Üzleti tippek

Digitális szépségtapasz

admin
admin

2007. 05. 30. 10:00

Faramuci, ám cseppet sem tréfás helyzetbe kerülhetnek a hazai tévék és rádiók, ha a döntéshozók kicsit is késlekednek a digitális kor tartalomszabályozásának megteremtésével. Úgy kell pályázniuk multiplexhelyre, hogy közben nem tudják, milyen regulák szabják majd meg működésük kereteit.

Félnivalóért nem kell a szomszédba menni – derült ki május közepén a tizenkettedszer megrendezett tihanyi Media Hungaryn. Hiszen a legoptimistábbak is csak arról számolhattak be, hogy ledolgoztuk azt az öt-hat évnyi lemaradást, amit az előző kormányok (és ellenzékük) totojázása miatt felhalmoztunk e téren. Az utolsó pillanatban született meg – mondta a digitális átállásról szóló törvény tervezetére utalva László Géza. Az Antenna Hungária (AH) vezérigazgatója, aki előre ivott a medve bőrérre, hiszen az alig egy hónapos parlamenti procedúra végén a tervek szerint június 18-án mondja ki a kérdésben az utolsó szót a Tisztelt Ház.

Töppedőben

Épp jókor – tűnt ki az AH-vezér szavaiból, hiszen az idő a leendő multplexnyertesek, így pedig a piac ellen dolgozik. A verseny lényege ugyanis éppen az, hogy ki éri el a hazai háztartások bekábelezetlen és műholdkapcsolat nélküli 25-30 százalékát. Márpedig az utolsó fehér foltra a már működő szolgáltatók is fenik a fogukat, s ez hálózatbővítésükön is látszik.

Ha viszont 10 százalék alá zuhan a digitális célközönség aránya, akkor drámaian csökken annak az esélye, hogy valódi piaci verseny alakul ki. Egyszerűen nem éri meg multiplexre pályázni, vagy annyira kevés jelentkező lesz, hogy ők diktálnak majd. Különösen, ha a versengők közé beengedik a szatelit- és kábelszolgáltatókat – ami ma nem zárható ki. Minden bizonnyal nem véletlenül jegyezte meg László Géza, hogy „rossz vért szülne” ez a megoldás.

Szóló, szőlő

Van olyan dolog, amit kétharmaddal is el lehet rontani – óvott a meggondolatlan szabályhozástól Wéber János, a médiahatóság MDF-delegáltja. Talán a hatályos szabályozás hiánya és amiatt érzett keserűségében jegyezte meg ezt, hogy a törvényhozók még átböngészésre is alig méltatták a testület kétévnyi szakértői munkával tető alá hozott médiatörvény-tervezetét.

Indulatokat váltott ki megnyitó beszédének azon részével, amelyben jelezte: e konferencián az idén állíthatják utoljára a szőnyeg szélére az ORTT-t, mivel „jövőre már nem mi leszünk a legkedveltebb és a leggyűlöltebb szereplő”. Többen – köztük néhány tudósító is – azonnal az ORTT megszűnését vizionálta, szerényebb figyelmet szentelve egy öt perccel később elhangzó félmondatnak. Ezek szerint csupán a szerződéskötői, a hatósági és a mecénási funkció szétválasztásáról van szó, meg arról, hogy – szerinte – tovább is erős médiahatóságra van szükség, hogy legyen, aki fellépjen a monopolizálció ellen.

Játszani is enged

Ez pedig a mainál keményebb feladat lesz. Hiszen Sarkady Ildikó digitális ügyekben illetékes kancellária-főtanácsadó nem rejtette véka alá: az új médiapolitikában – amelyre nem csupán esélyt, de jó ürügyet is kínál az átállás – az államnak a mostaninál jóval kisebb szerepet szánnak. Maradnak persze szigetek: ilyen lesz a közszolgálati médiumok területe, amellyel kapcsolatban szintén messze még a szakmai konszenzus.

A versenytársak egyebek mellett azt vitatják, miért kell automatikusan bekerülniük a legnagyobb (az ország 97 százalékát lefedő) multiplexcsomagba az MTV és a Duna csatornáinak. Ahogy azt is értetlenség fogadta, miért pont négyévnyi működés után kapják meg ezt a jogot a hírcsatornák – egészen addig, amíg többen nem célozgattak arra: a Hír Tv pár hónappal a jogszabály elfogadása után ünnepli ötödik születésnapját.

A kérdés másik aspektusa, hogy aki kimarad az első csomagból, jóval kedvezőtlenebb feltételekkel indul a versenyben. A második (mobiltévézésre szánt) és a harmadik multiplex ugyanis a jelenlegi adatok szerint 76-77 százalékos lefedettséget biztosít. Az pedig, hogy az utolsó három (a hatos, a hetes és a nyolcas) mikor pályáztatható, nagyban függ a két országos kereskedelmi csatorna átállási hajlandóságától. Őket a kormányzat azzal csábítja, hogy ha 2009-re előre hozzák az analóg sugárzás leállítását, megváltják bérletüket az első multiplexbe. Ha viszont erre az RTL Klub és a Tv 2 is rábólint, akkor feltehetőleg csupán két kiadó hely marad ezen a sávon, s ez elkeseredett csatát ígér.

Mindenesetre a kormányzat azzal számol, hogy a technikai keretek nyári megteremtése után a döntéshozók egyből nekifeszülhetnek a tartalomszabályozás témájának, valamint a multiplex-pályáztatásnak. (Ez utóbbira parlamenti ad hoc bizottság felügyelne.) Sarkady Ildikó reményei szerint a digitális műsorszórás már valamikor a jövő esztendő elején elindulhat, az olimpia és a labdarúgó-világbajnokság pedig erős lökést adhat az új technika elterjedésének.

Benne leszek

A kormányzati mézesmadzag azonban láthatólag nem hatja meg a kereskedelmi adókat; Kereszty Gábor, a Tv 2 vezérigazgatója kerek perc kijelentette, rosszkor és rosszul készítették elő a digitális átállást. Szerinte azzal lehetne a feje tetejéről a talpára állítani a rendszert, ha előbb a tartalomra vonatkozó szabályokat öntik paragrafusokba, s csak utána térnek át a technikai kérdésekre.

Nem nagyon tudunk készülni a digitális jövőre, mert nincsenek meg a keretfeltételek – jegyezte meg kissé indignálódottan a csatorna második embere, aki szerint az egyik legfontosabb feladat a kereszttulajdonlás korlátozásának eltörlése volna. Merthogy egyrészt ma is akadnak, akik (például külföldről sugárzó adókon keresztül) megkerülik ezt a rendelkezést. Másfelől viszont a digitális műsorszórás világában nem életképes az a cég, amelyiknek csupán egyetlen csatornája van, az amúgy is előállított tartalom többszöri hasznosítása pedig jócskán lejjebb szoríthatja a költségeket.

Szerinte az az igazi kérdés, hogy lesz-e Magyarországon olyan jogi környezet, hogy fel lehessen építeni médiacsoportokat. Erre viszont Rudi Zoltán köztévéelnök azzal riposztozott, hogy „reméljük, nem globális vállalatok globális tartalmait kell majd néznünk – kényszerből”, s – elegánsan megkerülve a közmédiumok állami juttatásának témáját – azt szorgalmazta: a törvény a szabad versenyt támogassa, és ne a meglévő monopóliumokat.

Álomfejtés

Miközben a tévévezérek békésen vívtak egymással, a rádióguruk – legalábbis erről beszéltek a legtöbbet – azon mesterkedtek, hogy ki ne hagyják őket a rendszeralkotásból. Merthogy többségük szerint rájuk jóval kevesebb figyelem irányul, mint a reklámtortából valóban méretesebb szeletet kihasító tévékre.

Legalábbis erre utalt Tiszttartó Titusz azon fejtegetése, amely szerint csak a televíziók ügyével együtt kezelve oldható meg a rádiók digitális átállása. Az ötletbörzében egyébként ő vitte el a pálmát: azt fejtegette, hogy „simán belefér a digitális erőtérbe”, ha „bizonyos nagy szereplők egyesítik erőiket”. De hogy a többiek a kiútkereséssel még a fasorban sincsenek, azt jól mutatja politikailag „hiperkorrekt” kiszólása: „Merjünk nagyot álmodni! Ne kicsit, nagyot! Hajrá rádiós piac!”.

No meg az is, hogy a tihanyi rádiós vita javarészt akörül forgott, kinek a lova döglik meg hamarabb. Módos Márton (InfoRádió) és Such György (MR) egyetértett abban, hogy történjék bármi, a hírműsorokat valós időben hallgatják az emberek, így számukra nem jelent akkora veszélyt a digitális átállás, mint a szórakoztató adóknak, Heal Edina (Sláger) viszont pont azt fejtegette, amióta Angliában bevezették az új szisztémát, negyedével nőtt a rádióhallgatásra fordított idő.

A tévét nézik, az újságot olvassák, a rádiót pedig szeretik – próbált közös nevezőt találni a danubiusos Bartucz László, azt azért nem titkolva, hogy szerinte komoly csávában vannak a nosztalgiaadók. Merthogy az ő egy-kétezres repertoárjuk ma már könnyedén ráfér egy iPod-ra, amin akkor és azt hallgat az ember, amit és amikor csak akar.

A mindent vivő

Csak csendesen bólogattak erre, akik az első nap végighallgatták a Google európai főnökét; Nikesh Arora ugyanis diszkréten és töretlen jókedvvel mutatott fügét az egész táraságnak, amikor a tartalomletöltés jövőjét ecsetelte.

A ma néhány gigabyte-nyi adat tárolására képes kütyükbe 2012 körül már egy egész esztendőnyi mozgókép fér, újabb három esztendő múlva pedig odáig fejlődik a technika, hogy a világon készült összes zenei felvételt a szó szoros értelmében zsebre vághatjuk. Újabb négy év, és minden videó ráfér egy ilyen aprócska eszközre – sorolta. Majd kihagyta azt a ziccert, hogy megkérdezze: akkor meg minek az a nagy felhajtás a javarészt ugyanezen a gyékényen áruló rádiók és tévék körül.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.