Közélet

Arccal zuhant a járdára

A BKV alkalmaz még valódi barmokat. Olvasónk saját két szemével látta, ahogy egy 3 gyermekes anyukát csuk oda a busz hátsó ajtaja. Az anyuka üvöltött, majd az ajtó visszanyílt, ekkora arccal a megállóba esett. Megkérdezném a sofőrtől, megérte-e annyira sietni, hogy a leszálló utasokat sem várta meg? 
Tisztelt BKV-figyelő!
 
Tegnap (2008. 09.24-én) 17:15-kor egy 139A  jelzésű autóbusz vezetője a Regős utcai megállóban nem várta meg, amíg mindenki leszáll, hanem hirtelen zárta az ajtókat és indult volna felfelé, a gazdagréti végállomás felé.
 
Nagyon sürgős lehetett a sofőrnek! Egy asszonyka három gyereke már leszállt, és a járdán állt, amikor a sofőr az asszonykára zárta az ajtót (a busz leghátsó ajtajánál történt, magam láttam, ahogy az asszony az ajtók közé szorult!) majd a hatalmas sikításra (és többek felordítására) azonnal ki is nyitotta, aminek következtében az asszonyka arccal (!) a járdára zuhant, miközben hátitáskája leröpült a hátáról. A sofőr – szemrevételezve a visszapillantó tükörben a történteket – még állt ott egy másodpercig, talán addig, amíg én annyit ordítottam előre: “Nem szégyelli magát, hogy így rácsukja az ajtót az utasra?” Kb. ennyit mondhattam, amikor a sofőr nyugodtan elhajtott! Annyit sem tett meg, hogy legalább kiszálljon és megnézze, nem történt-e nagyobb baja az asszonykának, aki a földön feküdt!
 
Sajnos, olyan gyorsan történt mindez (és ment el a busz), hogy még a rendszámot sem tudtam leolvasni.
 
De most – nem tudván, kihez forduljak, mivel Gazdagréten nincs autóbusz irányító – megkérdeztem a BKV-tól: Hogyan merészel ilyen ember autóbuszt vezetni? Hogyan engedheti a BKV az ilyen embernek, hogy tömegközlekedési eszközt vezessen? Hogy mindnyájan ki legyünk téve az ő kénye-kedvének? Ha akarja, ránk zárja az ajtót, vagy akár meg se áll a megállóban? Kíváncsian várom válaszukat. A Regős utcai megállóban én szálltam le elsőnek. Nehezen, mert nem alacsony padlójú volt a busz és a térdeimmel súlyos problémáim vannak. Már akkor éreztem, hogy baj lesz, mert már akkor csöngetett a sofőr, sürgetve engem, aki – betegségem miatt – sokszor alig tudok lekászálódni. De mögöttem még ott volt a három gyerek és végül az anyuka! És a középső ajtónál is volt még felszálló!!
 
Elérkezettnek látom az időt, hogy végre statuáljanak példát, és büntessék szigorúan az ilyen magatartású autóbuszvezetőket, mert amióta beteg a lábam, rengeteg esetben tapasztalom, hogy a sofőr nem várja meg, amíg az ember nehezen le vagy felmászik a lépcsőkön. A csengetéssel már sürgetik az embert, holott addig csengetnie sem volna szabad, míg be nem fejeződött a le és felszállás. Azzal pedig, hogy sürgetnek ilyen beteg vagy idős embereket, kismamákat vagy bárkit, legfeljebb csak balesetet idézhetnek elő, de azt nem, hogy gyorsabban szálljon le vagy fel az, akinek nem megy gyorsabban.
 
A három gyerekes édesanya nevében (aki a nagy ijedtségében és fájdalmában biztosan nem gondol arra, hogy valakinek szóvá tegye a történteket) aki egy sofőr hányaveti magatartása miatt zuhant a járdára.
 
K. Emese
(Teljes név, cím, elérhetőség a szerkesztőnél)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik