A mai napon (2017. január 16., hétfő) reggel 8:13-kor szálltam fel a 266-os buszra, a Kétújfalu utca megállóban. A fiamat vittem óvodába. A hároméves nagyfiam mellett velem volt a 20 hónapos kisebbik fiam is, ő babakocsiban utazott. A Kisfaludy utca megállónál szálltunk le, a nagyfiam egy ismerős hölgy kezét fogva lelépett, én háttal igyekeztem lefelé, húztam a babakocsit, leléptem.
Sajnos a sofőr valamiért nem vett észre vagy nem tűnt fel neki, hogy a babakocsit is szeretném magammal vinni, benne a fiammal. Az ajtót rácsukta a karomra. Az ajtó a két könyököm összepréselte, de szerencsére a tolókart meg tudtam tartani, nem engedtem el. Az utasok, akik a buszon maradtak, felugráltak és kiabáltak, én is kiabáltam, hogy fenn maradt a kocsi. Így aztán a sofőr indulás helyett inkább kinyitotta újra az ajtót, és le tudtam húzni a kocsit.
Az a baj, hogy nap mint nap okoznak bosszúságot a sofőrök a viselkedésükkel, és az ember tűr és nyel, mert muszáj a gyereket oviba vinni (vagy munkába járni), meg hát sok a rendes ember köztük, akik tényleg odafigyelve és rendesen dolgoznak. Soha nem tettem még panaszt semmiért. Magam miatt most se tennék. Igen, fáj a karom, de ez a legkevesebb…
Ha elengedem a kocsit, amikor a sofőr becsukja az ajtót, vajon mi történik? Elindul a kisebbik fiammal, aki az immáron feloldott fékű babakocsiban ücsörög és ki tudja, minek csapódik neki a következő kanyarban vagy fékezésnél? Rohanhattam volna a következő megállóig a három évesemmel, és ki tudja, ott mi vár? Csak remélhettem volna, hogy épségben visszakapom a kicsit? Hát akkor már százszor inkább egy kéztörés… Szerencsére azt megúsztam, a sofőr pedig annak rendje és módja szerint huss, már ott sem volt, buszostul.
Kérem engedjék meg, hogy tegyek egy óvatos észrevételt. Önök egy szolgáltató, akinek a szolgáltatásáért én fizetek. Bizony, minden hónapban megveszem a bérletet. Nem szívességet tesz a sofőr, amikor elszállít A-ból B-be, hanem megdolgozik a fizetéséért. Mindezek fényében tehát kérem, vizsgálják ki az ügyet, derítsék ki, hogy melyik sofőr követte ezt el, és adják át neki szívélyes üdvözletem, valamint az üzenetet: bármilyen munkát is választ, azt illik becsülettel és figyelmesen elvégezni. Ma nem ez történt. Amennyiben sikerül az ügy végére járni, kérem, jelezzék felém.
Sára a fenti levelet juttatta el a BKK-nak és a BKV-nak is.
Frissítés:
A BKV Zrt. az eset kivizsgálását ígérte, a BKV-Figyelőt az alábbi levélben tájékoztatta a cég:
Sajnálattal olvastuk a cikkben leírt eseményt, mellyel kapcsolatban Társaságunk a kapott adatok alapján azonnal megindította a vizsgálatot. A vizsgálat eredményétől függetlenül utasunk elnézését kérjük a történtekért. Tisztában vagyunk azzal, hogy a gyermekekkel való nyugodt utazás megteremtése Társaságunk feladata, így minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a leírt esethez hasonló ne történhessen meg újra.
Buszvezető kollégáink figyelmét fel fogjuk hívni arra, hogy a gyermekekkel való problémamentes utazást fokozott figyelemmel, empátiával és körültekintő munkavégzéssel segítsék elő. A vizsgálat eredményéről természetesen tájékoztatni fogjuk utasunkat.
Frissítés 2.:
Szerdán választ kapott panaszlevelére Sára is, a BKK vizsgálatának eredményével azonban nem ért egyet. Az alábbiakban először a BKK levelét, majd Sára viszontválaszát olvashatjátok.
Az érintett 266-os jelzésű járat járművezetője nyilatkozatában előadta, hogy munkáját mindig az előírások szerint végzi, ellene még ilyen jellegű panasz nem érkezett. Emlékszik az esetre. Ön a babakocsival kicsit megkésve, az indításjelzés pillanatában kezdte meg háttal a leszállást, a babakocsit húzta maga után. Mindez a le- és felszállások után történt, amikor az utasok mozgása már megszűnt.
Amint a járművezető észlelte, hogy Ön megjelent a csukódó ajtóban, azonnal visszanyitotta azt, Ön leszállt a babakocsival, majd elindult a megállóból. A járművezető nem látott sérülést sem Önön, sem a babakocsin, felé jelzés nem történt. A járművezető sajnálja a történteket.
Tekintettel arra, hogy az indítás jelzésekor kezdődött meg a leszállás, amikor már az egyéb utasmozgás megszűnt, a járművezető csak az ajtók záródásakor észlelte a leszállási szándékát, amikor rendellenességet észlelt, azonnal cselekedett. A buszvezetőknek az az érdekük, hogy utasaink problémamentesen jussanak el úti céljukhoz, elégedettek legyenek a szolgáltatásunkkal, szándékosan nem okoznak kellemetlenséget.
A felelősségre vonás minden bizonyított szabálytalanság esetében megtörténik.
Járművezetőket folyamatosan oktatják, a tematika fontos eleme a társasági előírások betartása, az utasokkal való helyes bánásmód, kommunikáció és a forgalom biztonságának megőrzése. Az oktatások számon kérésére is komoly gondot fordítanak.
A munkáltató a terület és a járművezetők közvetlen irányítóját a végállomások, a megállóhelyek és az ajtók szabályos használatának fokozott ellenőrzésére kérte a jó utaskapcsolatok és a maximális utaskiszolgálás érdekében.
Társaságunk Üzletszabályzatának III.5. ’Magatartási szabályok’ fejezete alapján tilos „az ajtók záródnak” felhívás vagy az ajtók záródására figyelmeztető fény- és/vagy hangjelzés után a kocsiba be-, illetve onnan kiszállni, az ajtó záródását akadályozni vagy azt kinyitni, kivételt képeznek az utasok által nyitható ajtók abban az esetben, ha a járművezető az ajtónyitási engedélyt kiadta, és ezt az ajtónyitó kontrollámpa visszajelzi”.
Társaságunk Üzletszabályzatát az alábbi linkre kattintva tekintheti meg: http://www.bkk.hu/apps/docs/kozerdeku/20141007.pdf
Az okozott kellemetlenségért szíves elnézését kérjük, és bízunk benne, hogy a jövőben kedvező tapasztalatokat fog szerezni szolgáltatásainkkal kapcsolatban.
Ez pedig Sára válasza a BKK vizsgálatára:
Nagyon köszönöm a körültekintő vizsgálatot és az értesítést. Sajnos úgy tűnik, a memóriám romlik. Emlékeim szerint ugyanis már leléptem, amikor a csengő megszólalt, a járművezető felé történő jelzés fogalmát szerintem kimeríti a többi utas kiabálása és felugrása az ülésekről, valamint a kis intermezzo után a megállóban maradtam, ellenőrizni, hogy a gyerekek jól vannak-e, megijedtek-e (szerencsére alig érzékeltek valamit az esetből).
Ettől eltekintve minden stimmel, és úgy történt, ahogyan azt a sofőr elmondta. Minden esetre a tanulságot levontam: teljesen fölösleges a panasztétel. Köszönöm, hogy erre rávilágítottak. Reménykedem a kedvezőbb tapasztalatokban a jövőben, melyeket, azt hiszem, az autóval való közlekedés adhat meg. Minden jót, eredményes munkát kívánok!
A kiemelt kép illusztráció; forrás: Wikipedia/Rakás
