Közélet vélemény
Budapest, 2018. november 23.
Orbán Viktor miniszterelnök interjút ad a Jó reggelt, Magyarország! című műsorban a Kossuth rádió stúdiójában 2018. november 23-án.
MTI/Balazs Mohai

Karafiáth: Orbán nem vitatkozik, csak butít

Amit lassan még csak nem is szégyellnek a fideszesek.
Korábban a témában:

Egy az ország, egy a párt, egy a sajtó, egy a vélemény. Egységben az erő, és az erő mi vagyunk.

Ennyi a veleje annak, amiről Orbán beszélt pénteken a Kossuth Rádióban. A miniszterelnök úr odáig jutott a családvédelmi programról szólván, hogy kishazánkban immár egyszerűen képtelenség megosztottságról beszélni, hiszen egy hatalmas tömeg áll a Fidesz mögött; ahogy fogalmazott:

Mi vagyunk jóval kilencven százalék fölött.

Hát, igen, az tényleg sok. De vajon milyen számítások alapján jött ez ki? Kikről beszélünk?

Pontosan tudjuk, hogy a kétharmad sem kétharmad, a választók, sőt a választani hajlandók felét sem teszik ki a Fidesz szavazói.

Vajon kinek szólnak ezek a hangzatos kijelentések, ezek az egyszerű üzenetek?

Alighanem azoknak, akiknek eddig is, akiknek az ad biztonságot, ha elsöprő többséget tudnak (vélnek) maguk mögött.

A tétet egyre emelni kell, fokozni szükséges a nagyotmondást. Egyértelmű lett nemcsak az, amit már eddig is tudtunk, miszerint: Orbán végképp a valóságon kívülre és a szabad hazugságok terepére tévedt, hanem az is, hogy mára legkevésbé sem cél a társadalmi együttgondolkodás. Csak a tömeg meggyőzése és manipulálása számít, akármilyen áron.

Borzongással olvastam Náray-Szabó Gáborral a beszélgetést a Magyar Narancsban. A professzor szerint még az aljas propaganda is rendjén lévő dolog.

Így:

Egy dolog nagyon fontos: a sorosozás nem az értelmiségnek szól. Az értelmiség ne érezze magát idegesítve. Azt már lehet mondani, hogy a népet nem szabad butítani, de ez nem biztos, hogy teljesen igaz lenne.

Szóval semmi gond, hogy egy eleve felhergelt réteget továbbra is cinikusan gyűlöletre kondicionálunk, miközben a Fidesz-értelmiség eltartott kisujjal félrenéz. Mert a cél szentesíti az eszközt. És a cél a hatalom megtartása, az eszköz pedig a szavazatok megszerzése. Nem számít, kik ők, elég annyi, hogy utalványokkal, ígéretekkel, hízelgéssel vagy akár féldisznóval megvehetőek, megvezethetőek.

Kormányunk immár nyíltan kizárólag azokhoz beszél, akik nem kérnek a kérdésekből és meg se hallják az ellenérveket, akik meggyőzhetőek pár szépen becsomagolt szólásmondással, elpuffantott frázissal. És ők most joggal bólogathatnak, hogy hát, igen, a vezérünk megmondta. És amit ő mond, az szentírás, eddig is hittünk benne.

„Bennünket nem érdemes támadni” – hangzik el ugyanebben a pénteki rádióműsorban. És ez a „bennünket nem érdemes támadni” lefordítható arra, hogy velünk vitatkozni időpocsékolás, ellenünk érveket felhozni felesleges. Amit mondtam, megmondtam, mint egy kisgyereknek az apuka, kész, punktum, mész vissza a szobádba, a neved ‘hallgass’.

És szinte fel sem tűnik, hogy ez is rejtett hergelés, hogy megint a megszokott háborús beszédmódot működteti szeretett vezetőnk. A közélet háborús terep, ahol nem tárgyalások és nem értelmes eszmecserék, hanem szimpla támadások zajlanak. És ugye szerelemben és háborúban mindent szabad, és most minden a mi kezünkben van, az ellenség magára vessen.

Emlékszünk, amikor A Közös Ország Mozgalom tavaly március huszonötödikére vitafórumot hirdetett, melyre meghívta a számottevő pártok listavezetőit, és melyre a következő válasz érkezett Hidvéghi Balázstól:

Valódi és értelmes vita nem folytatható olyanokkal, akik az ország legelemibb érdekét sem hajlandóak szem előtt tartani, sőt, minden erővel az ellen tevékenykednek. Ilyen feltételek mellett vitatkozni képmutatás, sőt, a szavazók semmibevétele lenne.

Ez volt a „bennünket nem érdemes támadni” mentalitás névjegykártyája.

Bár azért érdekelne, mi zajlik az egyszeri szavazó fejében, amikor olvassa-hallgatja a nagyszerű szólamokat és a saját dicsőséges életéről zengő propagandát. Vajon csak nekem probléma, hogy hónap végén már nincs egy vasam sem? Tényleg csak nekem nincs megtakarításom? Csak én nem tudom igénybe venni a magánegészségügy szolgáltatásait, és csak képzelem, hogy több hónapja várok egy MR vizsgálatra? Azaz: csak én vagyok lúzer, tehát jobb lenne hallgatnom, nehogy még nagyobb bajt hozzak a fejemre?

Kiemelt kép: Mohai Balázs / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Refuelling with unleaded petrol at a petrol station in Bad Homburg vor der Hˆhe, photographed in January 1985.

Nyolcvan éven át mérgeztek minket tudatosan

A benzin ólmozása egyszerű alkohollal kiváltható lett volna, ám literenként egy centért, és az iparág feletti kontrollért cserébe az „olajipar” a már akkor is méregként ismert ólmot választotta.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.