A 168 Órának adott interjúban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke meglepően őszintén vall arról, miért gondolja, hogy ő képviseli a gazdaságot. A tavaly 22. legbefolyásosabb magyarként jegyzett, egykor csempekirályként emlegetett Parragh László úgy látja, a kamarához kötődik a legtöbb vállalat, köztestületként hatalmi jogosítványaik vannak, mégsem ezért szól bele a köz- és felsőoktatásba, hanem a speciális piaci igények miatt. Az elnök azt mondja, tudja, hogy – a kormány kivételével – kevés szövetségese van, amikor beleszól a közoktatásba is, de érdemes megnézni a legfrissebb PISA-eredményeket.
Szerinte a felmérés azt mondja, amit ő
E ponton nemcsak azt ismeri el, hogy a jelentés nem javasolja a gimnáziumok leépítését, hanem azt is, hogy az csak diagnózist ad, míg ő és a kormány tettestársként csökkentette a szakiskolákban a közismereti tárgyak oktatását.
Készséggel elismerem, ebben a kormánnyal tettestársak voltunk. Gondolatom lényege egyszerű: ha valaki szakács akar lenni, annak a szakács szakmát kell megtanulni.
Továbbra is úgy véli, a felsőoktatásnak alkalmazkodnia kell a tőke igényeihez, Győrben egy Audi-egyetem már folyamatban van, de azt szeretné, ha a kamarának még nagyobb beleszólása lenne.
Szeretném elérni, hogy a hozzájárulásunkra is szükség legyen. Mert létezik például olyan szak, hogy „terminológia”. Az micsoda? „Társadalmi viselkedéselemző.” „Európai lexikográfia.” Nem tartom magam ostoba embernek, de nehezen tudnám megmondani, mi a csudát jelentenek.
Újabb beismerés
Amikor az utóbbi évek „eredményeivel” szembesítik (államosított, egyházi kézre juttatott közoktatás, megnyirbált egyetemi autonómia) elismeri, hogy noha nem szakértője a témának, a tankötelezettségbe is beleszólt, az ő ötlete volt, hogy a tankötelezettség felső határát 16 évre szorították le, 15-re akarták, de az még korainak bizonyult.
A valóságot nézem. Abból indulok ki, hogy mi jó a gazdaságnak. Nézzük a dolog pedagógiai oldalát. Képzeljen el egy osztályt, amelybe jár egy háromszorosan bukott diák. Milyen rongáló hatással van a közösségre pusztán azért, mert nem engedi el őt az iskola?
Parragh szerint annál a közmunka is jobb, mert a dolog felülről nyitott, két szakmát megszerezhet állami pénzen.
A felsőoktatásban a helyzet ugyanez. Ha átlagosan hét évet tölt egy diák a felsőoktatásban, ott valami nem stimmel.
Nem abszurd a kötelező gimnáziumi felvételi
Szerinte ugyanis az
ma is létezik, az úgynevezett elitgimnáziumok alkalmazzák. Másutt olyan gyönge osztályok indulnak, amelyekből nincs továbblépés. Ha 2,5-es átlaggal indítanak egy osztályt, azért teszik, hogy a város fenn tudja tartani a hírneves gimnáziumát. Ez pazarlás. Ha rögtön a szakmatanulással kezdenénk, többre jutnánk.
A szakoktatás kapcsán cáfolja, hogy a kormány társadalompolitikája egyfajta kasztrendszerhez vezet.
Hogy egy társadalomban léteznek különbségek, arról nem mi tehetünk. Mióta világ a világ, így volt.
Ferizi Gyurcsányt, Medgyessy a barátja
Az interjú egy pontján előkerül, hogy 2000 óta minden kormánnyal remek volt a viszonya.
Medgyessy Péter személyes barátom volt, a mai napig az. Más kérdés, hogy Orbán szerintem nagyon érti a gazdaság problémáit.
Gyurcsánnyal sem volt kemény az elején.
Ferivel ismerjük egymást, együtt voltunk egyetemisták, családilag is összejártunk, csak a vitáink lettek egyre idegesebbek. Egy idő után jeleztem neki, hogy a gazdaságpolitika, amit képvisel, hibás.
2006-ban legyávázta, mert nem tartotta alkalmasnak ígéretei végrehajtására.
Orbánnal vitázik is
Az csak a látszat, hogy a véleménye mindig összecseng Orbánéval, szerinte rengeteg a vitájuk. Gyakran találkoznak, sok mindent átbeszélnek, a végén pedig kialakul valami közös álláspont, ami nevezhető akár összecsengésnek is. Azt nem cáfolja, hogy az új ötleteket általában ő teszteli, de hozzáteszi, hogy
Orbáné a politikai felelősség.
Parragh érti a kérdést, hogy a munkamegosztást a főkutya-alkutya viszonyként lehet-e értelmezni, de szerint Orbán csak normális viszonyt akar a gazdasággal.
Semmiképp sem mondanám Hankiss Elemér nyomán főkutya-alkutya viszonynak. Ez kettős kötés, részben partneri viszony. Abban az értelemben bizalmi kapcsolat, hogy nem szoktuk átverni azt, akit harminc éve ismerünk.
Az állam lusta
Az InfoRádióban is beszélt. Ott az ország legfőbb versenyelőnyének a szakképzett munkaerőt, nevezte.
Vagy a nagyon egyszerű munkafolyamatokra kellenek emberek a cégeknél vagy a nagyon komplikáltakra. És a közepe kopik ki. Ma már egy szakmunkás nem az, ami 15-20 éve volt.
Érteni kell a számítógéphez, a programozáshoz, miközben ez már nem szakmunkástudás, inkább a felsőoktatásba csúszik bele. A másik oldalon ahhoz, hogy valaki füvet kaszáljon az árokparton, nem kell felsőfokú végzettség. Parragh László a legnagyobb versenyhátránynak a magas adóéket tartja a visegrádi országok összevetésében.
Nálunk a legmagasabb az adóék, és ebben az állam lusta. Az államot nem kényszeríti semmi külső körülmény arra, hogy azt mondja, a saját életem költségeit, a saját működésem költségeit lejjebb viszem, hanem azt mondja: inkább elveszem a vállalkozóktól adó formájában, és ugyanolyan rossz hatásfokkal működöm, mint korábban.
Szerinte a digitalizáció óriási lehetőséget jelenthet a bürokrácia-csökkentés terén, a gazdasági növekedés fenntarthatóságának megalapozásához pedig a kis- és közepes magyar vállalkozások versenyképességének javítását szorgalmazta.
Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás
