Üzleti tippek

Nagypályás marketing

Az olasz sztárcsapatokkal ellentétben az angol és a spanyol elitklubok kiegyensúlyozott bevételszerkezetre törekednek. Forgalmuk növelésének alapja a tudatos klubmarketing-tevékenységben rejlik.

A nagy európai labdarúgópiacokon a kereskedelmi megállapodásokból, ezen belül a szponzorációból befolyt összegeknek eltérő a részesedése és a szerepe egyes klubok bevételi szerkezetében. A legkiegyensúlyozottabban az angol csapatok gazdálkodnak: a mérkőzésnapi, a televíziós és a kereskedelmi bevételek súlya az ő esetükben közel azonos mértékű.

Az igen erős gazdasági hátterű és vállalati kommunikációs gyakorlatú német piacon viszont a kereskedelmi bevételeknek markáns a szerepe, az egyéni tárgyalásokon alapuló tévéjogdíj-megállapodások következtében az olasz labdarúgás éllovasai elsősorban a médiabevételekre alapozzák üzletmenetüket. A spanyolok az angolokhoz hasonlóan kiegyensúlyozott, a kereskedelmi bevételekre alapozó gazdálkodást folytatnak.

Élvonal

A 2005–2006-os szezon tíz leggazdagabb európai klubja közül az első két spanyol együttes, valamint az olasz csapatok valamennyien maguk állapodhattak meg a mérkőzéseket közvetítő tévétársaságokkal. Az olaszok egyértelműen a tévétársaságokkal megkötött szerződések biztosítását tekintik a legfontosabb feladatuknak. A Juventus 172 millió eurós éves bevétele, az AC Milan 154,3 milliós összegű jogdíjbevétele vagy az Internazionale 130,4 millió éves megállapodása körülbelül másfél-kétszerese a többi országbeli klub hasonló típusú bevételének.
Az arányokat tekintve elképesztő, és kifejezetten veszélyes szerkezetű az olasz portfólió, hisz elég egyetlen csapot elzárni, és pillanatokon belül beszűkül a klub mozgástere.

Noha a magyar klubcsapatok gazdálkodásáról igen szegényesek az információk, és még gyérebbek a számszerűen megragadható beszámolók, az olasz bevételi struktúrához hasonló összetételt valószínűsíthetjük. A tévécsatornákkal kötött megállapodások ugyanis néhány társasággal való megegyezést jelentenek, ugyanakkor tekintélyes összeget biztosítanak. Mindezt rövid távon. Amennyiben a közvetítések adta lehetőségeket a pénzbevételen túl tudatos piacépítésre használják, akkor a tévéközvetítéseknek a kereskedelmi bevételek megalapozásában is komoly szerepe van. A kereskedelmi bevételeket tekintve több partnerrel (szponzorokkal, beszállítókkal, illetve a márkázott termékek gyártóival, forgalmazóival) kellene megállapodni. Sajnos azonban a tárgyalások kimenetelét komolyan befolyásolja a lelátón ülő nézők száma, kiszolgálása. Ez pedig óriási problémát jelent, mert a gyenge futballteljesítmény miatt a stadionokban szinte alig akad szurkoló.

A néző dönt

Ugyancsak a szurkolókhoz kapcsolódik a mérkőzésnapi bevételek növelésének lehetősége. A jegy-, illetve a céges vendéglátásból származó bevételek egyértelműen a nézők részvételétől függ, őket viszont a játék színvonalával és a helyszíni kiszolgálás nyújtotta lehetőségekkel lehet becsalogatni az arénákba. Ahhoz, hogy ebből a bevételi forrásból komoly összegekre lehessen számítani, a stadionba invesztált milliók mellett hosszú távon kell gondolkozni.

A Manchester United átlagos nézőszáma (68 800) a legmagasabb a szigetországbeli klubok között, mégis 76 ezer főre növelték az Old Trafford kapacitását. Nem titkolt céljuk, hogy elsősorban a cégek által meghívott vendégek számára biztosítsanak nagyobb férőhelyet. A mérkőzésnapi források közül ugyanis ennek a formának a legmagasabb a fajlagos bevétele. Az Arsenal 2006 augusztusában költözött át az új, 60 ezer fős Emirates Stadionba, ezzel az előrejelzések szerint körülbelül 58 millió eurós mérkőzésnapi bevételre számíthat szezononként. Ezt az összeget különösen annak fényében értékelhetjük, ha azt vesszük, hogy ez eddig 51 millió euró volt, azaz a költözésből származó szezononkénti többlet nagyságrendileg 1,8 milliárd forintnyi summának felel meg.

Ziccerben a hűség

A top 20 csapat komoly erőfeszítéseket tesz a szurkolói lojalitás kialakítására. Az érzelmileg elkötelezett, hűséges szurkoló gyakrabban jár mérkőzésekre, többet költ a helyszínen, előfizet az összecsapásokat közvetítő tévétársaságok sportcsomagjaira, és nem utolsósorban nyitottabb a csapat szponzorai iránt, nagyobb a hajlandósága a szponzor termékeinek, szolgáltatásainak kipróbálására, vásárlására.

A 2003 júliusától számított „Abramovics-időszakot” a Chelsea-nél leggyakrabban a játékospiacon elköltött milliókkal összefüggésben szokás emlegetni. Ugyanakkor érdemes arra is felfigyelni, hogy a klub nem csupán a pályán építkezik.

A Manchester United mint üzleti vállalkozás első számú vezetőjeként Peter Kenyon korábban komoly szerepet vállalt abban, hogy a klub évekig a top 20 élén állt. Kenyont azonban Abramovics a Chelsea-hez csábította, így már a londoni sztárklub üzleti ügyeit vezeti, és a hosszú távú terveket tekintve nem kisebb célt fogalmazott meg, miszerint 2014-ig a Chelsea nemcsak az egyik legismertebb, hanem a világ első számú klubja akar lenni.

Ehhez persze van még mit tenniük, hiszen a Deloitte árbevétel alapján felállított listáján is jól látszik, hogy egyelőre öten is megelőzik őket. Ahhoz pedig, hogy megközelítsék a világszinten is sokkal ismertebb Real Madrid vagy éppen a Barca forgalmát, nem mondhatnak le a Bajnokok Ligája győztesét megillető bevételekről. A legrangosabb kupasorozat nyertese ugyanis legkevesebb 50-60 millió eurót szakít diadalával. Ez azonban egyelőre nem sikerült a londoni gárdának.

Az európai vezető klubok közvetlen bevételei és az ezen összegek alapján kialakult sorrend azonban nem feltétlenül tükrözi a klubok értéke szerinti erőviszonyokat. Elég csak arra gondolni, hogy az évekig a Deloitte-lista élén álló Manchester United a Forbes vállalati értékrangsorát még most is toronymagasan vezeti. Bizonyára nem véletlen, hogy Malcolm Glazer 2005 májusában a klub árbevételének 4,6-szeresét volt hajlandó vételárként fizetni. A többi Premiership-csapat esetében a vételár-árbevételi arány – Chelsea 1,2, Portsmouth 1,9, Aston Villa 1,5, West Ham United 1,8 – lényegesen alacsonyabb volt, hisz a megtérülés lehetősége is kockázatosabb.

Azonban a vállalati érték tekintetében is várhatók változások. Az olasz csapatok értéke annak ellenére csökken, hogy a nemzeti tizenegy megnyerte a 2006-os világbajnokságot. A mérkőzések befolyásolása kapcsán kirobbant botrány, a bajnoki találkozókon tapasztalható rendbontások, a tévétárgyalások jogi szabályozásának – és az ebből fakadó tévéjogdíj-bevételi átrendeződésnek – a következményei a számokban is megmutatkozhatnak. Ugyanakkor a spanyolok közül a Real Madrid tartja pozícióját, a Barcelona pedig az előző évhez képest 22 százalékos vállalatiérték-növekedésével rohamléptekkel tör előre. A németek is felvették a kesztyűt, hisz nemcsak az egyébként is igen magasan jegyzett Bayern München (9 százalékos növekedés), hanem a listán szereplő Schalke 04 is látványos ütemben erősödik. Komoly szerepet játszik ebben a világbajnokság, az ennek következtében befektetett összegek és nem utolsósorban a stadionfejlesztésből fakadó üzleti lehetőségek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik