Üzleti tippek

Aranyifjak zárójelentése

admin
admin

2008. 06. 03. 12:00

Létezett egy időszak Magyarországon, amikor tömegével jelentek meg a nemzetközi vállalatok, amelyek válogatás nélkül szívták fel az egyetemekről kikerülő frissdiplomásokat. A nagyjából 1990 és 1993 közé tehető években agrármérnökből vagy tanárból is lehetett vezető – akár csúcsmenedzser is –; egyetlen kritérium az idegennyelv-tudás volt.

Kik ők? Hogyan kerültek néhány hónap, év alatt olyan pozíciókba, amelyre „normális” körülmények között évtizedeket kellett volna várni? És nem utolsósorban: milyenek voltak, és milyenné váltak ezek a felsővezetők? Két tanár, Bokor Attila és Radácsi László (maguk is e generáció tagjai) felmérésének eredménye ez a könyv. Egyszerre izgalmas olvasmány, szociológiai látlelet, elgondolkodtató fejtegetés és kutatási napló.

A két kutató ötven, 30 és 36 év közötti vállalati felsővezetővel készített mélyinterjút, akik a rendszerváltás környékén kerültek ki az egyetemi padokból. Miért éppen őket választották a cégek? Akarták-e, tudták-e egyáltalán, milyen élet vár rájuk? Tudatos döntés, vagy a véletlen alakította így? Nos, a könyvből sok választ kapunk – és nem csupán a megkérdezett vezetők vagy a szerzők véleményét olvashatjuk ki a sorok közül.

A kutatás mindazonáltal problematikus: itt van mindjárt a mintavétel – a megkérdezettek ugyanis egymást ajánlották, vagyis nem tudatos megkeresés (például a legnagyobb vállalatok vezetői) alapján választották ki őket. Ugyanígy kérdéses, hogy a mélyinterjú elég adekvát módszer-e a vezetők objektív megismeréséhez, illetve az elemzéshez szükséges adatok utólagos beszerzéséhez. Ettől függetlenül lebilincselő olvasmány – tanulságos a ma és a holnap vezetői számára, hogyan lehet(ett) bekerülni az aranykalitkába, és érdemes-e ott időzni.

Bokor Attila–Radácsi László: Aranykalitkában, Alinea Kiadó, 2007

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Puidoux, 2018. szeptember 25.
Saszla szőlőt szüretelnek a lavaux-i szőlőültetvényeken a nyugat-svájci Puidoux-ban 2018. szeptember 20-án. A Genfi-tó északi partja mentén 898 hektáron elterülő, lavaux-i teraszos művelésű szőlőskertek 2007-ben kerültek fel az UNESCO kulturális világörökségének jegyzékére. Az itt termő legismertebb szőlőfajta a saszla. A borvidéket a „három nap” régiójának is hívják, mivel a szőlőtermesztéshez szükséges napfény és meleg három helyről érkezik, az égből, a tó felszínéről és a teraszokat tartó kőfalakból. (MTI/EPA/Valentin Flauraud)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.