Üzleti tippek

Kis pénz, kis válság

admin
admin

2009. 01. 20. 12:00

A kisebb kiadók is megérzik a pénzügyi válság hatását, de másként reagálnak rá, mint nagyobb társaik. A tartalom-előállítás költsége sokuknál szent tehénnek számít, inkább a nyomdán igyekeznek spórolni.

Az egykor sziklaszilárdnak hitt nagy amerikai kiadómoguloknak komoly megpróbáltatást jelent a pénzügyi válság. A The New York Times kiadója jelzáloghitelt vett fel manhattani székházára, hogy így javítson anyagi helyzetén. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb médiavállalkozása, a Tribune Company csődvédelembe menekült, s több mint egymilliárd dolláros adóssága miatt csődközeli helyzetben van az American Media kiadóvállalat. A Newsweek hírmagazinnál is elbocsátások vannak, és a lap oldalszámát is csökkentették. Egy kis hazai a végére: a Népszabadság munkatársainak 6,5 százaléka kapott még tavaly év végén felmondólevelet.

Lojális olvasók

Miközben a nagyok gondjain álmélkodik a világ, kevesebb szó esik a kis, független kiadók helyzetéről. A fentiekből elvileg az következne, hogy rájuk még cudarabb idők várnak, hiszen ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor egy réteglapot megjelentető cégnek nem valószínű, hogy van annyi tartaléka, hogy kibekkelje a válságot. Legalábbis az ember így képzeli. A megkérdezett hazai kiadók vezetői mégis valahogy optimistábbnak tűnnek a médiás átlagnál.

Biztos, hogy lesznek olyan réteglapok, amelyeknek a válság adja meg a kegyelemdöfést, viszont az életképtelenek – itt is érvényesül a darwinizmus – valószínűleg már rég tönkrementek. Azok a kisebb kiadók, amelyek még most is talpon vannak, vélhetően tudnak valamit. Sokuknak sikerült olyan területet találni, ahol elsők lehetnek és a nagyobb kiadóknak anyagilag sem éri meg a területükre bemerészkedni. Ilyen például a vasútrajongó szubkultúrának szánt Indóház magazin. „Momentán nem érezzük a válság hatását” – mondja T. Hámori Ferenc főszerkesztő-kiadó, akinek elmondása szerint soha annyi előfizetőjük nem volt, mint most, sőt, az utcai eladásaik is emelkednek, még ha szolidabban is. A lojális olvasói kör tehát eltartja a lapot, amelynél a hirdetési bevétel soha nem volt meghatározó.

„Mi a saját szegmensünkben, a mezőgazdasági havilapok között piacvezetők vagyunk, ezért a hirdetőink nem velünk kezdik a spórolást” – ecseteli helyzetüket Fodor Mihály, aki a MezőHír című lapnak egyszemélyben tulajdonosa és főszerkesztője. Ugyan nem kiugró mértékben, de ennél a lapnál is az előfizetések számának növekedését tapasztalják, és várhatóan a hirdetési bevételeik sem csökkennek. „Bár ha elhúzódik a válság, 2010-ben már benne van a pakliban egy kis visszaesés” – erőltet magára némi pesszimizmust Fodor Mihály.

Az IT-Business hiába céloz meg egy szűk réteget, a fenti két lapnál talán nehezebb dolguk van, hiszen az informatikai magazinok piaca már az ezredforduló óta komoly gondokkal küszködik. „November közepe táján két hétig behúzták a kéziféket a hirdetők, és hirtelen vége lett a piacnak. Decemberben azonban aktivizálták magukat, olyannyira, hogy ez még a novemberi visszaesést is kompenzálta” – számol be a lapot vezető Sziebig Andrea a válság őket érintő hatásáról.
Ingyenes lap révén a hirdetők alacsonyabb költését már megérezték a Pirulatrend című, gyógyszerészeknek szóló szaklapnál, valamint egyelőre kevesebb éves szerződést sikerült kötniük a hirdetőikkel 2009-re. „Összességében nem vagyok pesszimista, mert bízom abban, hogy ahogy minden évben, úgy az idén is lesznek új piacra lépők, akik hirdetni fognak, de azért alacsonyabb bevételre számítok a tavalyinál” – vázolja fel helyzetüket Bojárdi Györgyi főszerkesztő.

A kicsik között már-már nagynak számít a Word Communications Kft., amely az Interpress Magazin mellett a Családi Lapot és a Gyógyhíreket is megjelenteti. „Az utolsó negyedévben a hirdetési bevételeink visszaestek, mert a médiatervezők inkább a nagy kiadók lapjait használták” – mondja Vajdics Enikő lapigazgató.

A kiadó bevételeinek egyik felét az eladások, másik felét a hirdetési bevételek adják. Az eladásaik nem csökkentek, a hirdetési bevételeik tekintetében pedig bizakodók. Különösen, hogy cégük a közelmúltban fuzionált a Digitális Fotó Magazin kiadójával. „Nem kellett embereket elküldenünk, mert így, hogy két kis kiadó összeállt, optimalizálni tudjuk a munkafolyamatokat” – teszi hozzá Vajdics Enikő.

Nincs iroda

Attól függetlenül, hogy mennyire érinti őket a válság, a kis kiadók próbálnak előremenekülni. „Olyasmiket találunk ki és valósítunk meg a szegmensünkben, amelyek a maguk nemében egyedi jelenségek” – foglalja össze stratégiájukat T. Hámori Ferenc. Ennek keretében nemsokára közlekedési hírportált indítnak, valamint folytatják az Indóház márkanév kiterjesztését, hiszen szerveznek különvonatokat, van Indóház tévéműsor és vasúti témájú könyveket is kiadnak. „Aki leáll, begubózik és csak a biztonságra törekszik, annak nincs nagy jövője a lapkiadásban, ezért mi új kiadványok megjelentetését tervezzünk” – számol be hasonló terveikről a MezőHírt kiadó Fodor Mihály.

Érdekes módon ezeknél a lapoknál a spórolási lehetőségekről egészen másként gondolkodnak, mint egyes nagyobb kiadóknál. Sziebig Andrea megemlíti, hogy a költségek visszafogására a szerkesztőség esetében nincs mód, hiszen a kollégái komfortérzete fontos ahhoz, hogy jól tudjanak dolgozni. Ezért az IT-Businessnél a munkabéreket, honoráriumokat biztosan nem csökkentik. „Bármilyen furcsán hangzik, amikor sokan visszafogják a kiadásokat, addig nálunk éppen, hogy bővült a csapat két meghatározó szakemberrel, pedig ez nem kis költség” – említi Fodor Mihály. Az Indóháznál pedig T. Hámori Ferenc még ha akarna se tudna alkalmazottakat elbocsátani, ugyanis nincs se főállású alkalmazottja, se irodája, így nincs miből lefaragni. Ellenben a külsősei honoráriumát emelni szeretné a költséghatékonyságot tökélyre fejlesztő kiadóvezető.

Szabadka és Vác

A megkérdezettek szerint tehát a tartalmon való spórolás lenne a legnagyobb hiba, amit ebben a helyzetben elkövethetnének. „Hosszú éveken át nagy, multinacionális kiadóknál dolgoztam, előbb egy amerikai, majd egy német tulajdonúnál. Megesett, hogy úgy csökkentették a szerkesztőségi büdzsét, hogy kirúgták az egyetlen korrektort. Ez számunkra semmiképpen sem követendő út” – ecseteli Sziebig Andrea, hogy mit nem szabad eltanulniuk egyes nagyobb kiadóktól.

Spórolni persze muszáj, és a kiadóknál ezzel kapcsolatban kézenfekvő lehetőségként a számukra legnagyobb költséget jelentő nyomdát említik. Van, amelyikük akár két-három havonta új nyomdához megy, ha kap egy kedvező ajánlatot. Az Indóházat jelenleg a szabadkai Rotografikánál nyomják. „Még a mostani gyenge forint mellett is olcsóbb és minőségben egyenrangú azzal, mintha itthoni nyomdában készülne a lap” – mondja T. Hámori Ferenc.

A nyomdai költségeken szeretnének spórolni a jövőben a Pirulatrendnél is. Az Interpress Magazin kiadójánál pedig már találtak is olcsóbb nyomtatási lehetőséget, egy új váci nyomdánál. Sziebig Andrea szerint azért csínján kell bánni a nyomdaváltásokkal, mert egy megbízható nyomda nagy érték. Az IT-Business vezetője szerint tíz százalékot meghaladó árkülönbség és változatlan minőségű munka kell ahhoz, hogy elgondolkozzanak a nyomdaváltáson, hiszen pár százalékos kedvezményért nem éri meg váltani.

A kisebbek tehát a nagy hajóként lassabban forduló kiadókkal szemben a rugalmasságukra igyekeznek építeni ezekben a válságos időkben. Sok esetben támaszkodhatnak a lojális olvasóközönségükre, és szerencsés helyzetben vannak azok, amelyek más lapok által nem lefedett rétegigényeket elégítenek ki. A nagyobb médiavállalatok számára is tanulságos lehet, ahogyan a kicsik ódzkodnak attól, hogy tartalmaik előállításánál faragjanak le a költségekből. Igaz, sokszor ezen már nem is nagyon tudnának spórolni, hiszen ezeknél a lapoknál általában a főszerkesztő és a tulajdonos egy személy, aki szemmel tudja tartani a „boltot”, így aligha vannak naphosszat hesszelő kollégáik.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.