Mint Kaló József, a Magyar Biztonsági Vállalkozások Munkaadói Szövetségének elnöke elmondta: a közbeszerzési tenderek nyertes pályázatainak vállalási árai jellemzően nem érik el azt a színvonalat, amelyből akár csak a biztonsági őr minimálbérét annak járulékaival együtt is ki lehetne gazdálkodni.
Ugyanakkor a vagyonvédelemben is szokásossá vált alvállalkozói rendszer miatt (a biztonsági őrök gyakran maguk is egyéni vállalkozók) a nyertes pályázó cég nyugodtan hivatkozhat arra, hogy az alvállalkozó dolgozók kevés pénzért is elvégzik a munkát. Egy vállalkozó ugyanis olyan olcsón vállalhat munkát, amilyen olcsón csak akar, ellentétben a munkavállalóval, ahol a minimálbér mégiscsak alsó korlátot jelent.
Kétszínű a kormányzat
Kaló József szerint a kormányzat – a mindenkori kormányzat – kétszínű politikát folytat: megköveteli a munkavállalók törvényes, „fehér” foglalkoztatását, ugyanakkor az állami intézmények olyan vállalási árakon adnak megbízást vállalkozásoknak, amelyekből nem lehet a munkabért annak járulékaival kigazdálkodni. Ami azért is baj, mert a közbeszerzési tenderek nyomott árai a piac többi részét is befolyásolják.
Kaló József elmondta: a vállalkozói láncok kialakulása is alapvetően az irreálisan alacsony vállalási árakkal függ össze. Az a nagy cég, amely a tender elnyeri, nem meri fölvállalni annak kockázatát, hogy feketén vagy szürkén foglalkoztasson biztonsági őröket, ezért lecsípve magának némi hasznot, továbbadja az egész megbízást egy kisebb cégnek, amelyik gyakran hasonlóan eljárva átpasszolja egy még kisebbnek. A lánc végén az egyéni vállalkozó vagy a feketemunkás biztonsági őr áll – addigra az átlagosan 700-750 forint óránkénti vállalási díj nagyjából 400-450 forintra fogy.
A biztonsági őr egyéni vállalkozók havonta 300-400 óra munkával próbálják ellensúlyozni a szerény órabért, amit munkavállalóként nem tehetnének meg, de vállalkozóként igen. Ugyanis vállalkozóként ki-ki úgy zsákmányolja ki magát, ahogy akarja.
Tragikus vállalkozói történetek
Nagy János, az Építőipari Vállalkozások Országos Szövetségének (ÉVOSZ) ügyvezető igazgatója Kaló Józsefhez hasonlóan összefüggést lát a közbeszerzési tenderek nyertes pályázatainak alacsony árai és a feketemunka, illetve láncszerződések elterjedtsége között. Nagy János elmondta, a szakmai szövetség célja, hogy irreálisan alacsony árnak minősüljön, amely 25-30 százaléknál jobban eltér egy független mérnöki irányártól.
A láncszerződéseket illetően ugyan ő sem látott garanciát arra, hogy a vállalási árak növekedésével megszűnnének az „uram-bátyám” viszonyok, arra azonban fölhívta a figyelmet: ha minden így megy tovább, végleg kiszorulnak a piacról a tisztességesen működő vállalkozások. „Tragikus történetek vannak”- mondta Nagy János.
”Idegen ajkú feketemunkásokkal dolgoztató cégek viszik el olcsón a munkákat” – fogalmazott az ügyvezető. „Mennyire dolgoznak gondosan vajon ezek a képzetlen, feketén dolgoztatott emberek? Hol marad a minőség?” – tette föl a költői kérdéseket.
Zsebbe fizetéssel megoldható
„A takarító cégek vezetői között állandó téma, hogy milyen alacsony árakon kelnek el a közbeszerzések”- mondta Tamásné Szabó Zsuzsanna, a Tiszta Tér Technológia szakmagazin főszerkesztője, aki lapjában rendszeresen foglalkozik közbeszerzési ügyekkel – pontosan azért, hogy rámutasson a visszásságokra.
A szakmai lap szerkesztője szerint a Magyar Tisztítástechnológiai Szövetség szakmai ajánlásait figyelembe véve egyáltalán nem nehéz utána számolni annak, hogy nagyságrendileg mikor reális egy ár, vagyis az igen nagy élőmunka-igényű (körülbelül a költségek 80 százaléka) takarítási szolgáltatásnál mikor mondható el az, hogy az elnyert pályázatot megfelelő számú legálisan (legalább minimálbéren) foglalkoztatott takarítóval látják el. „Ez számomra azt jelenti, hogy a törvényhozó intézményrendszere kényszeríti arra a szolgáltatókat, hogy törvényt szegjenek, azaz igen olcsón dolgozzanak, ami csak zsebbe fizetéssel oldható meg” – mondta Tamásné Szabó Zsuzsanna. Ha alvállalkozók is vannak, esetleg több lépcsőben is, még kevesebb marad a munkát ténylegesen elvégző cégnek, azaz még kevesebb jut a takarító dolgozóknak is – tette hozzá.
—-Kirívóan meghatározatlan—-
Hogy mi a kirívóan alacsony ár, arról a jogszabály nem rendelkezik konkrétan. Kalmárné Diósy Ildikó közbeszerzési biztos, a Közbeszerzési Döntőbizottság tagja azt írja a kirívóan alacsony árról a Közbeszerzésben megjelent cikkében, hogy annak normatív (azaz általánosan irányadó) meghatározása nem lehetséges, a kirívóan alacsony árat csak esetenként lehet megállapítani. A szakcikk írója felhívja a figyelmet arra is, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság gyakorlata szerint a kirívóan alacsony ár csakis egyedi esetre vonatkozhat, tehát ha négy ajánlatot nyújtanak be közel ugyanolyan alacsony árszinten, nem lehet azokat kirívóan alacsonynak tekinteni. (Ha kérelmet nyújtunk be a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz, a világért se hivatkozzunk a cikkre, de erről kicsit később.)
Azt viszont legalább a jogszabály konkrétan megmondja, hogy kirívóan alacsony árú ajánlatnál az ajánlatkérő köteles megindokoltatni a pályázóval, miért adott ilyen ajánlatot, s a pályáztató köteles megvizsgálni, az indoklás összeegyeztethető-e a gazdasági ésszerűséggel. A jogi szabályozás tehát gátat emel a kirívóan alacsony árú pályázatok elé. Mégis a Közbeszerzési Tanács által rendelkezésünkre bocsátott konkrét határozatokból, indoklásokból kitűnik, igen ritka esemény az, amikor Közbeszerzési Döntőbizottsághoz a kirívóan alacsony ár miatt forduló kérelmezőnek igazat adnak.
Nem véletlenül, hiszen a jogszabály szerint minden „objektív alapú” magyarázatot el kell fogadni. A megkérdezett pályázó természetesen soha nem mondja, hogy: „Semmi gond, a munkát a feketemunkásaim fillérekért elvégzik”, a közbeszerzési eljárások tanúbizonysága szerint sokkal inkább hivatkoznak hatékony munkaszervezésre, földrajzi közelségre, referenciagyűjtés szándékára, s más hasonló, a gazdasági ésszerűséggel összefüggésbe hozható fogalmakra.
Objektíven kell magyarázni
Az objektív alapúság nem pusztán azokat az eseteket jelenti, amit a közbeszerzési törvényi 86.§ második bekezdése felsorol (ez elolvasható keretes anyagunkban), hanem lényegében bármi, ami objektívnek tekinthető, mert a felsorolás csak példálózó jellegű – tűnik ki egy döntőbizottsági indoklásból.
Ha az indoklást a pályázó (illetve jogorvoslati igény esetén a Közbeszerzési Döntőbizottság) objektív alapúnak tekinti, nincs sok esélye a kirívóan alacsony árat kifogásoló kérelmezőnek. Hiába hivatkozik szakmai szervezetek ajánlott óradíjaira (nem jogforrás, nincs kötelező érvénye), hiába állítja, hogy a vállalás óradíja nem fedezi a minimálbért (egy ilyen kifogást azzal utasították el: csak részteljesítésre vonatkozott, a projekt árazása összességében gazdaságilag ésszerű). Sőt, hiába hivatkozik a Közbeszerzésben megjelent, a Közbeszerzési Döntőbizottság tagja által írt szakcikkre (ez sem jogforrás).
Fölöslegesen bizonyítja be a kérelmező, hogy a megajánlott áron nem képződhet profit. Mint a döntőbizottság egyik döntésének indoklásban olvasható: ”a döntőbizottság szerint nem állapítható meg az, hogy ajánlattevők a megajánlott áron nem fogják a teljesítést nyújtani akkor sem, ha áraikat úgy csökkentik, hogy saját hasznuk egy részéről lemondanak, illetve költségeiket minimalizálják, vagy ajánlatukat önköltségi áron kalkulálják. Ugyanis az ajánlattevők más tevékenységéből származó bevételeik, illetve egyéb forrásai biztosíthatják a folyamatos eredményes működést.”
A törvény betűi
86. § (1) Ha az ajánlat kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást tartalmaz, az ajánlatkérő az általa lényegesnek tartott ajánlati elemekre vonatkozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni. Az ajánlatkérőnek erről a kérésről a többi ajánlattevőt egyidejűleg, írásban értesítenie kell.
(2) Az ajánlatkérő az indokolás és a rendelkezésére álló iratok alapján köteles meggyőződni az ajánlati elemek megalapozottságáról, ennek során írásban tájékoztatást kérhet az ajánlattevőtől a vitatott ajánlati elemekre vonatkozóan.
(3) Az ajánlatkérő figyelembe veheti az olyan objektív alapú indokolást, amely különösen a gyártási folyamat, az építési beruházás, illetőleg a szolgáltatásnyújtás módszerének gazdaságosságára, a választott műszaki megoldásra, a teljesítésnek az ajánlattevő számára kivételesen előnyös körülményeire vagy az ajánlattevő által ajánlott áru, építési beruházás, illetőleg szolgáltatás eredetiségére, az építési beruházás, szolgáltatásnyújtás vagy árubeszerzés teljesítésének helyén hatályos munkavédelmi rendelkezéseknek és munkafeltételeknek való megfelelésre, vagy az ajánlattevőnek állami támogatások megszerzésére való lehetőségére vonatkozik.
(4) Az ajánlatkérő köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek az indokolást.
