Üzleti tippek

Londoni bombaüzlet

Hónapok óta ragyog a londoni politikusok arca, ha a Tour de France-ra gondolnak. Minden okuk megvan rá, hisz remek üzletet és reklámot csináltak. Budapest idecsábítaná a mezőnyt.

Az angol fővárosból indult el lapzártánkat követően a világ legjelentősebb kerékpárversenye, a Tour de France. Noha a háromhetes viadalból csak két nap tekertek az indulók a szigetországban, a rendezvény legnagyobb nyertese mégis London és Délkelet-Anglia lehet.

Turistadömping

Nem kell nagy merészség ehhez az állításhoz: a brit lapok már hónapokkal az esemény előtt bombaüzletről cikkeztek, amikor a Tour de France londoni rajtjáról írtak. London másfél millió fontot fizetett a szervező cégnek, az Amaury Sport Organisationnek (ASO), hogy onnan induljon a verseny, a rendezési és egyéb költségeket pedig ötmillió fontra tették. A legóvatosabb becslések szerint is tízszeres haszonnal számolnak, legalább 70–100 millió fontos bevételt vár a városvezetés és a kormány. Honnan jön be ez a temérdek pénz? Jegybevétel nincs, a nézőknek nem kell fizetniük az eseményért. A tévéjogdíjak és a marketingjogok is a francia szervezőcégnél vannak.

Viszont rengeteg turista érkezik a világ minden tájáról, főleg Nyugat-Európából, s ebből várják a hatalmas bevételt. Már több hónappal ezelőtt szinte minden szálláshelyet lefoglaltak Londontól Canterburyig a verseny hétvégéjére, az érdeklődésre jellemző, hogy egy neves lóversenypályát is kempinggé alakítanak át arra a pár napra. Summa summárum legalább hárommillió szurkoló drukkolhat kedvencének az utak mentén. (Amikor 1994-ben két szakasz erejéig átruccant a Tour Angliába – Dover–Brighton–Portsmouth útvonalon – több mint hárommillió ember állt ki az út mellé szurkolni.)

Ha csak a tiszta üzleti szempontokat vesszük figyelembe, Londonnak bőven megérte odacsábítani a világ egyik legnézettebb sporteseményét. De ennél sokkal többről van szó, nem véletlenül lobbizott oly kitartóan Ken Livingstone, londoni főpolgármester a brit kormány támogatásával a franciáknál, hogy onnan indulhasson a Tour. A várható pénzügyi haszon mellett a presztízs, valamint városmarketing és várospolitikai szempontok is fontos szerepet játszottak az angolok jelentkezésében.

Az országúti kerékpározásnak ugyanis van egy utolérhetetlen előnye a többi sportággal szemben: nem csarnokban, stadionban vagy egyéb zárt pályán zajlik va verseny, hanem a városi utcákon-tereken, hegyeken-völgyeken, ennélfogva minden más sportágnál hatásosabb és hatékonyabb propagandaeszköz.

Várospropaganda

Szigorított ellenőrzés



A kerékpársport (és az élsport) sajnálatos velejárója a dopping. Tavaly óta hatalmas botrányok rázzák meg a sportágat, számos nagymenőt tiltottak el eddig (Ullrich, Basso, Beloki, Landis, Hamilton, Heras, Mancebo stb.). Nemcsak szigorú doppingvizsgálatokkal (amelyek önmagukban nem sokat érnek), hanem rendőrségi és titkosszolgálati eszközökkel is küzdenek a csalók ellen. A botrányok igen sokat rontottak a kerékpározás nimbuszán, viszont el kell ismerni, nincs olyan sportág, amely annyira komolyan venné a doppingellenes harcot, mint tavaly óta a kerékpársport.

Tudta-e?

A Tour de France során 11 millió ajándékot oszt szét a mezőny előtt haladó látványos reklámkaraván.

Az Alpokba és a Pireneusokba több millióan mennek szurkolni, közülük minden harmadik külföldi.

Ennek minden előnyét kihasználták az angolok is: London szinte öszszes fontos nevezetességét érintette a prológ (Trafalgar tér, Hyde Park, Buckingham-palota, Parlament, Big Ben, Downing Street stb.), és az első szakasz a fővárosból Canterburybe (természetesen a Tower Bridge-en is áttekert a mezőny) szintén úti filmbe illő tájakon vezetett keresztül. Tévénézők százmilliói láthatták a Tour de France-közvetítés révén szerte a világon, hogy milyen szép város London és hogy milyen kellemes hely Kent tartomány. Arról még nincsenek adataink, hogy mekkora volt a nézettsége a két angliai szakasznak, de a korábbi években csak Nyugat-Európában naponta átlagosan legalább húszmillióan követték a közvetítéseket a Tour de France-ról. A világ 184 országában láthatták a versenyt, sokmillió potenciális turista, akik közül vélhetően sokan látogatnak majd el Londonba és Kentbe a Tour hatására.

Politikai hátszél

A Tour de France és az általa hordozott üzenetek remekül beleillenek London fejlesztési koncepciójába. Livingstone-nak ambiciózus tervei vannak a brit főváros élhetőbbé tételére, amelyből számos kulcsfontosságú elemet már meg is valósított. A belvárosban bevezettette a gépkocsik számára a behajtási díjat, amelynek fő célja a belső városrészek autóforgalmának jelentős mérséklése volt. Kerékpárbarát várossá kívánja varázsolni Londont, mivel szerinte minél többen közlekednek biciklivel autó helyett, annál vonzóbb és lakhatóbb a település. Már egyre többen járnak bringával, a Tour pedig a városvezetők reményei szerint még több londoninak hozhatja meg a kedvét ehhez a környezetbarát közlekedési eszközhöz.

A londoni rajtot a 2012-es olimpia egyik főpróbájának tartják. Ez utóbbi azonban korántsem lesz olyan könnyen megvalósítható üzlet, mint a Tour, sőt. A 2005-ös sikeres olimpiai pályázatban megadott költségeket (amelyeket akkor hangsúlyozottan körültekintően és megbízhatóan számoltak ki) alaposan alulbecsülték, már most majdnem négyszeresére teszik a világversennyel kapcsolatos kiadásokat. A Tour de France-hoz viszont nem kell olimpiai falut, sportcsarnokokat, stadionokat építeni, mégis a világ egyik legjelentősebb sporteseménye. Nem túlzás az a sokat hangoztatott kijelentés, miszerint a Tournak csak a páros években van konkurenciája: a labdarúgó-vb és Eb, valamint az olimpia.

Budapesti tervek

A magyar főváros 2010 vagy 2011-re szeretné idecsábítani a Tour de France mezőnyét. Ennek érdekében Demszky Gábor főpolgármester, Krizsanits János, a Magyar Kerékpársportok Szövetségének elnöke, valamint Eisenkrammer Károly, a Tour de Hongrie fő szervezője, az egykori kerékpárbajnok közösen jelentkezett be a franciáknál. Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolguk, hisz nagy a konkurencia, francia települések mellett Rotterdam, Firenze, Lugano, Düsseldorf és sok más külföldi város verseng a rendezés jogáért.

A Londonnál felsorolt előnyök egy része egy esetleges budapesti prológ esetében fokozottabban jelentkeznének. Az angol főváros nagyságából és szerepéből fakadóan lényegesen ismertebb a magyarnál, így Budapest jóval többet profitálhatna abból, ha világszerte százmilliók láthatnák a város és az ország látványosságait. Az elképzelések szerint az útvonalban mindenképp szerepelne a Budai Vár, a Duna-part, a Lánchíd, a Parlament, valamint a belváros legszebb részein tekernének a versenyzők. A tévénézők természetesen nemcsak a kerekeseket, hanem várost is láthatnák a közvetítés alatt, hisz rengeteg helikopteres felvétel készül a versenyek során, a megnyerő tájakon és épületeken pedig elidőzik a kamera. Budapesten így tobzódhatnának az adásrendezők. Sok millió tévénéző, aki nem vagy csak alig hallott Budapestről és Magyarországról, a közvetítés révén szembesülhetne szépségeivel. Ennél jobb ország- és várospropagandát nehéz elképzelni. A magyar fővárosra irányulna a (sport)világ figyelme, többet szerepelne a nemzetközi sajtóban és a televíziós csatornákon, mint eddig bármikor. Az esemény apropóján is sok turista jönne Magyarországra, de a Tour hatására a jövőben valószínűleg még többen érkeznének.

Nem véletlen, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által készített Kerékpáros Magyarország programban az elképzelések között szerepel rangos nemzetközi kerékpárversenyek, közte a Tour de France első szakaszának megrendezése.

Magáncég dönt

Arról, hogy melyik városból indul a Tour (továbbá minden lényeges dologról), a már említett francia magáncég, az ASO dönt. A társaság nemcsak a francia körversenyt szervezi, hanem autóversenyeket (Dakar-rali), atlétikai eseményeket (párizsi maraton), valamint neves golf- és lovaglóversenyeket is rendeznek. Éves forgalma 130 millió euró, ennek 70 százalékát a kerékpársport teszi ki. Az ASO kiemelkedő rendezvénye természetesen a Tour de France: ez a legjövedelmezőbb, legnépszerűbb versenye, és ennek megszervezése a legnagyobb kihívás a cégnek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik