Egy apró figyelmetlenségen múlt, hogy az internetezők milliói a Google feliratot látják a képernyőjükön, valahányszor valamire rá akarnak keresni a világhálón. Az alapítók, Larry Page és Szergej Brin eleinte azon viccelődtek, hogy keresőmotorjuk olyan sok információt képes megtalálni, hogy azt Googol névre kellene keresztelni – a googol ugyanis annak a számnak az elnevezése, ami egyessel kezdődik és utána száz nulla van. Miután prezentálták elképzelésüket az Angel Investornak, a kockázati befektető elírta a szót az első csekken, így az a „Google” nevére érkezett. Larry Page-nek pedig annyira megtetszett a név, hogy rögtön el is nevezte a céget Google-nak.
A véletlenek – csakúgy, mint a kényszermegoldások – gyakori névadók a márkák világában. Ha a Google után továbbra is a technológiai cégek háza táján maradunk, utóbbira egyik legnyilvánvalóbb példa az Apple. Az alapítók három hónap késésben voltak cégük névjavaslatának leadásával. Steve Jobs végül azzal a nem túl kreatív ötlettel állt elő, hogy ha aznap délután öt óráig senki más nem tud jobb elnevezéssel előállni, akkor a cég – kedvenc gyümölcse, az alma után – Apple Computers lesz. És lőn.
Alapítók, mítoszok
Gyakoriak az olyan nevek is, amelyeknek más eredetet, jelentést tulajdonítunk, mint valójában. A Hot¬mailről például azt gondolhatnánk, hogy a gyors üzenetküldésre céloz a „hot”, azaz „forró” előtag, pedig erről szó sincs: az e-mail rendszer nevét a weboldalak készítéséhez használt nyelv, a HTML betűiből képezték. Hasonlóan megtévesztő lehet a SUN elnevezés is, amelynek a közhiedelemmel szemben semmi köze a naphoz (angolul: sun). Ez valójában a Standford University Network rövidítése, az ötlet pedig onnan jött, hogy mind a négy alapító oda járt.
Érdekes, hogy technológiai cégek, márkák elnevezésében a legritkább esetekben fedezhetjük fel személynevek „nyomait”. Igaz, az Intelt például eredetileg Moore Noyce-ra akarta keresztelni Bob Noyce és Gordon Moore, ezen a néven azonban már létezett egy szállodalánc. Így végül az enyhén fantáziátlan Integrated Electronicsot rövidítették.
száguldó márkák
A szakemberek szerint az autóiparban különösen nehéz jó nevet adni egy márkának, mert állítják, hogy a gépkocsigyártók “majdnem mindent elhasználtak”. Kétségtelen, hogy a névadás egyik legegyszerűbb módja az, ha a márkához legközelebb álló személyekről nevezik el a brandet, ám ez sem mindig működőképes. Foglaltak a jól csengő állatnevek (Fox, Spider, Cobra), a görög mitológia szereplői (Clio, Taurus, Thalia), akárcsak az égövi jegyek (Capricorn, Astra). De elkeltek a hangzatos drágakövek (Zaphire, Diamond, Zafira) és a státusszimbólumok (Diplomat, President, Princess) is. A felsorolást folytathatnánk a legváltozatosabb western-, francia vagy éppen arisztokrata asszociációkat keltő névváltozatokkal. A Forbes magazin néhány évvel ezelőtt készített egy összeállítást az autómárkák neveiről. A legjobban eltalált megoldások közé olyanokat soroltak, mint a DeSoto Firedome, a Dodge Viper, a Lamborghini Diablo, a Plymouth Barracuda vagy a Rolls-Royce Phantom, mert szerintük az elnevezés nemcsak „vagány”, hanem tökéletesen illik az autó „természetéhez”. A Forbes szerkesztőségében leginkább a távol-keleti autómárkák nevein kacarásztak (pl. a Daihatsu Naked, Mazda Bongo, Suzuki Cappuccino), de néhány európai változat is elnyerte a tetszésüket (pl. Volugrafo Bimbo).
Áruházláncok, FMCG-márkák és egyéb vállalkozások esetén ugyanakkor igencsak gyakori, hogy a cég elnevezésében valamilyen személynév köszön vissza ránk. Csak néhány példa: a Wal-Mart az alapító Sam Walton nevére vezethető vissza, míg a Tesco az egykori tulajdonos, Jack Cohen és nagy teaszállítmányozója, a T. E. Stockwell „házasítása”. Nevekből alkotott mozaikszó a Danone is, a joghurtgyáros első fia, Daniel után, akárcsak a Haribo, amely Hans Riegel tulajdonos és Bonn város nevének összevonása. Szép számmal akadnak olyan márkák is, amelyek a cég atyjának valamelyik nevét viselik, ám ezt mégsem mondanánk meg első látásra, sőt, talán a sokadikra sem. Elég csak a Mars édességgyártóra, a Maggira vagy éppen a Goodyear gumira gondolni – mindegyik az alapító vezetéknevét rejti.
Ezeken kívül számos más tulajdonnévvel is találkozhatunk. Egyesekről rögtön látni, hogy egy-egy mitológiai figura vagy földrajzi hely áll a háttérben (pl. Nike, Fuji), de gyakran előfordul, hogy egyáltalán nem nyilvánvaló, ki vagy mi húzódik meg az elnevezés mögött. Valószínűleg nem sokan tudják, hogy a Samsonite bőröndök és táskák az erejéről híres bibliai karakter, Sámson után kapták a nevüket. Mint ahogy azt sem, hogy a kezdetben farost malmokkal, majd gumitermékekkel foglalkozó, végül pedig mobiltelefonok gyártásával híressé vált Nokia a vállalkozás kezdeti székhelyéről, vagyis egy Tampere melletti, 31 ezer lakost számláló finn városról kapta a nevét.
Igazán fantáziadús névadási történetekről meglehetősen ritkán hallani. Kivételek persze vannak. A Häagen-Dazs fagyi például már a nevében is egy furfangos marketingtrükköt hordoz: a skandinávos hangzású, teljesen értelmetlen betűkombinációt ugyanis egy amerikai cég találta ki, hogy az exkluzivitás érzetét keltse a fogyasztókban.
Érdemes említést tenni a latin eredetű nevekről is, hiszen van belőlük jó néhány. A Sonyról legtöbben úgy tudják, hogy az angol szleng szóból, a fiatalokra használatos „sonny”-ból származik, valójában azonban a latin „sonus” (azaz „hang”) alapján nevezték el a céget. A Volvo szintén egy latin szó (jelentése „gurulok”, „gördülök”), amelyet eleinte az SKF cég használt golyóscsapágyai megnevezésére. Nem mindennapi névválasztás a Legóé, ennek jelentés latinul „összerakom”, ugyanakkor a skandináv játékgyártó vállalat szerint a név alapja egyértelműen a dán „leg godt” vagyis „jót játszani” kifejezés, a latin egyezés csupán a véletlen műve.
Álruhában
Noha a kutatások szerint az utóbbi időben mi magyarok egyre inkább vásárolunk hazai élelmiszereket, a ruházat terén még mindig a külföldi márkákat részesítjük előnyben. Erre a gyártók is rájöttek, éppen ezért található Magyarországon sok olyan hangzatos márkanév, amelyről a vásárlók nagy többségének valószínűleg fogalma sincs, hogy valójában hazai. Ilyen többek között a Sandstone, az RP, a Sherpa vagy a Heavy Tools, amelyek esetén az élet azt igazolta, hogy a tulajdonosok jól döntöttek, amikor kezdetben még a kereskedőknek sem árulták el, hogy magyar túraruházatot árulnak. Ugyancsak külföldi cég benyomását kelti a Saxoo London, a Retro Jeans, a Jeans Club, az Aboriginal, a Devergo, a Persona, a Fundango vagy a Mission is, csakúgy, mint a tinilányok szívét megdobogtató Mayo Chix vagy a Keyo Paris. A külföldi imázs miatt a márkák névválasztásukat általában nem indokolják, ezért ezekre leginkább anekdotaszerű magyarázatokat találunk. Utóbbi esetén például azt, hogy a cég vezetője, Kecskés József nevéből származik a Keyo elnevezés.
