasodik. Harminc-negyven évvel ezelőtt még egész jó volt külföldön magyarnak lenni, a sörünket ugyan mások fizették, de volt némi respektusunk 56 miatt, a magyarországi viszonylagos szabadság miatt, de még az itteni valamelyest működőképesebb gazdasági élet miatt is, persze csak olyanok előtt, akik Budapestet és Bukarestet képesek voltak megkülönböztetni egymástól. Ma már semmifajta respektusunk nincs, magyar voltunkat még elnézik ugyan, de olyan arckifejezéssel, mintha azt gondolnák, hogy ilyesmi még egyszer ne forduljon elő. Ismerünk világutazó magyart, aki néha ukránnak adja ki magát és állítása szerint így néha barátokra lel.

Grecsó Krisztián tévékritikája: A 22-es örökös csapdája

„Néhány hete a soros tévékritikámban (Történelem, ÉS, 2019/21., május 24.) azt állítottam a nagy port kavart Csernobil című sorozatról, „nem arról szól, hogy egy akkoriban a Szovjetunióhoz tartozó, kelet-ukrajnai városban felrobbant egy atomreaktor.  (…) kegyetlen őszinteséggel, hiperrealistán mutatja meg a bürokrácia mélyét, ahol mindent átitat a reménytelen félelem, a zsigerekbe és ösztönökbe ivódott magamentegetés, ahol nem számítanak a tények és a valóság, csak az, hogy a dolgozó a saját irháját mentse. Ami persze nem azt jelenti, hogy a saját életét, mert arra nincs befolyása, ahhoz keveset tud a valóságról.”

A HBO új sorozatai – legyen a témájuk a háború vagy egy reaktor – a mai Európa végnapjairól szólnak. Hogy a romlottság mélyén mindent átitat a reménytelen félelem, a zsigerekbe és ösztönökbe ivódott magamentegetés, és nem számítanak a tények és a valóság, csak az, hogy a katona/a dolgozó/a polgár a saját irháját mentse. Nyilván a mai magyar hatalomnak már nincsen félnivalója ezektől a sorozatoktól,

ahhoz kevesen látják, és még kevesebben értik, az árulás mikéntjére meg már tényleg csak azok éreznek rá, akikre mindig a legkomikusabb részekre jön rá a sírhatnék.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Hungary's Prime Minister Viktor Orban arrives for a European Union (EU) summit at EU Commission Headquarters in Brussels on May 28, 2019. (Photo by JOHN THYS / various sources / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.