Közélet
Budapest, 1997. február 8.
Fenyő János vállalkozó a Magyar Újságírók Országos Szövetsége rendezvényén a Mariott-szállóban.
MTI Fotó: Rózsahegyi Tibor

A Fenyő-gyilkosság megelőzött egy nagy háborút

Farkas György
Farkas György

újságíró. 2018. 04. 27. 11:54

Néhai barátja szerint a médiacézárt már régen nem érdekelte a pénz, amikor megölték.

Az Élet és Irodalom, a Fenyő-gyilkosság friss fejleményei miatt újra elérhetővé tette, miként emlékezett annak idején Lőjetek sor(ozato)t neki című írásában a lapban Fenyő Jánosra egykori barátja, tanácsadója. A néhai Perczel Tamás néhány nappal a gyilkosság után felidézte,

miként lett órák alatt a legszűkebb elit által rajongott, félve tisztelt milliárdos médiacézárból tönkrement, vagyonát kimentő vállalkozó a hírekben. 

Mint írta, éppen azért kell beszélni Fenyő Jánosról, mert

gyors ütemben zajlik a múlt átírása, és kellene végre valami igazat is mondani.

Ő szinte naponta beszélt Fenyő Jánossal. Pszichológusként, majd barátként is ismerte, mégis csak impressziói voltak

a magyar gazdasági-társadalmi-politikai átalakulásban valószínűleg egyedülálló VICO-jelenségről.

Perczel Tamás nyilvánvalóvá tette, nemcsak kegyeleti, szakmai-etikai szempontok miatt nem írt le mindent, hanem azért is, mert élni akart. 

1998. februárjában ugyanakkor meggyőződéssel állította, hogy

a gyilkosság nem következik sem a VICO eddigi tevékenységéből, sem Fenyő János cselekedeteiből. (…) Ellenlábasai még nem akarhatták eltenni láb alól Fenyő Jánost. (…) Ez a gyilkosság – meggyőződésem szerint – rendszeridegen, véletlen esemény.

Perczel szerint a gyilkosság – kitervelői, végrehajtói szándékától függetlenül – megakadályozott egy nagy háborút a fokozatosan rendszeridegenné váló Fenyő-birodalom és a gazdasági, politikai szférával bonyolult szövedéket alkotó negyedik hatalmi ág (a média) más szereplői között.

Politikai hátterű gyilkosságra valószínűleg senki sem gondolt eredetileg, de az egyre sűrűbben és egyre magasabb szintről érkező cáfolatok, a szemlátomást növekvő nervózusság fölkeltheti a gyanút.

Perczel szerint Fenyőt már 1996-ban sem érdekelte igazán birodalma, pénze,

a hatalom, a politikai, társadalmi mozgás kérdései

izgatták, unta saját művét, saját szerepét, új célt, kihívást, méltó ellenfelet keresett. A Népszavából olyan lapot akart csinálni, mint a New York Times, és azt hitte, elég ehhez az objektivitás, a közérdek melletti bátor kiállás meg néhány nagy, a Watergate-ügyhöz hasonló leleplezés, botrány.

Kóstolgatta a Nyírfa-ügyet, hatalmas panamát és bonyolult összefonódást sejtett a Magyar Televíziónál, és nagyon izgatta a szerinte politikai hardpornónak beillő „Xénia-nász” is.

Perczel szerint Fenyő János nem félt. Tudta, vannak ellenfelei, de azt hitte,  pénzzel, jogi eszközökkel fognak csatázni.

Egyszerre volt ravasz, gyanakvó, mizantróp és szinte infantilisan naiv.

Belehalt. Mint korábban megírtuk, Perczel Tamás, halála előtt, egy kamera előtt is beszélt Fenyő Jánosról, a magánháborúiról, meggyilkolása előzményeiről. A pszichológus akkor azt mondta, a leszámoláshoz az vezethetett, hogy barátjáról „valakik levették a kezüket, védtelenné vált”.

Nagy vihart kavart dokumentumfilm a Duna TV-ben
A Fenyő János bizalmasaként megismert Perczel Tamásról vetít dokumentumfilmet a Duna Televízió.

A 2004-ben felvett, a Fenyő-gyilkosság nyomozati anyagaihoz is csatolt  Számvetés című dokumentumfilmben Gyárfást, Princz Gábort, a Postabank egykori elnökét és Székely Herbertet nevezte meg, mint akik nem voltak jó viszonyban a médiavállalkozóval.

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf
Gyárfás Tamás: a megmentésemet jelentik ezek a hangfelvételek
Portik Tamás éveken keresztül rögzítette a beszélgetéseiket a gyilkosság után, Gyárfás most elmondta, mit gondol róluk.

Kiemelt kép:Rózsahegyi Tibor/MTI

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Marjai János/24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.