„Nem lesz masírozás, nem leszünk nácik”

A néppártosodás az irány. Aki mást mond, a partvonalról kiabál

– mondta egy jobbikos országgyűlési képviselő. Az elmúlt napokban több jobbikos politikussal beszélgettünk, és lényegében mindannyian ezt mondták. Úgy tűnik, hogy a Jobbik összezárt – „bajtársiasan összekapaszkodott”, ahogy egy ismert arc fogalmazott –, és a választási csalódás után felerősödött radikálisabb hangokat lecsitították.

Választási kudarc után zavar az erőben

Merthogy a vereség után voltak radikális hangok, amelyek nem a partvonalról, hanem egyenesen az elnökségből hallatszottak. Toroczkai László ásotthalmi polgármester, akit a kevés megmaradt jobbikos radikális közé sorolnak, azt írta a választás másnapján a Facebookon, hogy:

Vona Gábor megbukott, de a Jobbik él. Ha azonban Vona Gábor úgy gondolja, hogy nem végleg bukott meg, s a lemondás is csak látszólagos lesz, azzal kivégzi a Jobbikot.

Vona Gábor még aznap este le is mondott, és mindenkit meglepve azt is bejelentette: országgyűlési képviselői mandátumát sem veszi át, azaz lényegében kivonul a politikából. Ezt a lépését kevesen láthatták előre, minden jobbikos azt mondta nekünk, hogy villámcsapásként érte a hír.

A csalódást jelentő választási eredmény – főleg kisebb településeken, vidéki városokban számítottak jobb eredményre, illetve egyetlen egyéni mandátumnál mindegyikőjük jóval többet várt –, és Vona hirtelen távozása zavart okozott. Ezt a zavart akarták a radikálisok kihasználni, akik Toroczkaihoz hasonlóan azt hangoztatták, hogy Vona és a néppártosodás megbukott: ideje visszatérni a Jobbik azon korszakához, amelyik a Magyar Gárdától és a cigány bűnözés emlegetésétől volt hangos.

Csak semmi náculás

Toroczkai be is jelentkezett az elnöki posztra, de gyorsan kiderült, hogy elszámította magát. Mert nem csak a javarészt Vona kedve szerint összeállított frakció és a pártvezetés elkötelezett a Jobbikban a néppárti vonal mellett, hanem az alapszervezetek és a szimpatizánsok is jórészt kicserélődtek.

A gárdakapitányok ott masíroztak a Békemeneten

– utalt arra egy képviselő, hogy a radikális jobbikosok szerinte már rég a Fideszre szavaznak. Ezt többen is visszhangozták, gyakran felemlegetve az Európai Parlamentből „visszahívhatatlan” Morvai Krisztina kormánypártot segítő nyilatkozatait, a vele kötelékben mozgó Gaudi-Nagy Tamás megmozdulásait, és a jobbikos fórumokat megzavaró, dühös exjobbikosokat.

A radikálisokat most a Fidesz képviseli. Lehet, valaki még várja őket vissza a Jobbikba, de az elnökség biztosan nem

– magyarázta egy országgyűlési képviselő a jelenséget, aki szerint egyébként szomorú, hogy a radikális közeg így magára maradt, és jobb híján a Fideszhez menekült.

Így viszont világos volt, hogy Toroczkainak nem néz ki az elnöki poszt, hiába ambicionálja. Többen azt mondták, hogy Toroczkaival főleg imidzsproblémák vannak, mert a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapítójaként, és határ menti „önjelölt migránsvadászként” ismerik sokan, márpedig a Jobbik mindent megtesz azért, hogy letörölje magáról a szélsőjobboldali múltját, és középre húzódó néppártként fogadják el. Ő maga egyébként azzal ellenérvel, hogy nála jobban senki sem testesíti meg a néppártosodást: ellenjelölt nélkül választották meg Ásotthalom polgármesterévé, ő tehát valóban mindenkit képvisel.

Nem lesz masírozás, nem leszünk nácik

– szögezte le a változások irányát firtató kérdésünkre egy országosan ismert politikusuk.

Vonát egy ember nem pótolhatja

Ugyanez a politikus önironikusan jegyezte meg:

Sokat fog így segíteni, hogy egy volt skinhead, meg egy zsidólistázó lesz a két elnökünk.

Az ugyanis már nagyon valószínű, hogy Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton lesz a két társelnök, és utóbbi vezeti majd a Jobbik-frakciót.

Sneider épp a napokban veszített pert az MSZP-s Ujhelyi István ellen, aki azt állította – és a bíróság szerint állíthatta is –, hogy a kilencvenes években a jobbikos Roy néven egy skinheadszervezetet vezetett Egerben. Gyöngyösit pedig a mai napig gyakran támadják amiatt, hogy 2012-ben a parlamentben azt mondta, hogy itt lenne az ideje annak,

hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak.

Gyöngyösi sokat magyarázkodott később, hogy miért fogalmazott így, és valójában nem a kormánytagok származását akarta felmérni, hanem hogy van-e közöttük izraeli állampolgár.

Bármivel támadják is őket, gondoltak is bármit, csináltak is bármit régebben, ők már teljesen konszolidált emberek

– ezt mondta a két jövendőbeli társelnökről a fent idézett politikus, aki előre vetítette, hogy mivel fogják támadni őket. Mások ugyanezt mondták: mindketten a néppártosodás hívei, és Vonával sem állnak szemben. Sneider egyébként a pártszervezésért lesz felelős társelnökként, Gyöngyösi pedig a külkapcsolatokra fog koncentrálni. Utóbbi már 2010-ben a Jobbik külügyminiszter-jelöltje volt, korábban két nagy tanácsadó cégnél, a KPMG magyarországi leányvállalatánál és az Ernst&Youngnál volt adószakértő, ami valóban nem egy klasszikus radikális életpálya.

Jó kérdés, hogy miért lesz két elnöke a Jobbiknak, de olyan konspirációs választ senki nem adott, hogy kapnak egyet a radikálisok, egyet pedig a néppártiak:

Vona Gábort egy ember képtelen pótolni – ezt mondta mindenki.

Ezt a választ persze nehéz elfogadni, de úgy tűnik, tényleg arról van szó, hogy mindenki túl nagynak érezte a kabátot. Ami viszont egyrészt elmondhat valamit Vona képességeiről, másrészt a jobbikos utánpótlásról is.

Egy ember lett volna egyébként, akinek a neve egyedüli elnökként is felmerült: Volner János jelenlegi alelnök, frakcióvezető. Őt többen noszogatták, hogy vállalja el, de meghátrált a feladat elől. Volnert korábban adócsalással vádolták, egy paparazzi fotós pedig a susnyásba is követte, ahová egy nővel vonult félre. Többen emlegették, hogy Volner nem szeretne céltábla lenni, ezért nem akar elnök sem lenni.

Így viszont először tartania kell a Jobbiknak egy kongresszust, amelyen módosítják az alapszabályt, hogy bevezessék a társelnöki rendszert. Majd utána még egyet, amelyen lezavarhatják a tisztújítást.

Amit minden jobbikos állít:

hiába kaptak nagy pofont a választáson, pártszakadás nem lesz, „arról csak a Fideszben álmodnak”.

Vona Gábor sorsa viszont bizonytalan. Igazán kevesen szeretnék, hogy eltűnjön a Jobbikból, mert úgy gondolják, hogy komoly űrt hagyna maga után.