Kevesen tudják, hogy a jól csengő Hortobágy név nemcsak a szikes pusztát, a nemzeti parkot, a kilenclyukú hidat és a folyót jelöli, hanem egy kis települést is. Nekünk, hortobágyiaknak nagy szívfájdalmunk ez, amit csak nehezen tudunk megbocsátani.
A hidat a legtöbben ismerik, ez persze nem csoda, mivel talán nincs is olyan Magyarországról szóló imázsfilm, amiben legalább egyszer ne jelenne meg a Povolny Ferenc tervei alapján 1833-ban felépített kilenclyukú kőhíd. A híd már száz évvel a település létrejötte előtt a puszta közepén állt, mivel Hortobágy csak 1966-ban vált közigazgatásilag önállóvá.
Honi migránsok vagyunk
A község semmilyen szempontból nem számít klasszikus magyar falunak. Templomunk is például csak 2003 karácsonya óta van, akkor tartották a még tető nélküli épületben az első éjféli misét. A környék népesedése a II. világháború után kezdett felgyorsulni, ekkor a terület tulajdonjoga Debrecentől átkerült az államhoz. Ezzel párhuzamosan létrejött a Hortobágy Állattenyésztő Nemzeti Telep, amely az egyik első lépés volt az állami gazdaságok felé.
Emiatt aztán nehezen beszélhetünk hortobágyi őslakosokról, kivéve persze azokat, akik már a település előtt is erre gazdálkodtak. Ők később a környékbeli Mátáról, Balmazról, Papegyházáról vagy Árkusdról költöztek be a faluba.
Hortobágy sikertörténet is lehetne, de nagyon nem az
Felvetődik a kérdés, hogy ki az a jóérzésű ember ma Magyarországon, aki reménykedik Mészáros Lőrinc megjelenésében, ráadásul az otthona kapcsán.
Mert az elmúlt évek megtanították mindenkinek, hogy nagyon egyszerű képlet működik Magyarországon: ahol a Fidesz emberei megjelennek, ott van pénz, több mint amennyit ép ésszel fel lehet fogni.
Nem beszélhetünk olyan komoly gondokról, mint például a környékbeli Egyeken, ahol a hétköznapok részei a munkanélküliség és a kisebb bűncselekmények. De említhetnénk akármelyik borsodi kis falut is, ahol nemcsak rendes ivóvíz nincs, mint Hortobágyon (merthogy a községben a magas arzéntartalom miatt ihatatlan a csapvíz), de sokszor még étel sem jut minden asztalra. A hortobágyi utcák rendben vannak tartva, a közintézmények viszonylag tiszták, működik óvoda, általános iskola, van több bolt, ráadásul a falu határában üzemel egy benzinkút is.
Ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy Hortobágy sikerre van ítélve, pláne, ha figyelembe vesszük a turisztikai potenciált is, amit a puszta, a lovaskultúra és a környékbeli élővilág hordoz magában.
A község népessége mindennek ellenére egyre csak csökken, az elvándorlás mára félelmetes méreteket öltött. Saját példából: az általános iskolás osztálytársaim, akik lassan közelebb vannak a harminchoz, mint a huszonöthöz, alig maradtak otthon, szinte mindenki eljött, aki tehette, és ez a tendencia nem változik.
Pénzdélibáb
Pedig a pénz valósággal ömlik Hortobágyba, legalábbis ami a nemzeti parkot és az állami beruházásokat illeti. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter szűk egy hónapja jelentette be, hogy 2019 után nagyjából 300 milliárd forintot pumpálnak a magyar turizmusba. Ráadásul ezúttal új régiók is közel kerülnek a tűzhöz: a Dunakanyar és Debrecen mellett rengeteg pénzt fog kapni Hortobágy is.
A falu eddig sem mondhatta, hogy kimaradt volna a kormány pénzszórásából. Épült már állami beruházás részeként a folyó fölé biciklis híd is, ami amellett, hogy teljesen idegen a környezettől, tökéletesen haszontalan is. Az új híd remek példája annak, hogy mennyire nem veszik figyelembe a helyiek igényeit, pontosabban mások igényeit veszik figyelembe. És most nem az elenyésző mennyiségű biciklistára gondolok.
Hortobágynak valóban szüksége lett volna egy új hídra, mivel a kilenclyukú hiába számít műemléknek, minden nap el kell látnia a feladatát. Sokszor kamionok, buszok hajtanak át rajta, ami nem tesz jót a kőhíd állapotának, nem egyszer kellett komoly javításokat végezni rajta. Ezek miatt célszerűbb lett volna egy elkerülő szakaszt, vagy egy olyan hidat felépíteni, amelyet nem csak biciklisek és gyalogosok használhatnak.
Még akkor is fura ellentmondás ez, ha természetesen mindenki tisztában van vele, hogy a nemzeti park nem egyenlő a községgel. Sokan felteszik a kérdést, hogy a turizmusból származó, nem közvetlen bevételek hogyan nem tudnak eltartani egy alig 1500 fős települést?
Hiszek egy
Így aztán nem csoda, hogy a falu nagyjából fél évvel ezelőtt azon kezdett örömködni, hogy hamarosan megjelenhet a megváltó, aki kirúgja a városi terepjárója ajtaját, hogy felmérje, mi mennyit ér a környéken. A pletykák szerint az egykori felcsúti gázszerelő, Mészáros Lőrinc több dolgot is kinézett magának a faluban. Az egyik célpont egy helyi fogadó volt, amelyhez egy kocsma és egy nagy udvar is tartozik. A fogadót hosszú ideje egy helyi vállalkozó üzemeltette, akinek már nem tartozott az érdekeltségébe az ingatlan, amikor a tulajdonostól, a szegedi székhelyű Lombard Lízingtől úgy értesült, van jelentkező az egységre, de hogy ki a lehetséges vevő, azt nem árulták el.
Többek szerint Mészáros szeretett volna bevásárolni hortobágyi területekből is, ám ezeket a híreszteléseket egyértelműen cáfolta a helyi önkormányzat, ahonnan megtudtuk, hogy az állam épp hogy visszavette a területek 90 százalékát, amelyek közül aztán mindegyiket „bevitte” a közmunkaprogramba.
NOMészáros
A harmadik, egyben a legnagyobb falat a Hortobágyi Club Hotel lett volna, amely a községtől mindössze pár kilométerre található. Az egykori Epona Lovasfalu, későbbi nevén Club Hotel egy négycsillagos szálloda, uszodával, sportpályákkal, napelemparkkal. Az épület és a hozzá tartozó létesítmények évek óta kihasználatlanul állnak, az komplexum állapota napról napra romlik, csak a füvet szokták időnként lenyírni.
A helyiek szerint Szima árulja az ingatlant, méghozzá nem is kevés pénzért, így kézenfekvőnek tűnt Mészáros szerepvállalása, ám az olimpiai pályázat lefújása keresztülhúzhatta a számításait. Az érintettek szerint a nagy érdeklődés akkor hagyott alább, amikor kiderült: a kormány visszalép az olimpiai pályázattól. Ahhoz pedig nem kell nyomozónak lenni, hogy rájöjjünk, miért érte volna meg jobban Mészárosnak úgy bevásárolnia magát egy ilyen üzletbe, ha 2024-ben olimpiát rendezett volna Magyarország.
A fogadó
A Club Hotel
Borítókép: 24.hu/Besenyei Violetta
