Az időseket ellátó intézmények az ellátás költségét immár egy évre visszamenőleg kiperelhetnék a gondozott gyermekeitől, de a lehetőségre még nem csaptak le. Nem indítottak tömegesen pereket az idősotthonok fenntartói a tartozást felhalmozó bentlakók rokonai ellen. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakemberek szerint nem tudni, mekkora a követelhető összeg felső értéke, de az látszik, hogy a perköltségek alighanem felülmúlnák a „bevételt”.
Szabó Ferenc Tamás szociális és gyermekjogi mediátor, egy gödi otthon vezetője szerint még nem született jogerős döntés, így nem tudni, a bírák milyen szempontok alapján döntik el, ha a rokon azt állítja, nem tudja támogatni a szülőt. (Mint korában megírtuk, egy családjogász szerint maximum 5-10 ezer forintról lehet szó, mivel a tartásdíjas pereknél a bíróság nem abból indul ki, mennyibe kerül az adott szülő megélhetése, hanem abból, hogy a KSH milyen megélhetési költséget állapított meg.)
A törvény szerint ugyanakkor – a követelés összege elérheti az illető keresetének 50 százalékát is – de nem lehet olyan mértékű, ami az alperes megélhetését kockáztatja, a perköltségeket pedig az intézményeknek kell megelőlegezniük. Szabó Ferenc Tamás helyesnek tartja, a szülő-gyermek közti viszonosság elvét, de szerinte az intézmények idegenkednek attól, hogy peres eljárással bolygassák meg a családtagok, valamint az idősek otthona és a család közti, alapvetően bizalomra épülő kapcsolatot. Ő nem is tud olyanról, hogy a rokonok – annak ellenére, hogy lett volna rá módjuk – ne járultak volna hozzá a szülők térítési díjához.
Ahol nincs fizetőképesség, ott hiába van fizetési hajlandóság – ezt már Skultéti József, a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonának vezetője mondta a lapnak. Náluk a gondozottak 30 százaléka nem képes jövedelméből megfizetni a térítési díjat (amely nem éri el a havi 100 ezer forintot), vagyis szükség lenne a hozzátartozó hozzájárulására. „Aprólékos, de kitartó munkával” ők is képesek arra az esetek többségében peren kívül kezelni a térítési díj fizetésének elmaradásait.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság – az állami intézményfenntartó –, amely közel harmincezer gondozott ellátását felügyeli, szerinte több százmillió forintnyi térítési díjért próbál elkeseredett lépéseket tenni. A lap kereste a főigazgatóságot az ügyben, de még nem válaszoltak a levelére. Egy budapesti átmeneti otthon munkatársa azt mondta, hogy halmozódnak a tartozások, mert van egy úgynevezett intézményi térítési díj, ez az az összeg, amennyibe valóban kerül egy-egy gondozott ellátása, de az ellátottak ennél alacsonyabb, úgynevezett személyi térítési díjat fizetnek. amelynek alapja az illető nyugdíja.
A törvény alapján a személyi térítési díj nem haladhatja meg az illető jövedelmének 60 százalékát, de gond van, ha a gondozott papíron szereplő és valós bevétele között jelentős az eltérés. Ilyen helyzet állhat elő, amikor a rokonok hitelt vesznek fel a gondozott nevére, és a nyugdíjából vonják le a törlesztőrészletet, vagy éppen a hozzátartozók veszik el a nyugdíja egy részét, még mielőtt be tudná fizetni a térítési díját. Ilyenkor kérhető méltányosság, de az otthon a különbözetet már visszakövetelheti a gyermekektől. Ha a gondozott meghal, és nem rendezik a tartozást, ráterhelik a hagyatékra.
Farkas András nyugdíjszakértő korábban morális alapon bírálta a szülőtartást, és számos aggodalmának adott hangot. Szerinte vastagon arról van szó, hogy a kormány a járulékfizető felnőtt gyerekekre testálja a szülők eltartását. Külön kitér arra is, hogy mintegy 800 ezer ember nem szerzett 15 szolgálati időt sem, és ők csak minimális ellátást fognak kapni időskorukra. És felteszi a kérdést, vajon az ő ellátásukat kényszeríti-e ki a törvény a szülőtartással?
Attól tart, hogy sok mindent hozzá lehet kötni a kötelezettség felturbózásához, “meg lehet fejni” a külföldön dolgozó több százezer magyart is. Hiszen behajtani lehet az Európai Unión belül. Szerinte a háttérszándékok mögött az is megbújik, hogyha ők nem fizetnek itthon nyugdíjjárulékot (nem járulnak hozzá a társadalmi kötelezettségvállaláshoz), akkor legalább ilyen úton járuljanak hozzá az idősek, a papa, mama, vagy nagymama, nagypapa eltartásához (családi kötelezettségvállalás keretében).
